Folytatás a Bundesligában: helyzetjelentés az alsóházból

A hétvégén az európai topbajnokságok közül utolsóként a Bundesliga küzdelmei is újraindulnak. Beharangozó írásunkban elsőként az alsóházra koncentrálunk, az első osztályban maradásért folytatott harc szokás szerint kiélezett – nézzük, mi a helyzet a kiesés ellen küzdő csapatoknál.

Néhány szezon alatt nagyot változott a világ a Schalke 04-el – negatív értelemben. Nem is feltétlenül a 2000-es évekre gondolunk, amikor a gelsenkircheniek rendre a dobogóért, olykor a bajnoki címért harcoltak (bár aranyérmet utoljára 1958-ban, még a Bundesliga-időszak előtt szereztek), elég csak 2018-ig visszamenni az időben, amikor még másodikként zártak az első osztályban, és a Bajnokok Ligájában indulhattak.

Ehhez képest a Schalke 2021-ben kilátástalan teljesítménnyel – az akkoriban nagy figyelmet kapó 30 meccses nyeretlenségi rekordot beállítva –, tökutolsóként búcsúzott az élvonaltól, és bár utána egyből visszajutott, a jelenleg zajló idény sok szempontból a két évvel ezelőttit idézi: a hétszeres bajnok 15 forduló után mindössze kilenc ponttal utolsó, 5 egységre a biztos bennmaradást jelentő 15. helytől. Jelzésértékű, hogy bár 4-5 évvel ezelőtt a Transfermarkt adatai szerint még az ötödik legértékesebb játékoskerete volt a gárdának, most hátulról csak a másodikak (54 és fél milliós összértékkel). Csak összehasonlításképp: az ősi rivális Dortmund esetében majd tízszer nagyobb, 520 millió euróról beszélhetünk.

A tabellán a leszakadás nem nagy, de az őszi megszerzett 9 pont nem túl jó előjel a tavaszra: a Schalke aratta a legkevesebb győzelmet (2) és szerezte a legkevesebb gólt (13). A szürke eminenciásoktól hemzsegő együttesnél régi probléma, hogy a veterán Simon Teroddétól várják a gólokat, aki a Bundesliga 2-ben ugyan hagyományosan remekel, az élvonalban viszont be van oltva gólszerzés ellen. Egyelőre az átigazolások terén sem durrantott nagyot a klub a finn válogatott szélső védő Jere Uronen (Brest) és a védekező középpályás Niklas Tauer (Mainz) kölcsönvételével.

A másik kieső helyen, a 17. pozícióban a VfL Bochumot találjuk. Az „unabsteigbar”, vagyis „kieshetetlen” becenévvel bíró együttesről (az elnevezés az 1972 és 1993 közötti időszakra vonatkozik, amikor a csapat folyamatosan az első osztályban szerepelt) már tavaly is sokan azt gondolták, túl könnyűnek találtatik az első ligához, de akkor még Thomas Reis irányításával (aki október óta már épp a Schalke mestere) sikerült a nagy megmenekülés. Most egy másik Thomas, a szeptemberben a holland Vitesse-t elhagyó Letsch feladata lenne a bennmaradás kivívása, ami – ahogy a Schalkénál is jeleztük – nem feltétlenül lehetetlen a küldetés.

Csakhogy a csapat védekezésén mindenképp javítania kell az esslingeni születésű szakembernek, a Bochum ugyanis messze a legtöbb gólt kapta a bajnokságban, 36-ot. Nem véletlen, hogy a VfL már szerződtette is a Dortmund válogatott játékosa, Nico Schlotterbeck bátyját, a védő Kevent, mellette pedig a napokban érkezett az Olympiakosztól kölcsönbe a kameruni középpályás, a korábban a Mainzból is ismert Pierre Kunde.

Letsch érkezése óta a Bochum hazai pályán stabil teljesítményt nyújt, többek között a Frankfurtot, az Uniont és a Gladbachot is elintézte a Vonovia-Ruhrstadionban, az idegenbeli meccsekre kell a csapatnak átmentenie valamit a hazai formájából – így a fanatikus szurkolótábora segítségével el is érheti célját.

Az első és második vonal között átszállójegyet váltva mozgott az elmúlt években a VfB Stuttgart. A svábok 2016-ig mindössze két szezont töltöttek a Bundesliga 2-ben (1975 és 77 között), akkor azonban óriási csalódást keltve elbúcsúztak a legjobbaktól, és bár egy évre rá visszatértek, 2019-ben ismét a lefelé tartó gombot nyomták meg a liften. 2020-ban megint csak sikerült a visszajutás, de egy nyugodtabb élvonalbeli idényt (9. hely) követően legutóbb nagyon rezgett a léc: a csapatkapitány, Wataru Endo utolsó pillanatban szerzett góljával menekültek meg tavaly, de a problémák ettől még nem szűntek meg, sőt. Az elsősorban csatárgondokkal küzdő VfB, ha most érne véget a bajnokság, osztályozót kellene hogy vívjon az élvonalban maradásért. Jellemző a stuttgarti helyzetre, hogy bár még csak 15 fordulón vagyunk túl, már kétszer is edzőt váltottak: Pellegrino Matarazzo helyére októberben ideiglenesen Michael Wimmer érkezett, majd december elején a korábbi kiváló támadót, Bruno Labbadiát nevezték ki, aki 2010 és 13 között már volt a gárda trénere. Az egykori Bayern-játékos pályafutása során 229 gólt szerzett csapataiban – nem ártana egy hozzá hasonló kvalitású csatár a gárdába.

A Hertha BSC-nél egyelőre az elmúlt évekbeli önmagukat idézik. A fővárosiak 2020-ban még a 10., egy évvel később már csak a 14. helyen végeztek, tavaly májusban pedig osztályozóra kényszerültek, melyet sikerrel abszolváltak a HSV ellen. Jelenleg a 15., még éppen bennmaradást érő helyen tanyáznak, de csak gólkülönbségüknek köszönhetően előzik meg a Stuttgartot.

A számos vezetői botrány és a csapaton belüli konfliktusok nem tettek jót a hangulatnak, és bár a védekezés még úgy-ahogy rendben volt (22 kapott gól), a támadójátékkal a németek Öreg Hölgyénél is bőven akadtak gondok. Ha az egyébként jól teljesítő, a gólok több mint egyharmadát szerző Dodi Lukebakiót leszámítjuk, nem túl rózsás a helyzet, amin sokat segítene az ősz második felében sérüléssel küszködő Sztevan Jovetics formajavulása – mindezek ellenére a csapat játékban a tavalyi évhez képest egyértelműen előrelépett. (A Hertha másodedzőjével, Bódog Tamással interjúnk ITT.)

Csak egyetlen ponttal gyűjtött többet a Herthánál a 14. helyezett Augsburg, amely 2011-ben története során először jutott fel a Bundesligába, és akkor kevesen gondolták, hogy zsinórban a tizenkettedik szezonját is a legjobbak között kezdheti meg a csapat 2022 nyarán. A kispadon a korábbi sikeredzőt, Markus Weinzierlt Enrico Maaßen váltotta, aki előtte a Borussia Dortmund tartalékcsapatánál dolgozott.

Az idényt pocsékul kezdő gárda szeptember második felére elkapta a fonalat, többek között a Bayern Münchent is legyőzve sorozatban három győzelmet aratott, és nyolc forduló elteltével mindössze három ponttal volt elmaradva a dobogótól, de aztán érthetetlen visszaesés következett: az év utolsó hét bajnokijából egyet sem tudtak megnyerni. Az is jelzésértékű, hogy az elmúlt egy hónap hét felkészülési meccséből négyet is elveszített az Augsburg (közte a Ferencváros ellenit is a spanyolországi edzőtáborban).

Bár nagy valószínűséggel nem lesz érdekelt a kiesésnél, azért érdemes megemlíteni a Hoffenheim-Leverkusen-Köln hármas vártnál jóval gyengébb szereplését (11., 12., illetve 13. hely). Utóbbi két együttesnél magyarázatul szolgálhat a kettős terhelés, azaz a Bundesliga és a nemzetközi porond együttes fáradalmai, a sinsheimiek botladozása viszont komoly csalódás, játékosállománya alapján a gárda jóval előrébb kellene tartson.

A Leverkusen eredményei az után kezdtek jelentősen javulni, hogy a korábbi kiváló Bayern- (és persze Liverpool-, valamint Real Madrid-) középpályást, Xabi Alonsót nevezték ki a csapat élére – neki köszönhetően némileg eltávolodtak a veszélyzónától, és ha a BL-ben nem is, de az Európa Ligában még folytathatják tavasszal.

A Köln ugyanakkor két szék között a pad alá eshet, mert – bár nyáron még a végső győzelemről álmodoztak a Rajna-parti városban – búcsúzott a Konferencia-ligától, és a kettős terhelés és a pocsék őszi hajrá következtében a Bundesligában is erősen visszaesett. A tavalyi hetedik hely után a sokszor habókos(nak tűnő), de a közönség által még mindig imádott Steffen Baumgartnak alaposan össze kell majd kapnia magát és csapatát, hogy nyugodtabb tavasz következzen.

A Bundesliga állása 15 forduló után: