Szeptember eleje óta a világ egyik legerősebb férfi kézilabda-bajnokságában, a francia StarLigue-ben szereplő Montpellier akadémiáján pallérozódik Terjék Roland. A NEKA korábbi kiválósága egyelőre az U21-es együttesnél szerepel, de eddigi teljesítménye alapján joggal bízik abban, hogy előbb-utóbb a nagyoknál is lehetőséget kap – így a jövőben akár az Arena4 közvetítéseiben is feltűnhet.
Hogy látod az első hónapokat, milyen tapasztalatokat szereztél Montpellier-ben?
Szerencsére nem volt gond a beilleszkedéssel, mert augusztusban volt egy edzőtábor Balatonbogláron, ahol megismerhettem a többieket, így szeptemberben, amikor elkezdtük a szezont, felszabadultan várhattam az első meccset.
Ezek szerint minden simán ment? Elvégre egy 18 éves salgótarjáni fiatalembernek nem lehet egyszerű egy teljesen új közegbe bekerülni…
Természetesen akadtak nehézségek. Az egyből világossá vált számomra, hogy Franciaországban gyorsabb kézilabdát játszanak, és a nyelvi korlátokat is át kellett hidalni. Úgy érzem azonban, hogy sikerült felvennem a megfelelő ritmust, és kifejezetten jól ment a játék.
A Montpellier a legsikeresebb francia klub, összesen 14 bajnoki címmel, ráadásul néhány éve a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Mennyire érezhető ez, hiszen gondolom, nap mint nap találkozol a korábbi legendák fotóival, trófeákkal, csapatképekkel…
Valóban, az ember előtt ott a történelem, ez a klub tényleg nem csak egy a sok közül. Kár lenne tagadni, hogy ez egyfajta nyomást, terhet is jelent a játékosoknak, de egyben rendkívüli módon motivál, hogy én is eljussak majd arra a szintre, ahová a nagy elődök. Ehhez viszont nemhogy száz, de inkább száztíz százalékot kell adni magamból minden egyes nap.
A Montpellier-t az is különlegessé teszi, hogy a vezetőedzője, Patrice Canayer immár több mint 28 éve, 1994 óta irányítja az együttest. Azt tudjuk, hogy nemcsak Franciaországban, de nemzetközileg is hatalmas tiszteletnek örvend. Beszéltél már vele? Milyen ember közelről?
Őszintén mondom, hogy ő az egyik legközvetlenebb edző, akivel valaha találkoztam. Sportszakmai és emberi szempontból is csak a legjobbakat tudom elmondani róla. Mindenkivel nagyon közvetlen és barátságos. Gyakorlatilag mindennap látom őt, de a másodedzővel és pár játékossal is rendszeresen összefutok.
Ha már a játékosokat említetted, kikkel vagy jóban, kik szimpatikusak neked, akár a pályán nyújtott teljesítményük alapján?
A nyáron szerződtetett georgiai sráccal, Giorgi Tskhovrebadzéval nagyon sokat beszélgetünk, baráti viszonyban vagyunk, de az első csapatból Arthur Lenne és az argentin Diego Simonet is a kifejezetten közvetlen, jó fej játékosok közé tartozik, kedvelem őket. Szakmailag nézve ebben a szezonban Hugo Descat és Kyllian Villeminot a két fő vezéregyéniség, nagyon jól játszanak, leginkább nekik köszönhetően szerepel ilyen jól a Montpellier.
Ez akár a bajnoki címhez is elég lehet? Le lehet taszítani a trónról a Paris Saint Germaint? Jelenleg a PSG-Nantes-Montpellier hármas nagyon együtt van, szoros a küzdelem.
Ezt nehéz megmondani, de az biztos, hogy a hazai meccseinket nagyon fontos lenne megnyernünk – ez az alap. Alapvetően a Bajnokok Ligája-indulás a cél, vagyis a második helyre mindenképpen jó lenne odaérni.
Magát a StarLigue-et hová sorolhatjuk? Néhány éve még egyértelműen a Bundesligát tartották a legjobb európai pontvadászatnak, de a szakemberek szerint a francia bajnokság minimum utolérte színvonalban. Mit gondolsz?
Ott kezdeném, hogy összességében elmondható, hogy az egyes bajnokságok minden évben fejlődnek, mert maga a kézilabda is egyre gyorsabbá, színvonalasabbá válik. Nálam nagyjából egy polcon van a francia és a német liga. Utóbbiban a játékosok talán magasabb minőséget képviselnek, a StarLigue-ben viszont technikásabbak és fizikálisan is erősebbek. Pozitívum az is, hogy bárki megverhet bárkit, a bajnokság változatos – a közelmúltból erre példa a Nantes veresége az alsóházban küzdő Limoges ellen, vagy éppen a PSG toulouse-i kisiklása.
Mi a helyzet a magyar élvonallal? Hol tartunk mi az említett topbajnokságokhoz képest?
Odahaza a fő probléma, hogy a klubok félnek bevetni a fiatal játékosokat. Éppen ezért a szakemberek sem tudják igazán, kiben milyen potenciál rejtőzik, mire lehetne képes. Emiatt nagyon sokan elkallódnak, és ez szomorú. A legfontosabb különbség tehát az, hogy a francia és a német ligában a fiatal tehetségek megkapják a lehetőséget, bedobják őket a mély vízbe, tudnak fejlődni.
Ettől te magad is tartottál annak idején? Egyáltalán, hogy tervezted a jövődet a NEKA utánpótlásában?
Megmondom őszintén, túl fiatal voltam még ahhoz, hogy a jövőmet tervezzem – fejlődni akartam a NEKA-nál, nagyon meglepett ez a franciaországi ajánlat. Egy serdülő válogatott tornán figyeltek fel rám, és hát ilyen lehetőség nem mindennap jön szembe az emberrel. Egyébként kint is a balatonboglári Mathiász János Technikum és Gimnázium diákja vagyok, magántanuló státuszban. Ha majd elvégzem a sulit, mindent a sportnak szeretnék alárendelni, és persze tökéletesíteni akarom a francianyelv-tudásomat.
Mit kell tudni a Montpellier U21-es csapatáról, ahol rendszeresen szerepelsz? Hogy ment eddig a játék?
Kifejezetten jó közösségbe kerültem, de azért légiósként nem olyan egyszerű a helyzetem. Igaz, már tavaly is jártam kint, és a különböző válogatott tornáknak köszönhetően ismertem is pár játékost. A beilleszkedésben a pályán mutatott játék is sokat segített, mondhatom, hogy életem formájában vagyok – az első helyen állunk a bajnokságban, vagyis a hangulattal sincs gond. Az egyes posztokon, így az enyémen is, komoly rivalizálás van, de ez így van rendjén.
Amikor a szerződésedet aláírtátok, azt nyilatkoztad, hogy mivel a Montpellier-nél bíznak a fiatalokban, van átjárás az egyes csapatok között, előbb-utóbb te is megkaphatod a lehetőséget.
Ebben továbbra is hiszek, és minden egyes nap ezen dolgozom. A felnőtt csapatba kerüléshez azonban sok mindennek össze kell jönnie, először is pár kiló izmot mindenképp magamra kell szednem, meg kell tanulnom jól franciául és minél több tapasztalatot kell szereznem. Úgy érzem, jó úton járok.
