Az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság, vagyis a Major League Soccer (MLS) évről évre egyre nagyobb figyelmet kap, és a liga jelentőségét mutatja az is, hogy a katari világbajnokságon 12 csapat összesen 36 játékosát láthatjuk a pályán. A legtöbb MLS-futballista a kanadai válogatottban szerepel: 11 labdarúgót delegál a liga a juharleveles csapatba.
A közelmúltban ért véget az MLS 2022-es tavaszi-őszi rendszerű idénye, a drámai finálét, amely a Los Angeles FC győzelmét hozta, a magyar szurkolók is láthatták a Match4 és a Net4+ SPORT élő közvetítésében. És mivel az amerikai és a kanadai válogatott is világbajnoki résztvevő, kifejezetten erős képviselete van a ligának Katarban.
A létszámot tekintve a juharlevelesek viszik a prímet, a 26 fős keret 11 tagja a Major League Soccer valamelyik klubjából érkezik.
Az észak-amerikai pontvadászatban három kanadai együttes szerepel – CF Montréal, Toronto FC, Vancouver Whitecaps –, mindhárom gárda ad játékosokat az angol John Herdman alakulatába. A legtöbbet, szám szerint hatot, nem meglepő módon a CF Montréal, amely egyedüliként jutott be kanadai csapatként az MLS idei rájátszásába, sőt az Orlando City kiverése után csak a 2021-es győztes New York City FC-től kapott ki a Keleti Konferencia elődöntőjében.
James Pantemis egyike a három kapusnak a keretben, Alistair Johnston, Kamal Miller és Joel Waterman a védelmet, Samuel Piette és az elefántcsontparti születésű Ismaël Koné pedig a középpályássort erősíti. Közülük talán Piette-et érdemes kiemelni, aki játszott a Fortuna Düsseldorfban és a Deportivo La Coruña B-csapatában is.
A három Toronto FC-játékos legnevesebbike a ghánai származású jobbhátvéd, Richie Laryea, akit januárban szerződtetett a Nottingham Forest, és aki öt mérkőzésen kapott szerepet a szezon végén 23 év után a Premier League-be jutó angol együttesben – igaz, a feljutás után a Forest „visszaadta” kölcsönbe a torontóiaknak.
A 2017-es MLS-bajnoktól érkezett Katarba Mark-Anthony Kaye és Jonathan Osorio is, míg a Vancouver Whitecaps egyetlen reprezentánsa a csatár Lucas Cavallini, amerikai MLS-csapatot képviselő játékos is egy van: az egyik tartalék hálóőr, Dayne St. Clair (Minnesota United).
Az első csoportmeccsen a védelem tengelyét lényegében MLS-játékosok tették ki (Johnston, Miller), amely kimondottan jól működött a belgák ellen, de középpályásként is számított kezdőként (az itt egy sorral előrébb játszó Laryeával) és csereként (Konéval, Osorióval) a liga labdarúgóira a szakvezetés.
Bár az Egyesült Államok keretének nagy részét a (minőségi) légiósok teszik ki, azért Gregg Berhalter gárdájában is van 9 olyan játékos is, akik a hazai pontvadászatban játszanak.
A középpályás Kellyn Acosta friss bajnok a Los Angeles FC-vel, a Gazdag Dánielt is a soraiban tudó Philadelphia Union elleni döntőben gólt is szerzett. A kapus Sean Johnson egy évvel korábban, a New York City FC-vel lett ugyancsak az MLS bajnoka.
Kék-két képviselője a vb-n a Nashville SC-nek és a Seattle Soundersnek. A countryzene fővárosából Walker Zimmerman és Shaq Moore, Jimi Hendrix szülővárosából pedig Jordan Morris és Christian Roldan tagja a Team USA-nek.
Aaron Long a New York Red Bulls, Jesús Ferreira az FC Dallas, míg DeAndre Yedlin David Beckham csapata, az Inter Miami CF futballistája. Yedlin egyébként komoly Premier League-tapasztalattal rendelkezik: a Tottenhamben, a Sunderlandben és a Newcastle-ben is láthatták korábban a szurkolók.
Az első csoportmeccs MLS-mérlege: itt erősen más az arány, mint a kanadaiaknál – egyedül Zimermann volt kezdő a bajnokságból jobb középső védőként (és mint tudjuk, volt egy nagy hibája a mérkőzésen), a cserepadról pedig Yedin és Acosta kapott értelmezhető játékpercet (bár ez nem teljesen igaz az új hosszabbításos szabály miatt: a gólszerző Weah cseréje, a 88. percben érkező seattle-i Morris is elfogadható időt töltött a pályán). Összefoglalva: az amerikai csapat magasabb polcon van, mint a kanadai (FIFA-ranglista 16. vs. 41. hely), ezt nagyban az Európában játszó kulcsembereinek köszönheti, ez tükröződik vissza az összeállításban is.
Sokan meg is szólják a Major League Soccert, miszerint pályafutásuk vége felé járó, levitézlett sztárok gyűjtőhelye – amiben persze talán van kicsinyke igazság –, de azért ezeknek a klasszisoknak a játékát a legtöbb esetben még ma is élvezettel nézzük. De reálisabb képet kapunk akkor, ha a hazai játékosok után megnézzük, hogy az első csoportkörben a liga idegenlégiósai mekkora szerepet kaptak válogatottjukban. Nézzük, kik ők:
A legnagyobb név kétségtelenül Gareth Bale-é. Ahogy az első csoportmeccsen is láthattuk, az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes játékos 33 évesen is nagy segítségére van a walesi válogatottnak, amely 64 év után jutott ki ismét a vb-re. A nyáron a Real Madridtól a Los Angeles FC-hez igazoló támadó saját elmondása szerint sincs százszázalékos erőállapotban, de így is az együttes fővezére, aki – még ha büntetőből is, de – góllal tette névjegyét, épp az Egyesült Államok ellen.
Szintén harminc felett jár már a Bayern München, az Inter és a Liverpool korábbi csillaga, a Kamerun elleni meccsen kezdő Xherdan Shaqiri, aki a Chicago Fire-rel produkált gyengébb idényét követően a svájciakkal szeretne, és az első meccs után úgy tűnik, tud is kezdőként bizonyítani.
Az uruguayiaknál is találunk egy veterán sztárt, az immár 35 esztendős Martín Cáceres személyében. A keménykötésű védő többek között a Barcelonánál, a Juventusnál, a Sevillánál és a Fiorentinánál is megfordult, összesen 15 évet húzott le különböző európai kluboknál, jelenleg az LA Galaxy futballistája, az első csoportmeccsen az uruguayi kezdőbe jelölte őt is a kapitány. Fiatal honfitársa, Facundo Torres az Orlando City SC légiósa a padon ült végig.
Négy MLS-játékos is ott van Katarban az ecuadoriaknál. Hárman közülük szintén friss amerikai bajnokok a Los Angeles FC-vel: Sebas Méndez, José Cifuentes és Diego Palacios; a kakukktojás Xavier Arreaga, aki a Seattle Sounders hátvédje. A játékosok megosztoztak a lehetőségen: előbbiek játszottak az első csoportmeccsen – Méndez kezdett, Palaciost becserélték –, utóbbi kettő nem kapott lehetőséget.
Az argentinoknál az Atlanta United fiatal középpályása, Thiago Almada a padon ült, akárcsak a lengyeleknél a Charlotte FC csatára, Karol Świderski, míg a mexikóiaknál a korábban a Portóban és az Atlético Madridban is bizonyító, az éve eleje óta a Houston Dynamóban futballozó Héctor Herrera viszont kezdett, az ausztráloknál pedig a Columbus Crew védője, Miloš Degenek a Franciaország elleni meccs utolsó perceire állt be.
Costa Rica 26-os keretében is fellelhetünk egy nagyobb nevet: Bryan Oviedo, a Real Salt Lake 32 éves balhátvédje a 2010-es években öt szezont húzott le az Evertonnál, a Spanyolország elleni meccsen kezdő volt – ismerve a végeredményt, igazán sok sikerélményben nem lehetett része, míg cseréje, Rónald Matarrita (FC Cincinnati) nem annyira ismert az európai közvélemény előtt.
Két játékost ad az MLS a kameruni válogatottnak is: Olivier Mbaizo, a Philadelphia Union védője nem kapott lehetőséget, míg Nouhou Tolo (Seattle Sounders) bal szélső védőként kezdő volt Svájc ellen.
Ez tehát az első fordulós MLS-mérleg. Egy biztos, a bajnokság semmiképp sem csak az épp kiöregedő sztárfutballisták levezetőhelye – pláne, hogy szinte az összes nagy(obb) név kezdő volt csapatában. Ehhez pedig az kell, hogy a klubcsapataikban megfelelő felkészítést kapjanak, és a liga irama is felkészítsen a nemzetközi szintre. De a fenti felsorolásban láttunk olyan példát is, hogy valaki a legjobb éveit a bajnokságban töltve játszik stabil kezdőként válogatottjában.