A 2018-ban indult, sokak által a mai napig kritizált sorozat egyesek szerint a nagyobb csapatok számára jobbára inkább afféle púp a háton, nem vitás azonban, hogy egy sor válogatottnak viszont lehetőség arra, hogy előrelépjen és adott esetben közelebb kerüljön egy nagy világversenyre való kijutáshoz. A magyar együttes egyértelműen a nyertesekhez tartozik.
Komoly viták és egyeztetések előzték meg annak idején az UEFA legújabb válogatott sorozata, az NL indulását. Az első mérkőzéseket 2018 szeptemberében rendezték, de az ötlet, hogy a FIFA világbajnoksága és az Európa-bajnokság mellé egy harmadik tornát is létrehozzanak, már jóval korábban megszületett. 2013 októberében már kifejezetten komolynak tűnt a szándék, miután Yngve Hallén, a Norvég Labdarúgó Szövetség elnöke elárulta: előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az UEFA valamennyi tagszövetségével. 2014 márciusában előbb Gianni Infantino, aki akkor még az UEFA főtitkáraként tevékenykedett, jelezte: a kezdeményezéssel elsősorban a kevésbé sikeres nemzeti csapatoknak szeretnének kedvezni, hogy azok rendszeresen tudjanak mérkőzéseket játszani.
Nem sokkal később, március 27-én aztán az európai szövetség asztanai kongresszusán a tagok egyhangúlag szavazták meg a Nemzetek Ligája elindítását. A meccsek ezt követően nagyjából négy és fél évvel startoltak, és mivel idén már a harmadik sorozat zajlik, érdemes egy kis összegzést is készíteni az eddigi tapasztalatokról.
A találkozókat a nemzetközi FIFA-napokon rendezik,
a cél az volt, hogy kiváltsák velük a sokszor nyűgnek tekintett és lesajnált, nem ritkán kevés néző előtt lebonyolított barátságos meccseket.
Az UEFA az erőviszonyok alapján négy különböző (A-, B-, C- és D-jelű) divízióba osztotta a válogatottakat, melyekben van átjárás, vagyis az A-tól lefelé vannak kiesők, a D-től felfelé pedig feljutók. Elsőre persze jól hangzott, hogy a legjobbak, vagyis az A-osztály résztvevői egymással játszhatnak majd, nem kell törpeállamokba és zűrös fejlődő országokba utazgatniuk fölényes győzelmekért (ha egyáltalán…), csakhogy épp az elit tagjai azok, akik nem feltétlenül igazi tétmérkőzésekként tekintenek ezekre az összecsapásokra. Szép dolog ugyanis a végén egy trófeáért küzdeni, de valljuk meg, annak értéke a vb- vagy az Eb-serleghez képest egyelőre jelentéktelen, a fókusz továbbra is a két nagy tornán van.
Ha megnézzük a „nagyok” összeállításait az NL-meccseken, általában azt látjuk, hogy az edzők kísérletezésre használják ezeket a találkozókat, olyan játékosoknak szavaznak bizalmat, akik nem feltétlenül voltak addig stabil kezdők. Ezek után tehát azt kellene mondanunk, hogy a Nemzetek Ligája kudarcsorozatnak tekinthető, és nem hiányzott a világon senkinek?
Természetesen nem, merthogy a kezdeményezésnek bőven vannak nyertesei is.
Az NL megnyerése mellett ugyanis van igazi tétjük is ezeknek a küzdelmeknek, és akkor máris az előnyöknél tartunk. A 2018/19-es NL a 2020-as (végül 2021-ben megrendezett) Európa-bajnokságra, a 2020/21-es széria az idei világbajnokságra, a jelenleg zajló sorozat pedig a 2024-es Eb-re segíthet(ett) ki jó néhány válogatottat. Az első évadban mi, magyarok is hálásak lehettünk a Nemzetek Ligájának, hiszen emlékezetes módon az Eb-selejtezőn csak negyedikek lettünk a csoportunkban, ám mivel előtte az NL C2-csoportjában (elsőre oda lettünk besorolva) a finnek
mögött megcsíptük a második helyet, a végső, összesített rangsor alapján (31. hely, a 32. pozíció ért még pótselejtezőt) jogot szereztünk a pótvizsgára.
Érdekesség, hogy ehhez az észtek görögországi győzelme kellett az utolsó játéknapon, tehát volt egy jó adag mázlink is, de aztán élni tudtunk vele, hiszen
a rájátszásban a bolgárok és az izlandiak ellen meglett az Eb-kvalifikáció.
Ezen az úton harcolta ki a részvételt Szlovákia és Skócia is, az észak-macedónok pedig azt használták ki, hogy akkor még a D-divízió csoportgyőztesei közül is kijuthatott egy csapat, így Goran Pandevék – megnyerve az ottani playoffot – történelmet írtak.
A 2022-es világbajnokságra már kisebb esélyt kínált a Nemzetek Ligája, de a magyar válogatott majdnem újra eljutott a pótselejtezőig. Csakhogy amit a sors két évvel korábban adott nekünk, most elvette: hiába nyertük meg hatalmas bravúrral az oroszok, a szerbek és a törökök előtt a csoportunkat a B-osztályban (a 2019-es második hellyel feljutottunk a C-ből), végül az első helyezettek rangsora alapján pont lemaradtunk az NL-ből járó két plusz playoffkvótáról (a vb-
selejtezőn megint csak negyedikek lettünk).
Más kérdés, hogy az NL végül egyetlen csapatot sem segített ki Katarba, hiszen az osztrákok a walesiek, a csehek pedig a svédek ellen egyaránt elvéreztek a rájátszásban.
Az aktuális Nemzetek Ligája-sorozat jelentősége megint nő, hiszen Katar után, 2024-ben Eb-t rendeznek. Alapesetben az A-, B- és C-divízió összesen 12 csoportgyőztese vehet majd részt a pótselejtezőn, ha viszont közülük bármelyik már az Eb-selejtezőről kijut Németországba, a mögöttük lévő csapatok jöhetnek előre a rangsorban, felülről lefelé töltik majd fel a playoffhelyeket.
Mivel a magyar együttes immár az A-osztályban szerepel, ráadásul ott vezeti is a kvartettjét, nagyon komoly az esélye arra, hogy még egy gyengébb Eb-selejtezős teljesítmény után is ott legyen legalább a pótvizsgán.
Jelen (a heti meccsek kezdete előtti, vagyis szerdai) állás szerint a dán, a spanyol, a magyar, a holland, a skót, az izraeli, a bosnyák, a norvég, a török, a kazah és a georgiai válogatott mehetne az NL-ből pótselejtezni (ha nem jutnak ki
egyenes ágon), a görögök pedig már biztosan, hiszen csoportjuk eredményei alapján már száz százalék, hogy elsőként zárnak.
Az Eb- és vb-pótselejtezős lehetőség mellett érdemes a Nemzetek Ligája még egy komoly előnyét kiemelni, és ez szintén nem a sztárcsapatok szempontjából tetten érhető. A feljutás lehetősége ugyanis azt az esélyt hozta el korábban kevésbé jegyzett csapatoknak, hogy közelebb kerüljenek az elithez, a szó szoros értelmében. Nem kell messzire menni, megint a magyar példát érdemes felhozni: miután 2018 óta a C-ből sikerült felküzdeni magunkat az A-divízióba, ebben az évben az egyaránt négyszeres világbajnok német és olasz (utóbbi Eb-címvédő is egyben), illetve az egyszeres vb-győztes, tavaly pedig Eb-döntős angol válogatottal vívunk összesen hat mérkőzést. Ez a szakmai sikeren túl anyagi előnyökkel is jár, gondoljunk arra az őrületre, melyet a jövő hétfői olaszok elleni meccs hozott a jegyvásárláskor.
Összegzésként tehát elmondható, hogy a Nemzetek Ligája nem Londonban, Rómában vagy éppen Berlinben mozgatja meg a szurkolók és a csapatok fantáziáját, hanem továbbra is az európai középmezőny, illetve alsóház együtteseinek kínál esélyt, de azt többszörösen is: segíthet eljutni nekik az Európa-bajnokságra, illetve akár a világbajnokságra is, szakmai fejlődési lehetőséget ad, hiszen – a magyar példa is mutatja – akár a legjobbakkal is lehet sorozatban mérkőzéseket
játszani, és a barátságos meccsekhez képest azért a legtöbb helyen a hangulat is egyértelműen jobb.
Vagyis az NL-nek igenis van létjogosultsága, a kapitalizmusos hasonlatot előhozva: jobbat egyelőre nem találtak ki nála…
(Csütörtökön 20:30-tól az ARENA4-en és az ARENA+-on a Belgium-Wales, a MATCH4-en és szintén az ARENA4+-on a Törökörszág-Luxemburg NL-meccsekkel folytatódik a Network4 élő közvetítés-sorozata, ezekről a mérkőzésekről idekattintva olvashatnak bővebben.)
