„Die Mutter aller Derbys”, vagyis „Minden derbik anyja”: ez a köznyelvi elnevezése Európa egyik legforróbb hangulatú futballütközetének, a Revierderbynek, amelyre most szombaton (18.30) kerül Gelsenkirchenben, természetesen az Arena4 élő közvetítésével. Ráadásul az e heti Schalke–Dortmund összecsapás abból a szempontból is különleges lesz, hogy a Bundesliga-érában 100. alkalommal találkozik egymással a két csapat. Utánajártunk, mi lehet a titka ennek a nem mindennapi rangadónak.
Vannak olyan derbik, melyek nemzetiségi, mások vallási, esetleg társadalmi-politikai alapon osztják meg a közönséget, a Schalke és a Borussia Dortmund esetében azonban az az érdekes, hogy első ránézésre nem sok minden indokolná a valóban kézzel tapintható ellentétet a szurkolótáborok között.
Gelsenkirchen, a királykékek otthona, illetve Dortmund városa alig 25 kilométerre található egymástól Észak-Rajna-Vesztfáliában. A két települést hajdanán a szénbányászat és a német nehézipar fellegvárai között tartották számon. Innen származik a Revierderby elnevezés is, hiszen a Ruhr-vidéknek ezen része Bergbaureviernek, vagyis bányászati területnek számított. Ha a két csapat drukkereit ma megkérdezzük arról, mégis minek köszönhető ez a rivalizálás, és még inkább, miért utálják egymást annyira – mert ne szépítsük, sokaknál ez tényleg így van –, egy dolgot tudnak csak rávágni: azért, mert mi királykékek vagyunk, ők pedig sárga-feketék, vagy éppen fordítva. Jellemző, hogy az igazi fanatikusak ki sem ejtik az ellenfél nevét a szájukon, csak úgy emlegetik őket, hogy a „Hernétől nyugatra”, illetve a „Lüdenscheidtól északra” élők.
A Bundesliga 1963 óta íródó történetében a BVB valamivel több sikerélményt élhetett át vetélytársával szemben (37 győzelem, 30 döntetlen, 32 vereség), de összességében, minden hivatalos meccset beleszámítva egyelőre a Schalke a jobb (71 gelsenkircheni diadal, 47 döntetlen, 65 vereség). Ebben vastagon benne vannak az első évtizedek, hiszen a múlt század 20-as, 30-as és 40-es éveiben a Schalke a legendás Ernst Kuzorra vezérletével ebben az időszakban ellenállhatatlan volt, hatszor is német bajnokként zárt. Nem véletlen, hogy a Veltins Arenához vezető utat az egykori világklasszis csatárról nevezték el, hogy az utókor is tudja, mekkora hőse volt ő a klubnak. Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de az első, történelmi aranyérmüket a királykékek úgy ünnepelték meg, hogy az utolsó, berlini meccsükről hazatérve leszálltak a dortmundi vasútállomáson, és még a városházára is ellátogattak, ahol mámoros hangulatban írtak bele mindenféle cifra dolgokat a vendégkönyvbe.
Ebben a periódusban előfordult 7–0-s, 9–0-s, sőt 10–0-s Schalke-győzelem is a derbin, az 1947-es Vesztfáliai Kupadöntőben aratott 3–2-es dortmundi siker azonban fordulatot hozott a versengésben. Az 50-es években már hatalmas csatákat vívott egymással a két gárda, sőt ekkor már a BVB gyűjtötte szorgalmasabban a trófeákat.
A Bundesliga-érában hol az egyik, hol a másik csapatnak jött ki jobban a lépés, a derbik pedig egyre több izgalmat, érzelmet és feszültséget váltottak ki a szurkolókból. Minden idők egyik legbizarrabb, mai szemmel szürreális eseményekkel tarkított összecsapása volt az 1969-es, Rote Erde Stadionban (egészen 1974-ig ez volt a dortmundiak otthona) rendezett találkozó, melyen a vendég Schalke vezető gólja után százával tódultak be a pályára a feldühödött hazai drukkerek. A rendőrök a kutyáik elengedésével igyekeztek visszaállítani a rendet, csakhogy egy Rex nevű hivatásos véreb ülepen harapta Friedel Rauscht, a gelsenkircheniek védőjét, csapattársa, Gerd Neuser pedig combharapással bicegett be az öltözőbe. Rausch évekkel később a Die Weltnek adott interjújában elárulta, hogy még mindig látszik a seb helye a fenekén. A BVB vezetői bocsánatkérésként 500 márkával és egy csokor virággal kedveskedtek neki, de a Schalke elöljárói azért a maguk módján vérfagyasztó bosszúval igyekeztek reagálni a pár hónappal későbbi visszavágón: az elnök, Günter Siebert élő oroszlánokat bérelt a helyi állatkertből, hogy ők kísérjék ki a játékosokat a gyepre, a meccs alatt pedig az ijesztő állatok a biztonsági emberek mellett figyeltek a rendre.
A zsigeri ellenségeskedés tehát adott volt, és nem gondolnánk, de az idők során azért bebizonyosodott, hogy ha kell, a két klub jó szomszédként is tud bánni egymással. 1974-ben például, amikor a BVB a kiesés miatt nehéz anyagi helyzetbe került, a Schalke úgy is vállalta, hogy az az évi világbajnokságra átadott Westfalenstadion (mai nevén Signal Iduna Park) avatóján pályára lép ősi riválisa ellen, hogy egy pfenniget sem kért a bevételből, így az teljes egészében az adósságokkal küzdő sárga-feketék számlájára került.
Cserébe viszont 2001-ben, amikor Gelsenkirchenben megnyitott az Arena AufSchalke (ma: Veltins Arena), a királykékek a Dortmundot invitálták meg.
Szintén az egység egyfajta jelképe volt, amikor 1997-ben mindkét együttes nemzetközi kupát tudott nyerni. Előbb az UEFA-kupa döntőjében a Huub Stevens vezette királykékek diadalmaskodtak 11-esekkel az Inter ellen, majd egy héttel később az Ottmar Hitzfeld által irányított Dortmund a Bajnokok Ligája fináléjában 3–1-re verte a címvédő Juventust. Ami ezt követően a Bayern München és a német válogatott legendája, Franz Beckenbauer szájából elhangzott, ma már szinte hihetetlennek tűnik:
„A német futball szíve a Ruhr-vidéken dobog.”
A kutyaharapásos ütközet mellett is akadtak bőséggel különleges mérkőzések a két csapat közt. 1997 decemberében a Signal Iduna Parkban, 2–1-es dortmundi vezetésnél Jens Lehmann, a Schalke kapusa a ráadásban előrerohant egy szöglethez, és ő csikarta ki a döntetlent csapatának. Ez volt a Bundesliga történetében az első olyan gól, melyet egy kapus nem rögzített játékhelyzetből szerzett. A dolog pikantériája, hogy bő egy évvel később a kiváló hálóőr, miután hazatért Németországba a Milantól, éppen a BVB-hoz igazolt, amellyel 2002-ben bajnok lett.
A királykékek számára legfájóbb derbikudarc minden bizonnyal a 2007-es volt, amikor a szezon utolsó bajnokiján fogadta a BVB riválisát. A Schalke–Stuttgart–Werder hármas között a záróforduló előtt mindössze két pont volt a különbség, vagyis még valamennyiüknek megvolt az esélye a bajnoki címre. A Dortmund számára azonban már nem volt tét – azon kívül, hogy tönkretehették a gelsenkircheniek aranyálmait, és ez sikerült is nekik: 2–0-ra győztek, a VfB pedig az utolsó pillanatokban előzött. Christoph Metzelder, a sárga-feketék védője, aki főszerepet játszott az egyik hazai gólban, a lefújás után vigyorogva értékelt: „Ez volt a legszebb pillanatom az eddigi derbiken.”
A sors fintora, hogy miként Lehmann, ő is cserélt, Spanyolországból hazatérve a Schalkéhoz igazolt, és valószínűleg nem büszkélkedett korábbi nyilatkozatával. A dortmundiak mindenesetre nem győztek gúnyolódni a Bundesliga-aranyat egyébként azóta is nyerni képtelen Schalkén, az ultrák még egy repülőgépet is béreltek, hogy az egy jól látható molinón hirdesse Gelsenkirchen városa felett:
„Egy egész élet bajnoki cím nélkül!”
Előfordultak hatalmas feltámadások is: a 2008/2009-es idény 4. fordulójában a BVB a 70. percben még 3–0-s hátrányban volt, de egy őrült hajrával 3–3-ra tudta menteni a találkozót. Ez volt egyébként Jürgen Klopp első derbije a dortmundiak vezetőedzőjeként. Kilenc évvel később a Schalke még nagyobb tettet hajtott végre: idegenben, közel 80 ezer BVB-fanatikus előtt 25 perc elteltével már 4–0-s hátrányban volt, de aztán talpra állt és végül Naldo 94. percben szerzett fejesgóljával kiegyenlített, 4–4 lett a vége.
Ezek a különleges összecsapások is bizonyítják, hogy ezeken a derbiken tényleg minden lehetséges – és annak az ellenkezője is. És bár jelenleg a Borussia Dortmund sokkal jobb passzban van, hisz a bajnoki címért harcol, miközben vetélytársa a kiesés elkerüléséért, szombat este természetesen bármi előfordulhat. A BVB ugyan fájó sebet kapott kedd este Londonban a BL-kieséssel, de előtte zsinórban tíz tétmeccset tudott megnyerni, bombaformát mutat, de a Schalke is nagyon összekapta magát: a korábban biztos kiesőnek titulált, sokáig sereghajtó királykékek hat bajnoki óta veretlenek, és ezeken a mérkőzéseken mindössze egy gólt kaptak.
Bár rengeteg a sérült mindkét oldalon, főleg a gelsenkirchenieknél, biztosak lehetünk benne, hogy erre a meccsre még a halottak is feltámadnak, igazi őrület lesz a pályán és a lelátón is. A derbit tehát kár lenne kihagyni, úgyhogy szombaton 18.30-kor nincs más teendő, mint az Arena4-re kapcsolni.
