Az első magyar, akit kiválasztottak NBA-drafton, 2017-ben megkapta az Euroliga legjobb védője elismerést, majd bajnok lett a Barcelonával és a Real Madriddal is Európa legerősebb bajnokságában: ő Hanga Ádám. A blancókkal hétvégén Spanyol Kupa-győzelemre hajtó játékossal telefonon beszélgettünk, aki elmondta, kosárlabdában mit jelent az El Clásico, álmodik-e még az NBA-ről, illetve hogy valamilyen formában visszatérne-e még a hazai kosáréletbe.
Januárban tértél vissza két hónapos sérülésedből, hogy érzed, visszanyerted a formádat?
Szépen lassan, nyilván ez egy teljesen más szezon, egy átalakult keret, nem szeretek soha későn becsatlakozni a csapat dinamikájába. Ezt a két hónapot visszakapni már nem fogom, de azt gondolom, hogy jól tudtam visszatérni. Szerencsére olyan keretünk van idén, amiben van 17 játékos, ezért sokat rotálunk, az Euroligában is mi forgatjuk legtöbbet a csapatot, mindenki 12-13 percet kap meccsenként. Szóval összességében teljesen boldog vagyok, jól szerepelünk, nyerjük a mérkőzéseket, viszont most óriási próbatétel előtt állunk a kupában – meglátjuk, hogyan fog alakulni ez a hét.
Mentálisan mennyire kezeled nehezen a sérüléseket?
Eléggé nehezen, ráadásul ez egy nagyon makacs sérülés volt, még a tavalyi Európa-bajnokságon szedtem össze. Visszatértem a csapathoz, a Szuperkupa-döntőben már akartam játszani, de akkor még egyszer rásérültem. És amikor már azt hittük, végleg a múlté lesz, egy hónapos kihagyás után megint visszatért. Nehéz volt helyretenni mentálisan, még akkor is, ha sérültnek lenni tudom milyen. Csak ilyenkor az ember megkérdezi magától: ennek mi értelme van? Sok örömöt nem találok benne, ha egy meccset játszok, és utána mindig két hónapra kiesek. De hálistennek úgy néz ki, ezt a sérülést most magam mögött hagytam, mindent megteszek azért, hogy ne forduljon elő újra.
Csütörtökön negyedöntőt játszotok a Spanyol Kupában, és ha továbbmentek, korábbi csapatod, a Barcelona jöhet szembe a döntőért. Azon túl, hogy ez egy El Clásico, személyesen neked mit jelent összecsapni a Barcával?
Őszinte leszek, egyelőre nem jár a fejemben, hogy a Barcelonával találkozhatunk. Kezdésnek mindkettőnknek meg kell nyerni az első mérkőzést, mert egy kupasorozatban a legfontosabb, hogy meccsről meccsre haladj előre, soha ne gondolj távolabbra. Ha viszont velük játszunk, ugyanolyan lesz, mint egy bármelyik másik mérkőzés. Tavaly is rengetegszer találkoztunk egymással, az El Clásicónak itt kicsit más jelentése van, mint a futballban, hiszen mi nem évi kétszer, hanem évi tizenötször futunk össze. Ettől függetlenül kemény lesz, valószínűleg aki ott nyer, azé lesz a Spanyol Kupa is.
Maradjunk még a futball és a kosárlabda párhuzamnál: te négy szezont voltál korábban a Barcelonában, ha fociban valaki – a történet hátterétől függetlenül – ezután az ősi rivális Realban folytatja, hirtelen örök ellenség lesz a katalán drukkerek szemében, nyilván fordítva is így lenne. Kosárban is ennyire erősek az ellentétek? Hogy állnak most hozzád a Barca-szurkolók?
Szerintem ez attól függ, milyen körülmények között távozik az adott játékos. Én nem akartam elmenni, nem a több pénzért váltottam, hanem a Barcelona nem tartott rám igényt. Volt még egy évre szerződésem, de elküldtek, kifizették a maradék béremet, én meg találtam egy csapatot, akinek kellettem – és ez a Real Madrid volt. Akik utoljára támadhatnak engem, azok a szurkolók, nem rajtam múlott, hogy nem maradtam. Nyilván szerencsés vagyok, hogy ezután egy olyan Realba tudtam menni, ahol ugyanazokért a célokért küzdhetek, ez volt a célom. Itt Spanyolországban pár hónapja megkérdezett az egyik madridi gyúró: gyerekkoromban barcás vagy realos voltam? Mondom ezt nem kérdezheted komolyan, én Magyarországon nőttem fel, hatévesen azt se tudtam, hogy létezik ez a két klub. Fel is tettem neki fordítva a kérdést: te fradista voltál vagy újpestes? Szóval én szerettem Barcelonában játszani, komoly célokért harcoltunk, egy nagyszerű városban éltem, de én akkor is ugyanezt szerettem volna tovább csinálni, mikor már nem kértek belőlem, így köszönettel tartozom a Real Madridnak a lehetőségért. Elvetemült drukkerek persze támadhatnak, ám ettől még nyugodtan tudok aludni.
Mindkét csapattal bajnok voltál, meg tudod mondani, melyik cím számodra a kedvesebb?
Ez azért is érdekes kérdés, mert egymás utáni két évben volt a két arany. A Barcelonával szereztem életem első spanyol bajnoki címét, tíz éve játszottam akkor az országban, nagyon vágytam rá. Sokszor közel jártam hozzá, voltam korábban már négy döntőn, de mindannyiszor kikaptunk. Igaz, az rányomta a bélyegét a bajnoki címre, hogy a COVID kellős közepén volt, nézők nem lehettek, ennek ellenére nagyon örültem neki. A rákövetkező évben pedig tulajdonképpen revansot tudtam venni a volt csapatomon, aminek nem kellettem. Ráadásul a döntőben kulcsember voltam, életem egyik legjobb teljesítményét raktam le – ez hatalmas elégtételt jelentett, ami rögtön az első madridi évemben megadatott.
Európa legjobb bajnokságában játszol, ami magyar kosarasnak nagyon ritkán adatik meg. Mit gondolsz, mitől ennyire erős a Liga Endesa?
Egyértelmű, hogy már évek óta a legjobb európai bajnokság, és ennek persze van anyagi oldala is: fantasztikus légiósok érkeznek ide, még Amerikából is, aminek következtében jelenleg négy spanyol csapat van az Euroligában, de évekkel ezelőtt volt hat is. Majdnem mindegyik együttes játszik az Eurokupában, a Bajnokok Ligájában, vagy a FIBA [Európai Kosárlabda-szövetség] különféle sorozataiban, egyfolytában nemzetközi megmérettetésben vesznek részt. És nem mellesleg Spanyolország évek óta olyan tehetségeket termel ki, hogy nemrég sokak szerint a „D-csapattal” nyerték meg az Európa-bajnokságot. Az utánpótlás korosztályokban U14-től U20-ig uralják a mezőnyt Európában, ezen a téren is nagyon jól csinálnak valamit. Ez a sok összetevő adja ezt ki.
Maradva a válogatottnál, te szezon közben azért nem állhatsz a magyar válogatott rendelkezésére, mert a világbajnoki, Európa-bajnoki selejtezőkkel egy időben neked Euroliga-meccseid vannak. Ez a probléma még sok európai klasszist érint, látsz rá szándékot, hogy végre találjanak rá megoldást?
Az a baj, hogy mindenki a saját érdekét nézi. Három oldal van: az európai szövetségé, az Euroligáé és a nemzeti bajnokságoké. A legnagyobb probléma pedig az, hogy a játékoson, pl. rajtam csattan le: az internetes fórumokon nem azt írják le, hogy ez a szövetségek hibája, hanem hogy Hangáé. Hozzá kell tennem, hogy mi mint kisebb lélekszámú sportnemzet, ebből még jól is jövünk ki. Hiszen ha minden csapathoz elmehetnének az euroligás játékosok, akkor sokkal nehezebb dolgunk lenne, akár az EB-, akár a vb-selejtezőkön. Sok megoldásról hallani: lehetnének nyáron a válogatott meccsek, beleegyezhetne az Euroliga, hogy februárban legyen két hét, amikor lejátsszák az összes selejtezőt, a nagy tornák meg maradnának nyárra. Mi, akik az Euroligában játszunk, közben pedig átesünk a ló túloldalára, hiszen már most van vagy 90 meccsünk szezononként – ha jönne mellé a válogatott is, ez a szám már 100 felett lenne, így évente marad két hét pihenőnk. Viszont három éve elindult az európai játékosok szövetsége, és ugyan döntési helyzetben még nem vagyunk, de legalább már ott ülhetünk az asztalnál.
Mire lehet képes ez a válogatott a távolléted alatt? Milyen eredményekkel zárhatja a világbajnoki selejtezőt?
Ivkovics Sztojan tiszteletre méltó csapatot épített fel az elmúlt tíz évben, hatalmas eredmény, hogy sikerült egymás után két Európa-bajnokságot is megjárni. A vb-kijutásra ugyan sok szanszunk már nincsen, de matematikai esély még mindig maradt. Mindezek mellett egy szerethető válogatottat alakított ki a szövetségi kapitány, ez előtte nem volt feltétlen jellemző. Ki lehet kapni mérkőzéseken, vannak nálunk jobb csapatok, de azt gondolom, minden mérkőzésen, amikor a válogatottat látja az ember, az büszkeséggel tölti el. A játékosok mindent megtesznek a győzelemért, ennél többet nem lehet kérni. Nagyon jó kezekben van a csapat, remélem egyszer majd a csillagok is úgy állnak, hogy kijuthassunk egy világbajnokságra.
Mit gondolsz, miért van az, hogy nálunk kisebb országok, például Szerbia vagy a balti államok is több nagy sztárt ki tudnak termelni, míg nálunk te vagy az egyetlen európa szinten jegyzett klasszis?
Ezekben az országokban teljesen más a kosárkultúra, Szerbiában most is van két csapat az Euroligában. Sőt az elmúlt években az edzők majd’ 70 százaléka Szerbiából jött, mindenhol ott vannak Európában. A többi exjugoszláv országgal ugyanez a helyzet, egy régióból jöttek, ennyivel előttünk állnak. Gondoljunk bele, mit eredményezne, ha egy nap nálunk is lenne két klub az Euroligában: sokkal több gyereket tudnánk mozgósítani, közülük még több nagy tehetség jönne ki, ennek hatására más edzők jönnének ide: ez egy ok-okozati összefüggés, minden hatással van mindenre, jelenleg viszont nekünk abból kell főznünk, amink van.
El tudod képzelni, hogy visszatérj még a magyar bajnokságba?
Nagyon nehezen. Nem mondom, hogy soha, mert ki tudja, mit hoz a jövő, a családom mit szeretne, de a tervem egyértelmű: nem szeretnék már Magyarországon játszani. Nem is nagyon találnám már a helyem, nem is nagyon tudnám annyira motiváltnak érezni magam. De nem mondom, hogy soha, két évvel ezelőtt például biztos nem hittem volna, hogy most a Real Madridban fogok játszani.
És edzőként visszatérnél? Akár az utánpótlásképzésbe, akár egy felnőtt csapat kispadjára?
Ezt sokkal inkább el tudom képzelni. Ugyan régebben kijelentettem, hogy nem lennék edző, most már egészen másképp látom a dolgot, nem zárkózom el. Ha fogalmazhatok így, vannak olyan kvalitásaim, amik sikeres edzővé tennének, meglátjuk, szeretném-e ezeket kihasználni. Ki tudja, merre sodor az élet? A családot most már mindig számításba kell vennem, ezen múlik elsősorban, hogyan tovább. Meg kérdés, akarom-e azt az életet folytatni, amit lassan 20 éve csinálok.
Anno közel álltál hozzá, hogy bemutatkozz a világ legerősebb ligájában, az NBA-ben. Mit tanultál az amerikai időszakból? Egyáltalán tíz év távlatában a pozitív vagy a negatív emlékek élénkebbek benned?
Bármi, ami ért a karrierem során, legyen az pozitív vagy negatív, mindig előre vitt engem. Az Amerikában töltött időszakom alatt megtanultam sok mindent az ottani mentalitásról, felfogásról, megismertem a kosárlabda üzleti oldalát. Fűt-fát megígérnek neked, aztán amikor odakerülsz, széttárják a kezüket, és azt se mondják: sorry. Hazudnék, ha azt mondanám, nem akartam kipróbálni magam az NBA-ben, bár látva, mennyi európai játékos megy oda, és egy-két idénnyel később meccs nélkül küldik el őket, jó, hogy így alakult. Pazarlás lett volna a karrierem szempontjából, hiszen a húszas éveim elején, amikor a legjobb korban voltam, sokkal rosszabbat tett volna nekem, ha nem egy kompetitív közegben fejlődhetek. Én mindezek alatt inkább keményebben edzettem, a kihívást nyújtó környezet is adott volt, szerintem így lett teljes a karrierem.
Álmodsz még arról, hogy NBA-játékos legyél?
Nem látok már rá sok esélyt. Ráadásul egyetlen helyzetben látnám értelmét Amerikába szerződni, ha olyan helyre kerülnék, ahol folyamatosan játszhatok és bajnoki címért küzdhetek. Nem hiszem, hogy bajnokesélyes csapat fog megkeresni, csak azért meg, hogy az NBA miliőjében lehessek, azért nem váltanék.
Tartod még valakivel a kapcsolatot az USA-ból, játékossal vagy edzővel?
Nem igazán. Nagyon érdekes, mert mostanában néha felhívnak San Antonióból, de csak hogy tartsak beszámolót azokról a fiatal játékosokról, akik nálunk vannak. Ezért keresnek, magam miatt nem.
Ha már amerikai sportok, az amerikai focit figyeled? Pont hét elején volt az NFL döntője, a Super Bowl…
Nagyon sokszor megfogadtam már, hogy szeretném elkezdeni, legalább megérteni a szabályait, mert nagyon kevés sport van, aminek nem vagyok tisztában az alapjaival. Ez egyelőre maradt a jövőre, talán majd ha befejeztem a kosárlabdát, nekiállok.
Hanga Ádámot ma 18.30-tól láthatják a Network4-en, a Real Madrid a Pamesa Valenciával találkozik a Spanyol Kupa negyeddöntőjében. A Copa del Rey küzdelmei 21.30-tól a Barcelona–Malaga meccsel folytatódnak, de a vasárnapi döntőig minden további összecsapást élőben mutatunk majd.
