Más európai bajnokságokhoz hasonlóan a Championshipben is egyre több olyan negyvenes, esetleg ötvenes szakember kap szerepet edzőként, aki korábban sikeres, népszerű játékos volt. Ezúttal Slaven Bilic történetét mutatjuk be, aki ma már kifejezetten otthonosan mozog az angol futball világában.
Ha volt a csatárok számára kellemetlen, már-már rémálmokba illő ellenfél a 90-es években, Slaven Bilic mindenképp közéjük tartozott. A horvát futballista a korszak egyik legjobb védőjének számított, a szurkolók mindenhol imádták, ahol játszott – márpedig sok helyen megfordult játékos-pályafutása során, összesen hét klubot szolgált, három különböző bajnokságban.
A spliti születésű, dalmát identitását mindig is büszkén hangsúlyozó Bilic természetesen a régió legnépszerűbb együttesében, a Hajdukban nevelkedett (bár szerepelt kölcsönben a Primoracnál és a Šibeniknél is), és első felnőtt éveit meglehetősen viharos körülmények között töltötte el a piros-kékeknél. Még a jugoszláv időszakban mutatkozott be az első csapatban, sőt, még Jugoszláv Kupát is a Hajdukkal. Nem sokkal ez után, Horvátország függetlenné válását követően már horvát bajnok, kupagyőztes és szuperkupa-győztes lett.
Hamar kiderült, hogy tehetsége révén előbb vagy utóbb európai topbajnokságba kerül, és 1993-ban szerződtette is a Bundesligában akkoriban meghatározónak számító Karlsruhe. A habókos, különc viselkedéséről és csapata iránti szenvedélyéről ismert edző, Winnie Schäfer keze alatt az UEFA-kupa 1993/94-es szezonjában emlékezetes módon az elődöntőig menetelt a KSC, Bilic ázsiója pedig tovább nőtt.
1996-ban a Harry Redknapp által irányított West Ham United akkor klubrekordot jelentő 1,3 millió fontért igazolta le a horvát klasszist. Alig fél évvel később Joe Royle, az Everton menedzsere ennek az összegnek több mint a háromszorosát lengette be Bilicért, aki azonban leszögezte: érez annyi lojalitást a londoni klub iránt, hogy a szezon végéig maradjon, és elkerüljék a kiesést. Mondani sem kell, ezzel mennyit nőtt a Kalapácsosok híveinek szemében.
1997 nyarán aztán tényleg az Evertonhoz került, majd karrierje végén még jött egy kis levezetés szeretett klubjánál, a Hajduknál.
Bilic összesen 44 alkalommal viselte a horvát válogatott mezét, ott volt déli szomszédainkkal az 1996-os Európa-bajnokságon és az 1998-as világbajnokságon is. Utóbbi tornán hatalmas meglepetésre bronzérmes lett a gárdával, de volt egy apró botránya is: a franciák elleni elődöntőben eljátszotta, hogy Laurent Blanc megütötte, akit végül kiállítottak és nem játszhatott a brazilok elleni döntőben – Bilic utólag elismerte, hogy színészkedett, és sajnálta a történteket.
A pályafutása végén nem volt kérdés, hogy a Hajduknál ül le először a kispadra, majd előbb a horvát U21-es, utána pedig a felnőtt válogatottat irányította. Bár a horvátok játéka látványos volt, sem a 2008-as, sem a 2012-es Eb-n nem tudtak maradandót alkotni, sőt, a 2010-es vb-ről lemaradt a válogatott. Bilic ezután edzősködött Oroszországban a Lokomotiv Moszkvánál, Törökországban a Besiktasnál, Szaúd-Arábiában az Al-Ittihadnál, illetve Kínában a Beijing Guoannál is, de trófeát sehol sem tudott nyerni.
Angliában 2015–17-ig korábbi klubja, a West Ham United menedzsere volt, mellyel 2016-ban bejutott az FA-kupa fináléjába. 2019-ben a West Bromwich invitálásának tett eleget, és a birminghamieket feljuttatta a Premier League-be, igaz, ott már nem sok időt tölthetett az együttesnél.
Bilic tavaly szeptember 26-án tért vissza a kispadra – méghozzá a Watfordhoz. A klub vezetői ugyanazt várják el tőle, amit pár éve a West Bromnál: segítse osztályváltáshoz a Championshipbe a múlt szezon végén kieső együttest. Nos, az első pár hónapban a szakember megtette, amit lehetett, a nyolcadik helyről a harmadikra hozta fel a gárdát. A csapat védekezését – egy-két kisiklást, így például a swansea-i zakót leszámítva – rendbe tette, és bár a Burnley és a Sheffield United nagyon meglépett az első két pozícióban, a rájátszásba mindenképpen odaérhet a Watford.
Hogy pontosan hogyan is jellemezhetnénk Slaven Bilic filozófiáját, elképzeléseit? Bármiféle külső elemzés, okoskodás helyett talán az a legcélszerűbb, ha az 54 éves tréner saját szavait idézzük önmagával kapcsolatban:
„Ha képes vagy megosztani azt, amid van, boldogan és tisztességesen fogsz élni. Én egy igazi, hithű szocialista vagyok. Tudom, hogy egymagam nem menthetem meg a világot, de ha harcolni kell az igazságtalanság ellen, mindig szeretek ott lenni a frontvonalban. Ez az én életfelfogásom.”
SLAVEN BILIC
Született: 1968. szeptember 11., Split
Klubjai játékosként: Hajduk Split (1988-1993 és 1999-2000), Primorac (1988, kölcsönben), Šibenik (1988-89, kölcsönben), Karlsruhe (1993-1996), West Ham United (1996-97), Everton (1997-1999)
A horvát válogatottban: 44 mérkőzés, 3 gól
Csapatai edzőként: Hajduk Split (2001–2002), horvát U21-es válogatott (2004–2006), horvát válogatott (2006–2012), Lokomotiv Moszkva (2012–2013), Beşiktaş (2013–15), West Ham United (2015–2017), Al-Ittihad (2018–19), West Bromwich Albion (2019–20), Beijing Guoan (2021–22), Watford (2022–)
Sikerei játékosként: Jugoszláv Kupa-győztes (1991), horvát bajnok (1992), Horvát Kupa-győztes (1993, 2000), Horvát Szuperkupa-győztes (1992), vb-bronzérmes (1998), FA-kupa-ezüstérmes (2016)
