Februárban a korábbi futballkultúrát felelevenítő, hangulatos focitornát, köztük Ferencváros–Kispest-Honvéd-rangadót rendeztek Békésben. A főszervező, Ásós Géza régi álmát valósította meg az eseménnyel, amelyen több egykori kedvenc is pályára lépett. A minőséget jelzi, hogy a Honvéd edzőjeként a hajdani klasszis Détári Lajos, míg a Fradinál a legendás Mucha József ült a kispadon. A tornát végül a kispestiek nyerték az FTC és a Békés vármegyei polgármesterek együttese előtt, ám az igazi győztes a szépszámú közönség volt, akik élményekkel telve térhettek haza.
Már jóval a kezdés előtt gyülekeztek a Ferencváros és a Honvéd hívei a békési sportcsarnok előtt, s ahogy érkeztek a hajdani közkedvelt futballisták, mindegyiket megállították egy-egy aláírásra. Készültek közös fotók is, vagyis, már rögtön az elején biztos volt a közönségsiker – a főszervező, Ásós Géza, az ország első autentikus cigány étterme, a Kira vezetője izgatottan, egyben boldogan fogadta a résztvevő csapatokat és a drukkereket. „Nekem dédelgetett álmom volt egy ilyen rangadót megszervezni a városunkban, a mi generációnk ugyanis ezeken a kiváló futballistákon nőtt fel. Boldog vagyok, hogy ezek a népszerű labdarúgók elfogadták a meghívásunkat, ráadásul közvetlen, nyitott, remek embereket ismertünk meg a személyükben” – így Ásós.
Az egyik szektort szinte teljesen megtöltötték a Békés vármegyében élő Fradi-szurkolók, akik dobokkal, zászlókkal, sálakkal felszerelkezve érkeztek a városi sportcsarnokba, majd nagy ovációval üdvözölték a több generációból álló ferencvárosi küldöttséget. A csapat kispadján például az a Mucha József ült, aki játékosként pályára lépett az 1975-ös KEK-döntőben, majd edzőként is segítette szeretett klubját, éppenséggel az 1995-ös Bajnokok Ligája csoportkörben is, amikor Novák Dezső pályaedzője volt. Az említett BL-együttesből parkettre lépett Telek András és Nyilas Elek is, de a nézők láthatták az Ajax Amszterdamban is szerepelt korábbi gólkirályt, Fischer Pált, a Békés városában született Balog Zoltánt, mellette Bojan Lazicsot és Józsi Györgyöt is.
A Honvédban ugyancsak jó nevű és népszerű játékosok szerepeltek, köztük például a hajdani gólkirály, Kovács Kálmán, aki nagyszerűen futballozott, mint ahogy Bárányos Zsolt, Csehi Tibor, Plókai Attila és Pisont István is remekül bánt a labdával. A publikum nagy szeretettel fogadta a kipestieket, majd a bemutatáskor Détári Lajos mellett hatalmas tapsot kapott a gyulai születésű Árgyelán János is, aki annak idején a Békéscsaba színeiben lett az év labdarúgója, majd a Honvéd és az Újpest együttesében is szép sikereket ért el.
A tornán látványos, szép gólokat láthattak a nézők, a két fővárosi klub mellett méltó ellenfélnek bizonyult a Békés vármegyei polgármesterek együttese, amely döntetlent ért el a Ferencváros ellen, Kálmán Tibor, Békés polgármestere azonban nem az eredményt tartotta a legfontosabbnak: „Ehhez hasonló programot még nem szerveztek a városunkban, remélem, sok hasonlóra kerül majd sor a jövőben, mert ezek az események erősítik a közösséget, örömet visznek a mindennapokba. Arról nem is beszélve, hogy személyesen tapasztalhattuk meg, micsoda remek futballisták szereztek örömet annak idején a drukkereknek. Meg most nekünk is.”
Szenzációs hangulatban ért véget a torna, amelyet végül a Honvéd pontveszteség nélkül nyert meg a Fradi és a polgármesterek gárdája előtt, ám a játékosok csak nehezen jutottak be az öltözőbe, mivel nagyon sokan szerettek volna közös fotót készíteni velük, és gazdagon gyűltek az autogramok is a pólókra, a sálakra. Igazi futballünnepen vett részt mindenki, a nézők pedig Ásós Géza jóvoltából egy-egy tányér töltött káposztával térhettek haza, míg a résztevő csapatok közös ebéden vettek részt. Itt mondta Détári Döme röviden a következőt: „Jó volt látni ennyi mosolygós embert a sportcsarnokban. Ez a futball ereje.” A Békés városában született Balog Zoltán, aki a Ferencvárosban érte el legnagyobb sikereit, érthető nosztalgiával beszélt a hazatérésről: „Győrben élek, ott is dolgozom az utánpótlásban, de mindig boldog vagyok, amikor láthatom a szüleimet és a gyerekkori barátaimat. Külön boldogság, hogy mindezt Fradi-mezben tehettem meg, feledhetetlen nap volt ez számomra”
És nemcsak Balog Zoli, hanem a szurkolók számára is az volt, mindezt jól tükrözte, miután a Honvéd és a Fradi hívei egyaránt nagy ünneplést rendeztek kedvenceiknek, majd hosszú percekig együtt énekeltek a játékosok és a drukkerek. Immáron az étteremben, az ünnepi asztalnál zárszóként Ásós Géza főszervező így fogalmazott: „Minden előzetes várakozásunkat felmúlta az esemény, amelyből szeretnénk hagyományt teremteni, azaz, jövőre újra megszervezzük a minitornát. Számomra külön öröm, hogy ezeken a népszerű, a televízióban is gyakran látható játékosokon nyoma sincs a nagyképűségnek, a kivagyiságnak, nyíltszívű, nagyszerű sportembereket ismertünk meg személyükben. A mi ajtónk mindig nyitva áll előttük.”
A harmadik félidőt visszafogott teljesítmény, sportszerű, kulturált stílus jellemezte, a Honvéd–Fradi itt abszolút békés döntetlenre végződött. A legnagyobb győztes pedig Békés városa és a sportcsarnokba kilátogató szurkolók voltak.
