II. Erzsébet brit királynő halála miatt a hétvégén a Championship aktuális fordulóját is elhalasztották, így viszont van egy kis idő és lehetőség arra, hogy nyolc kör elteltével megnézzük, kik lehetnek az esélyesek a feljutásra. Vajon a favoritok lesznek ott a végelszámolásnál, vagy lesznek esetleg meglepetéscsapatok, mint legutóbb a Huddersfield és a Luton?
A világ egyik, ha nem a legstrapásabb futballbajnoksága a Championship, efelől nem nagyon lehet kétség. Az amúgy is küzdős, harcos mérkőzéseiről, a fizikális csatákról elhíresült angol másodosztály alapszakasza 46 fordulóból áll, ehhez jön még a szezon végi playoff a Premier League-be jutásért. Ha a különböző kupasorozatokat is beleszámoljuk, bizony előfordulhat, hogy egyes csapatok akár 60 közeli meccsszámot tudhatnak a magukénak nagyjából tíz hónap leforgása alatt. Ehhez jön még a játékosok jó részének egy sor válogatott fellépés is.
A komoly igénybevétel mellett még azzal is szokták jellemezni a Championshipet, hogy pénzügyileg a világ legnagyobb téttel bíró pontvadászata. A rájátszás döntőjét, a harmadik feljutó kilétét eldönteni hivatott összecsapást pedig a földkerekség legdrágább mérkőzésének nevezhetjük, hiszen azon az egy találkozón nagyjából 150 millió angol font (mai áron mintegy 66 milliárd forint) sorsa dől el: ennyivel gazdagodik a győztes a Premier League televíziós jogdíjaiból és egyéb bónuszokból.
Nem csoda, hogy ebben a szezonban is irtózatos küzdelem várható, és az sem meglepetés, hogy az élvonalból kiesett három csapatot máris a tabella első hat helyén találjuk. (Az idény végén az első két helyezett jut fel, a 3-6. helyezettek közül pedig a playoff végén még egy csatlakozik hozzájuk.) Ők ugyanis idén megkapják a PL-együtteseknek járó tévés közvetítési díjak 55 százalékát, sőt még jövőre is újabb 45 százalékot, majd ha addigra sem jön össze a visszajutás, további 20 százalékot. Ez az ún. „ejtőernyős” vagy „védettségi” pénz (parachute payment).
Már-már természetesnek mondható, hogy a Norwich City is ott van a legjobbak között. A Kanárik azt a speciális bravúrt mondhatják el magukról, hogy 2013 óta összesen négyszer estek ki a Premier League-ből, emellett háromszor jutottak fel oda, vagyis klasszikus liftezős brigádról beszélhetünk. Nos, a lift éppen lent tartózkodik, mert a 2021-es feljutás után legutóbb megint a földszint gombot nyomták meg a norfolki városban, de már most serényen dolgoznak a visszajutáson. A jelenleg a 2. helyen álló Norwich keretét nagyjából-egészéből sikerült együtt tartani, egyedül talán a francia Bresthez távozó Pierre Lees-Melou elvesztése fájhatott egy kicsit, Gabriel Sara és Marcelino Núñez révén azonban erősítések jöttek Dél-Amerikából, és még Teemo Pukki is maradt. Igaz, a finn gólzsák egyelőre nincs csúcsformában, de helyette is ontja a gólokat a klubnál a második idényét töltő fiatal amerikai csatár, Joshua Sargent.
A Watford is hasonló cipőben jár, mint Dean Smith csapata, az elmúlt négy évben Premier League-Championship-Premier League-Championship volt az útirány. A Norwich mellett még náluk haladja meg a 100 millió eurót a játékoskeret értéke, de itt egy kicsit más volt a nyári átigazolási politika: a csapatnyi távozó mellett majdnem ugyanannyian érkeztek is, mint például Vakoun Issouf Bayo a Charleroi-tól, Mario Gaspar a Villarrealtól vagy éppen Rey Manaj a Barcelonától. Talán ennek is köszönhető, hogy az újjáalakított együttes kicsit nehézkesebben indult a vártnál, de azért így is ott vannak a még playoffot érő hatodik helyen.
A harmadik tavaszi PL-kieső, a Burnley a szintén rájátszást érő ötödik pozícióban tanyázik. A korábbi kiváló Manchester City-játékos, Vincent Kompany által irányított bordók annyiban tértek el igazolások terén a két riválistól, hogy legpiacképesebb futballistáik egy részét értékesítették a nyáron: Nathan Collinsért, Maxwel Cornet-ért, Dwight McNeilért és Nick Pope-ért összesen több mint 51 millió fontot kasszíroztak, és bár helyettük vagy egy tucat új játékost igazoltak, alig 19 millió fontot áldoztak erre a célra, és finoman szólva nem sztárokról van szó. Josh Cullen vagy mondjuk Darko Churlinov nem rossz focisták, de a nevük hallatán egészen biztosan nem ájultak el a Burnley szurkolói. Ettől függetlenül a gárda nem teljesít rosszul, eddigi nyolc meccséből csak egyet veszített el, és jó eséllyel végig harcban lesz majd a feljutásért.
Nagyon hasít a Sheffield United, amely jelenleg vezeti a tabellát. Az említett ’parachute’-pénzből még idén is bőségesen részesülő, a PL-től 2021-ben búcsúzó Pengék Paul Heckingbottom vezérletével már tavaszra összeálltak, nem is voltak messze a feljutástól, és ebben a szezonban ott folytatták, ahol májusban abbahagyták: remek formát mutatnak.
Nagy meglepetés a Reading szárnyalása, hiszen a berkshire-iek az elmúlt idényben éppen csak hogy bennmaradtak, de úgy tűnik, szeretik a hullámvasutazást, hiszen előtte pedig rájátszásba jutottak a Championshipben. Váratlanul jól áll eddig a Bristol City is, de ezekről a csapatokról igazán senki nem hiszi el, hogy a bajnokság végén is ott lesznek a legjobbak között. Igaz, tavaly a Huddersfield és a Luton is igazolta, hogy igenis, a többiekhez képest kisebb költségvetéssel is lehet jó eredményt elérni.
A komoly élvonalbeli hagyományokkal rendelkező klubok közül a Blackburn, a három évnyi harmadosztályú sínylődés után visszatérő Sunderland és a QPR szerepelt eddig biztatóan, de hogy mennyire kiegyensúlyozott ligáról van szó, jól jelzi, hogy az 5. és a 19. között per pillanat mindössze négy pont a különbség. Akár a magyar válogatott Callum Styles új csapata, a Millwall is megcsíphet egy playoffot.
Egy biztos: az Arena4-en és a Match4-en még rengeteg óriási csatát láthatunk a szezonból, így az „igazi”, hamisítatlan angol foci kedvelői elégedettek lehetnek.
