Kevesen mondhatják el magukról, hogy magyar és német bajnoki címet is nyertek, az meg szintén kuriózum, ha valaki idehaza a Fradival és az Újpesttel is aranyérmet ünnepelhetett. Szűcs Lajosról van szó, aki kapusként a Ferencvárosnál nevelkedett és igen sikeres pályafutást tudhat maga mögött. A zöldekkel ugyanis kétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa, egyszeres Szuperkupa-győztes, az Újpesttel egyszeres bajnoki aranyérmes lett, a válogatottban viszont mindössze három alkalommal kapott lehetőséget. A 49 éves Szűcs Lajossal a honi sikerek mellett természetesen a Bundesligáról, a Kaiserslautern csapatánál töltött időszakáról, németországi élményeiről is beszélgettünk.
BD: Emlékszel még 1998 május 2-ikára, amikor is veled és Hrutka Jánossal a soraiban a Kaiserslautern a Wolfsburg legyőzésével fennállása negyedik bajnoki címét ünnepelhette?
SzL: Azt a napot nem lehet elfelejteni, az maga volt a csoda. Főként, mert Otto Rehhagel vezetésével a csapat a másodosztályból abban az évben jutott vissza az élvonalba, majd rögtön meg is nyerte a bajnokságot. Rudival együtt mi a téli szünetben kerültünk a klubhoz, máig örvendünk a nagy sikernek, ám önkritikusan, egyben őszintén be kell vallanunk, nekünk csak epizódszerep jutott, mindketten egyaránt három mérkőzésen léptünk pályára. Éppen ezért a Fradival szerzett bajnoki címeket és kupagyőzelmeket jobban a magaménak érzem, mivel azokért többet is tettem.
Érthető, ám azért az történelmi tény, hogy magyar labdarúgóként nektek sikerült először Bundesliga bajnokságot nyerni. A civil életben is gyakran felidézik nektek ezt a komoly sikert?
Igen, nagyon sokszor beszélnek erről az emberek, kérdezgetnek az akkori eseményekről és szerencsére van is mire visszaemlékezni. Olyan futballistákkal játszhattunk együtt, mint a német világbajnok Andy Brehme, honfitársai Martin Wagner és Olaf Marschall, a cseh Miroslav Kadlec és Pavel Kuka, a svájci Ciriaco Sforza és Murat Yakin, a francia Youri Djorkaeff. A keretben ott volt még a Chemnitzben született fiatal Michael Ballack is, ám ő Sforza mögött kevés játéklehetőséget kapott, igazából később Leverkusenben futott be. Nekem Andreas Reinke mögött csupán három meccs jutott, az első bajnokin a Karslruhe ellen nem kaptam gólt, ezt követően a Leverkusentől viszont hármat is, míg a Duisburggal szemben egyet. Összességében nagy élmény és szép emlék a ’Lauternnél töltött időszak, ráadásul nagyon népszerű klubról van szó, amit híven jelez, hogy Luxemburgból és Svájcból is jártak a mérkőzéseinkre. Sajnos, idővel a harmadosztályba csúszott vissza a klub, ám a népszerűsége töretlen, még mindig tízezrek járnak a stadionba.
A kor egyik sztáredzője, Otto Rehhagel milyen benyomást tett rád?
Hatalmas egyéniség. Ikonikus alakja a Bundesligának. Király volt Brémában és Kaiserslauternben is. Csak ismételhetem, nagy bravúr volt a másodosztályból feljutva, a Bayern Münchent megelőzve megnyerni a bajnokságot. Pedig nem volt fiatal a csapatunk, mégis sikerült a bajorokat megtréfálni. Később aztán Rehhagel és Sforza között egyre nagyobb lett a feszültség, végül az edzőt le is váltották, a szurkolók azonban máig szeretik Ottó királyt.
Az első adandó alkalommal hazajöttél és a Fradival szép sikereket értél el. Később sem merült fel, hogy esetleg visszatérsz a Bundesligába?
De felmerült, méghozzá 2004-ben, amikor a Fradival bejutottunk az UEFA-kupa csoportkörébe. Korábbi csapattársam, az egykori kitűnő német válogatott csatár, Olaf Marschall, aki még abban az időben is a Kaiserslautern alkalmazásában állt, személyesen keresett meg, hogy lenne-e a kedvem visszatérni a klubhoz, végül aztán semmi nem lett a dologból.
Már abban az időben is a Bayern München volt a Bundesliga kirakatcsapata?
Igen, akkor is minden róluk szólt. Mindig is a Bayern volt a német futball sztárklubja. Annak idején nem csak a bajnokságban, hanem a Bajnokok Ligájában is összekerültünk. Nem feledem, utóbbi sorozat során 1999 márciusában hazai pályán fogadtuk a bajorokat és a meccs előtti napon mindkét csapat ugyanabban a szállodában lakott. Egy alkalommal éppen Oliver Kahn társaságában mentem le a lifttel és olyan kisugárzása volt a pályán kívül is, hogy az hihetetlen. Tudtam róla, hogy amikor pályára lép, olyan mint egy fenevad, azt viszont nem, hogy civilként is izzik körülötte a levegő. A liftben is olyan átható tekintettel nézett, hogy szinte tapintható volt a feszültség. Alig vártam, hogy leérjünk, majd mielőtt kiszálltunk volna a földszinten, azért nem felejtette el az ujjaival mutatni, holnap kettőt kapunk. Sajnos négyet kaptunk, ez volt az a meccs, amikor Hrutka Rudit a nyolcadik percben kiállították Carsten Jancker lerántása miatt, a bajorok innentől gáláztak, Kahnnak meg alig akadt dolga. Szerintem ő volt akkoriban a Bundesliga legjobb kapusa, nem kért és nem is adott kegyelmet, tényleg egy fenevad volt.
Manapság is követed a Bundesliga eseményeit, van kedvenc csapatod?
Mindenekelőtt a Lipcsének szurkolok, mert az a legmagyarabb csapat a német bajnokságban. Egyébként a Bundesliga méltán van a világ három legjobb bajnoksága között, nemzetközi szinten pedig magasan a Bayern a legkiegyensúlyozottabb klub. Sőt, ki merem jelenteni, hogy az utóbbi húsz év legjobb, legsikeresebb klubja is a Bayern München.
