Az Aréna4 adásában Sebők Vilmos többször is említette Uwe Rapolder nevét, akit a Bundesliga egyik legszigorúbb edzőjének tartott. Nekem 1998-ban volt szerencsém megismerni az immáron 64. évében járó szakembert, amikor a Waldhof Mannheim együttesét irányította, ahol különböző időszakokban három magyar – Vincze Ottó, Klausz László és Sebők Vilmos – is futballozott a csapatban. Emlékszem, engem abszolút barátságosan fogadott a tréner, s mint a beszélgetésünk során kiderült, magyarországi sváb felmenőkkel rendelkezik, nagyszülei Budakeszin éltek, ő viszont már Németországban, a Baden-Württemberg tartományban található Brackenheimben született. Ezek után talán érthető, hogy a kőkemény tréner miért szerette annyira a magyar játékosokat, Vincze Ottót különösen kedvelte, igaz, később valamiért megromlott a játékos és a szakvezető kapcsolata.
Többek közt Uwe Rapolderről, németországi futballélményeiről és a Bundesliga jelenlegi bajnoki címvédőjéről is beszélgettünk az 51 éves Klausz Lászlóval, a másodosztályú Győri ETO jelenlegi vezetőedzőjével, aki – 1998 és 2001 között – három szezont húzott le a Waldhof Mannheim együttesénél.
Tényleg olyan kemény edző volt Uwe Rapolder, ahogyan azt Sebők Vili az Aréna4 Bundesliga adásaiban említette?
KL: Nála tényleg nem volt kegyelem, kemény, ugyanakkor igazságos, következetes trénernek ismertem meg. Előbb Vincze Ottó, majd én, később Sebők Vili került a klubhoz, s talán azért szeretett minket magyarokat annyira, mert budakeszi sváb családból származott, ezt gyakran mondogatta is nekünk.
A mannheimi éveket hova helyezi pályafutásában?
KL: Az egyik legszebb időszaka volt a karrieremnek, jó ment a játék nekem és a csapatnak is, rendre telt ház előtt futballoztunk és csak gólkülönbséggel nem jutottunk fel az élvonalba. Jellemző, mennyire szeretik a klubot és a futballt a városban, hogy mostanság a harmadosztályban is többezren buzdítják a csapatot. Emlékszem, már a mi időnkben is az 1. FC Kaiserslautern volt a legnagyobb riválisa a Waldhof Mannheimnek, a két szurkolótábor közt nem éppen baráti a viszony, ez máig nem változott, amiben szerepe van annak is, hogy a két város nem fekszik messze egymástól. Visszagondolva a külföldi klubjaimra, Salzburgan is jól éreztem magam, de a mannheimi három év felejthetetlen számomra.
Tartja még a kapcsolatot valakivel arrafelé?
KL: Igen, Vincze Ottóval van egy közös barátunk, általa abszolút képben vagyunk a csapatot illetően, olykor meg is látogatjuk őt Mannheimben, igaz, mostanság erre nem sok időm van, mivel minden energiámat leköti a vezetőedzői feladat az ETO-nál. No meg a facebookon olykor követem Uwe Rapoldert is, hiszen mégis csak sikeres éveket töltöttünk együtt, úgy látom békésen tölti nyugdíjas éveit.
A mostani Bundesliga idényben megszoríthatja valamelyik rivális a Bayern Münchent?
KL: Szerintem nem. Már a mi időnkben is a Bayern volt a csúcson és ez a későbbi évtizedekben is csak nagyon ritkán változott. Jóllehet a járvány a bajorokat sem kíméli, sok a hiányzójuk, ám a bajnoki címüket ez sem veszélyezteti.
Némi adalék még ahhoz, hogy Uwe Rapolder mennyire kedveli a magyarokat és a magyar futballistákat: 2005-ben mindenképpen le akarta igazolni az 1. FC Kölnhöz Szabics Imrét, aki a Vfb Stuttgartnál kevés lehetőséget kapott az akkori edzőtől, Matthias Sammertől. Végül sikerült is megszerezni Szabicsot, ám Rapolder, aki nyáron szerződött a Kölnhöz, nem érte meg a karácsonyi ünnepeket a Rajna menti klubnál.
