Le Classique: jön Franciaország legnagyobb meccse

„Franciaország legnagyobb futballmérkőzése”, „A legbrutálisabb meccs”, „Az alulértékelt derbi”, „A legsikeresebb francia klubok ütközete” – csak néhány a szalagcímek közül, melyekkel az elmúlt években, évtizedekben a Le Classique-ot, vagyis a Paris Saint Germain és az Olympique Marseille összecsapását felvezették a külföldi kollégák. A Ligue1 csúcsrangadóját vasárnap este rendezik, ennek kapcsán néztük azt meg, mit is jelent a szurkolóknak ez a derbi.

Először nézzük a száraz tényeket: a két klub szerezte a legtöbb érmet a francia élvonal történetében. Az aranyérmek tekintetében kicsit speciális a helyzet: a professzionális érában – 1932 óta – a PSG és a Saint-Étienne végzett az élen a legtöbbször, 10-10 alkalommal, de ha a Marseille 1929-es amatőr elsőségét is ideszámoljuk (bár hivatalosan nem szokták), akkor ők is a tizedesek közé tartoznak, ráadásul az ezüstérmeket tekintve messze felülmúlják a főleg a 60-as, 70-es években remeklő zöld-fehéreket.

Hogy mekkora rangadó a vasárnap esti, jól érzékelteti, hogy a francia klubfutball történetében csak a PSG–OM kettős mondhatja el magáról, hogy nemzetközi kupát nyert. A párizsiak a néhai Kupagyőztesek Európa Kupáját hódították el 1996-ban, a brüsszeli döntőben Bruno Ngotty góljával 1–0-ra verték az osztrák Rapidot, a Marseille pedig az első Bajnokok Ligája-kiírásban diadalmaskodott, az 1993-as müncheni döntőben szintén 1–0-ra győzött az AC Milan ellen, Basile Boli találatával. A Klasszikusokon persze a Marseille-drukkerek a mai napig előszeretettel emlékeztetik a fővárosiakat drapériákkal és skandálásokkal arra, hogy ’A jamais les premiers’, vagyis „mindig mi leszünk az elsők”, utalva arra, hogy a PSG még sohasem tudta megnyerni a legrangosabb európai kupasorozatot.

A Le Classique, bár ma már valóban a legforróbb hangulatú derbi Franciaországban, nem mindig tartozott a legpatinásabb rivalizálások közé. Hosszú évtizedeken keresztül az Olympique Lyon és a Saint-Étienne találkozója volt a numéro un (ez volt a Derby Rhônealpin, a sajtóban nemes egyszerűséggel csak Le Derby). Emellett az OM–Bordeaux és az OM–Saint-Étienne összecsapások is nagyobb érdeklődést váltottak ki. Ennek oka nagyon egyszerű: Párizs a 70-es, 80-as évekig nem igazán volt tényező a francia futballban. A klubot 1970-ben alapították, első trófeáját (Francia Kupa) 1982-ben, míg első bajnoki címét csak 1986-ban nyerte.

A PSG–Marseille ellentét – bár a két eltérő karakterű nagyváros, kulturális közeg azért már előtte is váltott ki indulatokat – innentől kezdett igazán kiéleződni. Az 1988/89-es szezonban a két együttes egymás ellen vívott ádáz harcot az aranyéremért, közben pedig Francis Borelli, a párizsiak elnöke bundázással vádolta meg marseille-i kollégáját, Bernard Tapie-t. Ekkortájt még egyértelműen tehetősebb klubnak számított az OM, Tapie pedig olyan sztárokat tudott a déliekhez csábítani, mint Jean-Pierre Papin, Eric Cantona, Didier Deschamps, Marcel Desailly, Basile Boli, Enzo Francescoli, Chris Waddle vagy éppen Abedi Pelé. Nem akármilyen névsor.

1991-ben a Canal+ televíziós társaság azonban megvásárolta a Paris Saint Germaint, azzal a szándékkal, hogy komoly pénzt invesztáljon a klubba és ezzel fel tudja venni a versenyt az időközben egyeduralkodóvá váló marseille-iekkel. A tranzakciót egyébként a nagy ellenfél Tapie is támogatta, hiszen az ő érdeke is az volt, hogy nagyobb legyen az érdeklődés a bajnokság iránt, és ehhez kellett egy erős vetélytárs.

Az üzlet következményeként immár a PSG is klasszis játékosokat volt képes szerződtetni, köztük pl. David Ginolát, Youri Djorkaeffet, George Weah-t és Raít, és a szembenállás nemcsak a pályán, hanem a lelátón is egyre erősebbé vált, a szurkolói atrocitások egyre gyakoribbá váltak. Míg az angol stadionokban a Heysel-tragédia és még inkább a Hillsborough-katasztrófa után szigorú rendcsinálás történt, Európa más részein, így Franciaországban (és nem mellesleg Magyarországon is) a 90-es években virágzott igazán a futball-huliganizmus, a galloknál pedig a PSG és az OM nehézfiúi vitték ebben a prímet – főleg egymás ellen.

1993-ban újabb fordulat következett be: bár a pályán az Olympique Marseille szerezte meg a bajnoki címet, a Francia Labdarúgó Szövetség (FFF) ezúttal már valóban vétkesnek találta Tapie-t és az együttest a mérkőzések manipulálásában, így megfosztotta a csapatot az aranyéremtől. Az 1992/93-as szezon a mai napig unikumnak számít a Ligue1 történetében, hiszen végül nem is hirdettek bajnokot: a PSG tartva az erőszakos következményektől nem élt a lehetőséggel, nem fogadta el az erre vonatkozó felajánlást a ligától.

A Marseille-t a másodosztályba sorolták vissza, és a Tapie utáni korszakban egy darabig nem is tudta felvenni a versenyt nemhogy a fővárosiakkal, de más csapatokkal sem. A déli városban a mai napig sokan úgy gondolják, hogy mindez azért történt, mert a politikailag megtámogatott „párizsi nagyurak” meg akarták regulázni az engedetlen, lázadó marseille-ieket (les enfants terribles). A viszály így még inkább elmérgesedett, főleg annak fényében, hogy azért korábban a PSG-nél is akadtak botrányok: már a 70-es évek végén, Daniel Hechter elnök idejében is volt gyanús korrupciós ügy, de utódját, Francis Borellit is többször vádolták meg csalással, az FFF mégsem büntetett. Sőt, kicsit előreugorva az időben, 2011-ben a köztudottan nagy PSG-drukker Nicolas Sarkozy akkori államelnök deklaráltan segítette a Paris Saint Germain megvételében a klubot azóta is tulajdonló Qatar Sports Investmentset, mindenfajta következmények nélkül.

De vissza az OM mélyrepülése utáni időszakhoz: a Canal+ sem volt hajlandó már annyit invesztálni a PSG-be, mint korábban, ennek győztese pedig a 2000-es évek sikercsapata lett: az Olympique Lyon zsinórban hétszer lett francia bajnok.

Majd megérkezünk 2011-be, amikor az említett Sarkozy-közbenjárással megérkeztek a katariak Párizsba, és ez ismét átrajzolta az erőviszonyokat: a PSG azóta nyolcszor ült fel a Ligue1 trónjára, és pénzügyileg, de többnyire szakmailag sem nagyon tudják felvenni vele a versenyt a többiek, a Marseille sem: a Ligue1-ben az OM a PSG elleni legutóbbi 21 meccséből mindössze egyet, a 2020 szeptemberében a Parc des Princes-ben rendezett találkozót tudta csak megnyerni: 16-szor győztek a fővárosiak, négy döntetlen mellett.

Azonban a szakmai okok mellett más, főként történelmi, kulturális és társadalmi tényező is eleve komoly szembenállást jelent a két klub között:

• az ország két legnagyobb városáról van szó, a főváros elit klubja küzd a vidék legnagyobb fellegvárával
• észak dél ellen
• a politikai elit a munkásosztály ellen
• az arisztokrácia képviselői a nép csapata ellen

A legutolsó állítás azonban kissé ironikus: a PSG-t 1970-ben ugyanis épp a hétköznapi emberek, drukkerek alapították, míg a Marseille-t 1899-ben pont arisztokraták egy csoportja, a sztereotípiák viszont épp az ellenkezőjét sugallják. Természetesen, mint minden, ez sem fekete vagy fehér, mindkét klub táborában találunk a társadalom peremén élő, illetve jómódú híveket egyaránt.

Balhés meccsekben az elmúlt bő fél évszázadban nem volt hiány. Már az 1975. májusi mérkőzésükön zavargásokat jegyeztek fel, akkor a marseille-i huligánok jeleskedtek. Sőt, volt olyan eset, amikor 146 embert tartóztatott le a rendőrség a két tábor összecsapásai után (1995-ben), és sajnos olyanra is volt példa, hogy egy fiatal marseille-i drukker lebénult a bunyóban. Mindkét oldalon ripityára tört buszok, kitépett ülések százai az ellenfél stadionjában, rommá zúzott vécék és hasonlók: ezeken a derbiken tényleg minden és annak az ellenkezője is előfordult.

Arra is volt példa, hogy egy játékos, Dimitri Payet robbantott ki botrányt, amikor a 2020. szeptemberi meccs előtti beharangozójában emlékeztette a párizsiakat a pár hónappal korábban a Bayern Münchentől elszenvedett BL-döntős vereségükre, és arra, hogy továbbra is az Olympique Marseille marad az egyetlen francia Bajnokok Ligája-győztes klub. Ezek után csoda-e, hogy minden idők egyik legfeszültebb hangulatú, brutális belépőket, lökdösődéseket és válogatott sértéseket hozó PSG–OM mérkőzését játszották le akkor a Parc de Princes-ben, mely a „Párizsi háború” (La bataille de Paris) néven került be a tudósításokba.

Ami a jelent illeti, kegyelmi pillanatban jön a meccs, hiszen 24 fordulót követően a Paris Saint Germain vezeti a tabellát, mindössze öt ponttal megelőzve a második helyezett Olympique Marseille-t. A PSG kerete papíron természetesen erősebb, a fővárosiak továbbra is gazdagabbak, de a Monaco 2016-os és a Lille 2021-es bajnoki címe a bizonyíték, hogy nem (mindig) minden a pénz.

Az izgalom tehát garantált, francia szuperklasszikus, vagyis PSG–OM csúcsrangadó vasárnap 20.45-től (20.30-tól már stúdiós felvezetéssel) a MATCH4-en és a NET4+ SPORT-on!

Az eddigi Le Classique-ok mérlege: