Bár tizenkét forduló még hátravan, egyre nagyobb az esély arra, hogy az Arsenal – közel két évtizeddel a legutóbbi bajnoki címe után – megszerzi az aranyérmet a Premier League-ben. Az Ágyúsok kispadjára 2019 telén leülő Mikel Arteta irányításával folyamatos volt a fejlődés a klubnál az elmúlt bő három évben, és úgy tűnik, ennek idén meglesz a gyümölcse.
Talán soha nem volt annyira lehangoló a helyzet az Arsenal háza táján, mint 2019 őszén. Az előtte a Sevillával és a Paris Saint Germainnel is trófeákat nyerő Unai Emeryvel a kispadon a londoniak nemcsak hogy gyengén szerepeltek a várakozásokhoz képest, de igazából még csak csírájában sem látszott, hogy a spanyol szakember mit akar is játszatni az együttessel. Kívülről úgy tűnt, hogy az éppen aktuális kezdő tizenegyet véletlenszerűen állítja össze, igazából semmiféle arculata nincs a társaságnak.
Emeryt november végén kirúgták, és a vezetőség olyan korszakos döntést hozott, amelynek jelentősége a szurkolók és a szakemberek szerint ahhoz mérhető, amikor Arsène Wengert 1996-ban Japánból Európába hozták (vagy amikor Thierry Henryt 1999-ben leigazolták a Juventustól): a nagy húzás 2019-ben nem más volt, mint az Ágyúsok korábbi játékosa, Mikel Arteta szerződtetése.
A Barcelona akadémiáján nevelkedő korábbi középpályásnak ugyan ez volt karrierje első vezetőedzői feladata, de a megelőző három évet nem akárki mellett töltötte: Pep Guardiola segítője volt a Manchester Citynél. A két szakember, bár előbbi 11 évvel idősebb, már a katalánoknál jól ismerte egymást, és igaz barátság szövődött közöttük. Ugyanazt a filozófiát vallják a futballról, a labdát birtokolni nagy kincs, akinek ez a mérkőzés nagy részében sikerül, rá tudja erőltetni akaratát az ellenfélre.
Arteta ennek szellemében kezdte a munkát 2019 decemberében, és azóta, bár rengeteg nehézség gátolta, lépésről lépésre építette újjá a csapatot.
„Szeretném, ha mindenki, aki itt van a klubnál, felelősséget vállalna a tetteiért, és egyben szenvedéllyel csinálná a dolgát. Bárki, aki ezzel nem tud azonosulni vagy negatív hatással van ránk, nem alkalmas arra, hogy itt legyen velünk.”
– mondta Arteta kinevezése után.
Bár a baszk származású tréner már az eredményesség tekintetében is hamar letette a névjegyét, hiszen pár hónappal a munkába állása után megnyerte az FA-kupát, az igazi előrelépés abban mutatkozott meg, hogy az Arsenalnak hirtelen markáns stílusa lett (tegyük hozzá, Guardiola mellett tanulva a szakmát ez nem meglepő), Arteta mindenkinek megtalálta a helyét, és mivel Pierre-Emerick Aubameyang élete formáját mutatta, támadásban szinte ellenállhatatlan volt a csapat.
A következő idényben először a gárda védekezését stabilizálta a spanyol tréner, a kreativitás azonban hiányzott belőlük, mivel Mesut Özil mellőzött lett a klubnál. Miután azonban Arteta sikeresen beépítette az együttesbe a saját nevelésű Emile Smith Rowe-t, illetve megszerezték a Real Madridtól Martin Ødegaardot (akinek leigazolása utólag bombaüzletnek bizonyult), ezen a téren is látványosan előre tudott lépni az Arsenal. A tavaszi időszakban már sokkal biztatóbb képet mutatott magáról, ráadásul a nyáron a klub több mint 150 millió fontot áldozott erősítésekre, így a 2021/22-es szezonnak bizakodva vághatott neki.
Csakhogy mint az életben általában, ebben az esetben sem vezetett egyenes út felfelé. A koronavírus-járvány és egy példátlan sérüléshullám ugyanis hónapokon át tizedelte a csapatot, amely így rég nem látott gyenge idényrajtot produkált. Ezen a ponton az Arsenal elöljárói megint zseniálisan cselekedtek: bár a szurkolók egy része Arteta menesztését követelte, végül nemhogy megerősítették a posztján, de még szerződést is hosszabbítottak vele. A fiatal mester – ragaszkodva az imént idézett elvéhez, vagyis, hogy nem tűri a fegyelmezetlenséget a gárdánál – az ekkor már renitens Aubameyangot is képes volt félreállítani a siker érdekében. A csapat pedig megint nagy formát mutatott a szezon második felében, de végül peches módon, az utolsó pillanatokban lecsúszott a Bajnokok Ligája-indulásról.
A drukkerek számára azonban nem volt kérdés, hogy a 2022 augusztusában induló új idényben feljebb vezet az út, és ennek kulcsa volt Olekszandr Zincsenko és Gabriel Jesus leigazolása is. A fiatal, lendületes csapat hatalmas elánnal vetette magát a küzdelembe, és az első pillanattól egyértelmű volt, hogy mindenki egy irányba húz, nincsenek hangos botrányok a klub háza táján. A mindig jól értesült, bennfentesnek számító újságírók is többször megerősítették, hogy emberemlékezet óta nem volt ilyen jó a hangulat az öltözőben.
„Hihetetlen, amit ott tapasztalok, élvezet ezekkel a srácokkal dolgozni. Amit itt eddig együtt végrehajtottunk, arra talán sehol máshol nem leszek képes.”
– Arteta.
Mivel az Arsenal 2004 óta nem tudott bajnoki címet nyerni a Premier League-ben, a motivációval sincs gond, mégis, az ember nem érzi úgy, hogy nyomás lenne a játékosokon. Ez különösen meglepő annak fényében, hogy az Ágyúsoké a legfiatalabb átlagéletkorú kezdőcsapat a mezőnyben, és az állandóságot és a stabilitást mutatja az is, hogy Arteta tizenkétszer is ugyanannak a tizenegynek szavazott bizalmat egy adott bajnoki után.
Nincs tehát hatalmas rotáció, ennek ellenére már 14 különböző gólszerzője van a csapatnak, ami a legmagasabb szám a Premier League-ben. Márpedig a spanyol szakember szerint a gólok lehetnek az aranyérem kulcsai. Tavaly, amikor arról kérdezték, mi kellene az Arsenalnak ahhoz, hogy végre a csúcsra érjen, így válaszolt:
„Sok-sok gól, több, mint amit eddig produkáltunk. Amelyik csapat bajnok akar lenni, 90-100 gól körül kell, hogy termeljen az aktuális szezonban.”
Nos, úgy tűnik, a játékosok megértették a feladatot, hiszen a PL-ben listavezető együttes 26 fordulót követően már 59 találatnál jár, vagyis időarányosan teljesülhet az edző kívánsága. Első, csonka idényében 56, 2020/21-ben 55, tavaly pedig 59 gólig jutott a csapat – a teljes idényben, vagyis 38 mérkőzésen. Mivel a védekezés is rendben van (csak a Newcastle kapott kevesebb gólt), ezzel a komoly előrelépéssel tényleg megvalósulhat a nagy álom, az Arsenal 14. bajnoki címe.
Hamarosan ráadásul a december óta sérült kulcsember, Gabriel Jesus is visszatérhet, vagyis tovább nőnek a variációs lehetőségek, és egy újabb gólerős csatár áll majd Arteta rendelkezésére.
Még mindig vannak persze olyanok, akik úgy gondolják, a szimpatikus, látványos futballt játszó, de az elmúlt években, évtizedekben sokszor balszerencsés együttes megint elcsúszik majd egy banánhéjon – ahogy annak idején Steven Gerrard tette a Chelsea ellen, amivel el is úszott a Liverpool hőn áhított aranyérme.
Ami az Ágyúsok ellen szólhat, az a tapasztalat hiánya. A fiatalos, bizonyítani akaró lendület egyértelműen ott van a gárdában, de előfordulhat, hogy a szezon hajrájához közeledve, amikor már az elvárások is nagyobbak lesznek, mégiscsak érezni fogják a nyomást, és ez negatívan hathat rájuk. Az első számú üldöző, a Manchester City az elmúlt öt idényből négyszer végzett az élen, és a rutin mellettük szól inkább. Néhány hete, a két csapat egymás elleni rangadóján a Kékek simán győztek, és az ötpontos hátrány azért nem tűnik ledolgozhatatlannak a számukra. A kulcs itt valószínűleg az lesz, Arteta hogyan tudja levenni a nyomást a játékosai válláról – valószínűleg erről is sokat tanult Guardiolától.
Emellett az is nagy kérdés, hogy a többfrontos harc mennyit vesz ki a csapatból (az Arsenal a PL mellett holnap játszik az Európa-ligában a lisszaboni Sportinggal), ebben a tekintetben is – mélyebbnek tűnő kerete miatt – a City mellett szól valamivel több érv (akik jövő héten nyolcaddöntőznek a BL-ben, az FA-kupában pedig a Burnley vár rájuk a legjobb négybe kerülésért).
Egy biztos, az Arsenalnak hatalmas esélye van odaérnie a végén, és mindezt olyan játékkal, amely mindenki tetszését egyértelműen elnyerte. Az Ágyúsoknál uralkodó optimista hangulat kapcsán érdemes idézni az egyik szurkolói oldal, a GunnersTown értékelését a jelenlegi helyzetről:
„A fejlődés Arteta érkezése óta nagyon jelentős, itt az ideje, hogy most már ennek meglegyen a jutalma is. Új szupercsapat született, új energiák veszik körül az Emirates Stadiont. Ilyesmit a drukkerek a Highbury-korszak óta nem éreztek. A játékosok készek meghalni a klubért, az Arsenal családhoz tartozni ismét csodálatos érzés.”
