Kevesen mondhatják el magukról, hogy a világhírű holland Ajax Amszterdam nézte ki magának. Korábban a futballzseni, Varga Zoltán volt a kevesek egyike, akit nem más, mint a világ egyik legjobb futballistája, Johan Cruyff helyére szerződtetett a holland sztárklub. A nyolcvanas évek egyik legjobb magyar csatárát, Fischer Pált pedig az akkoriban sérült svéd center, Stefan Petterson pótlására vitte az Ajax. Az alábbiakban elsősorban az amszterdami időszakról lesz szó, igaz, mivel évtizedek óta ismerjük egymást, személyes ügyek is előkerülnek.
Az immáron 56 éves Fischer Pál korábban több klubban is szerepelt, mégis máig a Ferencvárossal azonosítják. Nem véletlenül, hiszen gyerekkora óta Fradi szurkoló, s manapság is szerepel a zöldek öregfiúk csapatának országjáró turnéin. Ilyenkor általában úgy szoktuk bemutatni, mint korszakos csatárt, aki a szürke hétköznapokon órákon keresztül nézi a televízióban a saját góljait. Közkedvelt egyéniség, akit a társak és a szurkolók is nagyon szeretnek, a honi pályafutása meglehetősen ismert, ám az Ajaxban töltött idejéről keveset beszélt eddig Pali, most ezt igyekszünk pótolni.
Például kezdjük azzal, hogy a hollandok sztáredzője, Leo Beenhakker kizárólag miatta utazott Budapestre, ám a magyar kupadöntőt követően egészen reggelig nem találta őt meg, amiről Fischer Pál ezt mondta:
„Sajnos kikaptunk a Honvédtól a kupadöntőben, ám azt már korábban eldöntöttük a csapattal, hogy a szezont egy bulival zárjuk le. Sikerült gazdagon lezárnunk az idényt, azt azonban nem tudtam, hogy az Ajax akkori edzője, Leo Beenhakker elsősorban engem figyelt a meccsen, mivel csakis értem jött Budapestre. A folyékonyan zajló szezonzáró elemzés hajnalig tartott, s mire hazaértem, a feleségem lélekszakadva jelezte, mobiltelefon híján egész este és éjjel engem kerestek a város „könyvtáraiban” a Fradi vezetői, mivel ők már régen megegyeztek az Ajax elöljáróival a szerződtetésemről. Fogmosás, néhány mentolos cukorka és irány a Népstadion, ahol egy órán belül megállapodtam a hollandokkal.”
Eleinte Fischer egyedül lakott egy ötcsillagos szállodában, amelyben naponta töltötték fel a minibárt is, s gépkocsi híján a világhírű Denis Bergkamp fuvarozta az edzésekre, mivel a később az Arsenalban is szerepelt klasszisnak útba esett a szálloda az Ajax edzőközpontja felé menet. Ekkoriban alkalmazta az Ajax Jámbor Lászlót is, méghozzá elsősorban Fischer Pál tolmácsaként, innen araszolt aztán egyre feljebb az egykori kosárlabdaedző – ám az övé egészen más történet.
Fischer Pali ugyanis egy pillanatig sem stratégiában és karrierben gondolkodott – egyszerűen a mának élt.
Élvezte a népszerűséget, a hollandok vidám hétköznapjait, olykor meglátogatta Antwerpenben fradista játékostársát és barátját, Pintér Attilát – a két cimbora hangulatos órákat töltött együtt a belga kisvárosban – ráadásul eleinte jól is ment a játék a magyar csatárnak. Az első öt meccsen négy gólt szerzett, kiosztott jónéhány gólpasszt is, azaz, jól helyettesítette a sérült svéd centert, Stefan Pettersont. Jól ment a sora a magyar gólvágónak, akit szerettek és elismertek az amszterdami klubnál.
Amikor Fischer az Ajax csatársorának centrumában kapott lehetőséget a jobbszélről a válogatott John van’t Schip, a baloldalról Bryan Roy, míg a középpályáról Denis Bergkamp és Jan Wouters tömte őt labdákkal. Jellemző, hogy a később a Barcelonában is szép sikereket elérő Ronald de Boer ekkoriban még csak kispados volt az Ajaxban. Nem kétséges, a Pilisszántón született magyar támadót befogadták az öltözőben, a csapatbulikon is szívesen látták, amiről Fischer egy érdekes amerikai túrát elevenített fel:
„New Yorkba utaztunk a csapattal, s miután lejátszottuk a meccseket, egy pénteki napon Leo Beenhakker csupán annyit mondott a játékosoknak, tudjátok hol a szálloda, hétfőn reggel itt találkozunk. Innentől a csapat elindult felfedezni az amerikai nagyváros bulinegyedét, arról nem is beszélve, hogy az Ajax gondoskodott némi zsebpénzről is, mivel minden futballista kapott egy csomagot, benne háromszáz dollárral. Megfordultunk néhány hangulatos helyen, vakarózni senkinek nem kellett, költöttünk is rendesen. A csapaton belül a rutinos középpályás, Jan Wouters volt a hangulatfelelős, rá hallgattak leginkább a társak. Hatalmas élmény volt ez a túra, s miután visszatértünk Amszterdamba, hamarosan csatlakozott hozzám a feleségem a kislányunkkal, Bettinával, kaptunk egy hatalmas házat… pazarul éreztük magunkat.”
Az idény végén azonban mégis hazatért a magyar csatár, amiről így emlékezett vissza:
„Petterson felépült, újra ő lett az elsőszámú csatár, továbbá az Ajax nem akart több pénzt fizetni a Fradinak, így a kispad helyett inkább a távozás mellett döntöttem. Főként, mert megtudtam, hogy Nyilasi Tibi lett a Fradi edzője, pedig a Roda nagy pénzért vitt volna, mégis az érzelmeimre hallgattam. Utólag bebizonyosodott, nem jól döntöttem, nem úgy alakult a sorsom, ahogy szerettem volna. Persze, a Fradira nem haragszom, sőt, a klub mindig segített nekem. Az Ajaxnál meg csodás élményeket szereztem, ezt senki sem veheti el tőlem, máig nem azt nézem, mi nem sikerült, hanem azt, hogy mit adott nekem az élet és a futball.”
