A ManUnited rég nem látott sikerre készült a Wembley-ben, legutóbb 2017-ben nyert valamit a klub, amikor az Európa-ligát tudta megszerezni. A másik Unitednél sokkal, de sokkal régebb óta várnak trófeára, a Newcastle legutóbb 1975-ben nyert meg egy Texaco Kupa nevű sorozatot, amiben olyan brit csapatok indultak, amik nem jutottak ki az európai kupákba. Az sem volt egy nagy széria, öt kiadást élt meg a hetvenes években. (A Newcastle-nél a feljutást érő, alsóbb osztályú bajnokságok megnyerését természetesen ne vegyük teljes értékű trófeának.)
Eddie Howe csapata remek szezont fut, a Premier League-ben sokáig a harmadik helyen állt, de még mindig ötödik, versenyben van a Bajnokok Ligája-indulásért, így szoros meccsben reménykedtek drukkereik az MU ellen.
Ezt végül is megkapták, de többet nem igazán, a ManUnited egy első félidőbeli, ötperces szakasszal behúzta a döntőt. A két év után visszatérő Loris Karius kapus – akinek sztorijáról ITT olvashatnak bővebben – kétszer volt kénytelen kiszedni a labdát a hálójából, sovány vigasz lehet a számára, hogy egyik gólról sem tehetett.
Casemiro fejese a 33. percben védhetetlen volt, kevéssel utána pedig Rashford kapu mellé tartó lövése olyan szerencsétlenül pattant meg Sven Botman lábfején, hogy a védő öngólt vétett, Karius nem érte el a felpörgő labdát.
A második félidőben a United tartotta a kétgólos előnyt, sok nem volt a Newcastle-ben, így ismét nem lett meg az áhított kupagyőzelem. A Wembley-ben zsinórban 9 döntős vereségnél jár a Newcastle, a mostani előtt 1999-ben veszítettek a legendás stadionban legutóbb, akkor is az MU ellen, akkor is 2–0-ra, az FA-kupában.
A Manchester United ellenben hat év után ünnepelhet, Erik Ten Hag edző már hét hónap után elhozta az első trófeát a csapatnak, legutóbb José Mourinho volt képes erre az egyesület kispadján.
A Ligakupa mérkőzéseit egész szezonban a Network4-en láthatták élőben, ahogy a döntőt is, amit vissza is nézhetnek, ha idekattintanak.
