Nincs új a nap alatt, és bár talán már tényleg unalmas, de muszáj megismételni: a pénz, egészen pontosan a nagyon sok pénz játssza a főszerepet a Championship szombati playoff-döntőjében. A Luton Town és a Coventry City mérkőzésének győztese fontszázmilliókkal gazdagodik a következő szezonokban, így a tét óriási. Persze a szurkolók számára a meccs sokkal többet jelent a klubok bankszámláinak feltöltésénél.
Ha valaki az idény elején azt mondja, hogy a Luton Town és a Coventry City közül az egyik biztosan feljut a Premier League-be, valószínűleg megmosolyogják, de legalábbis azt tanácsolják neki, hogy inkább vegyen egy lottószelvényt, mert ilyen alapon ott is van esélye nyerni. A Transfermarkt összesítése alapján a 24 csapatos angol másodosztály mindössze 17. és 18. legértékesebb keretű csapata játssza a döntőt szombat délután – költségvetésük inkább hasonlít egy erősebb League One-klubéra. Ha valamiért mégis azt mondhatjuk, nem olyan nagy meglepetés a playoff-döntőbe jutásuk, az a kluboknál végzett szisztematikus munka, aminek a gyümölcse most szombaton beérhet.
Ami a Lutont illeti, tipikus angol kiscsapatnak szokás titulálni, pedig rendkívül patinás gárdáról van szó, amelyet 1885-ben alapítottak, és 1891-ben Dél-Anglia (az ún. South of England az országon belül külön kulturális, történelmi és gazdasági egységet képez) első profi futballklubja lett. Első élvonalbeli időszakát 1955 és 1960 között élte, sőt 1959-ben döntőt játszhatott az FA-kupában a Nottingham Foresttel, de vereséget szenvedett. Később, az 1974/75-ös szezonban is a legjobbak között szerepelt, de akkor egyből ki is esett.
A csőd szélére kerülő klub aztán korábbi játékosa, David Pleat vezérletével támadt fel, az egykori szélső irányításával a London melletti együttes 1982 és 1992 között megszakítás nélkül az első osztályban játszott. Ez volt lényegében a Luton aranykorszaka, hiszen egyrészt ekkor érte el legjobb helyezését (7.) az élvonalban, másrészt kétszer is bekerült a Ligakupa fináléjába, melyet 1988-ban meg is nyert az Arsenal ellen. Mivel azonban a kiesés éppen 1992-ben következett be, a Hatters eddig még egyszer sem mutathatta meg tudását a Premier League-ben, amely éppen az 1992/93-as szezonban indult el. Több mint 30 év elteltével aztán a Luton az alapszakaszban elért harmadik hely és a rájátszás elődöntőjében a Sunderland ellen aratott siker után a PL kapujába ért.
„Igazi, kétmeccses háború volt – mondta az északkeletiek elleni visszavágó legjobbjának választott Tom Lockyer. – Kellemetlennek és brutálisnak is kellett lennünk ahhoz, hogy győzzünk. Ha a Luton jövőre a Premier League-ben játszhatna, elképesztő lenne. Közel tíz éve a csapat még az amatőr ligákban szerepelt, az azóta bejárt út felér egy tündérmesével.”
Tény, hogy az 1992-es kiesés után a Luton Town komoly mélyrepülésbe kezdett, és 2009-ben az ötödosztályig süllyedt, ami az angoloknál már ún. „non-league”-nek számít, vagyis a négy profi liga alatti dimenziónak. Csak 2014-ben sikerült visszakerülni a League Two-ba, 2018-ban a League One-ba, egy évvel később pedig a Championshipbe.
„Ez egyszerűen hihetetlen – áradozott csapatáról Rob Edwards menedzser. – Nagyon büszke vagyok a játékosokra, de ugyanígy a szurkolóinkra és mindenkire, aki kapcsolatban áll ezzel a klubbal. Ha az ember bejut egy döntőbe, nem lehet más a célja, mint a győzelem, szóval tudom, hogy vár még ránk egy nagy meló. Ez persze nagyon jó érzés.”
A szezon során többször hangsúlyoztuk, hogy a Luton legnagyobb erőssége a csapategység, de azért érdemes néhány játékosra külön is felhívni a figyelmet. A magyar származású kapus, Ethan Horvath az alapszakasz mind a 46 meccsén a háló előtt állt, akárcsak a playoff-elődöntőben, és hogy jól tette a dolgát, azt jelzi a mindössze 39 kapott gól (holtversenyben a második legkevesebb a mezőnyben). Ez persze a védelem oszlopa, Lockyer dicsérete is.
A középpályának a Jordan Clark – Pelly Mpanzu – Allan Campbell hármas igazi motorja volt végig az idényben, elől pedig a pályafutása legjobb évét futó Carlton Morris 20 gólja önmagáért beszél.
Ha a csapategységről beszélünk, akkor persze a Coventry esetében is ki kell azt emelnünk, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak a menedzsernek, Mark Robinsnak. Az annak idején mindkét nagy manchesteri klubban futballozó szakember pár hónapig erejéig már a 2012/2013-as idényben is ott ült a Coventry City kispadján (a harmadosztályban), de igazán 2017 márciusi visszatérése után tudta letenni a névjegyét. Az égszínkékeket ugyan nem tudta benntartani a League One-ban – kilátástalan helyzetben vette át a társaságot –, de nagy meglepetésre megnyerte velük a League One és a League Two (vagyis a harmad- és negyedosztály) teljes mezőnyének, valamint 16 Premier League-, illetve Championship-klub U21-es csapatának kiírt EFL Trophyt, majd egy évvel később visszajuttatta a gárdát a harmadik ligába. Sőt, 2020 őszén már a Championshipben találta magát a csapat, ahol egy 16. és egy 12. hely után idén az ötödik helyen zárta a 46 fordulót, majd a Middlesbrough legyőzésével a rájátszás döntőjébe jutott.
A hátsó alakzatot két rutinos játékos irányította, méghozzá remekül: a 30 éves kapus, Ben Wilson és a csapatkapitány-helyettes, 36 esztendős Kyle McFadzean. A fazont a City játékának a három éve az ismeretlenség homályából előlépő holland középpályás, Gustavo Hamer adta, nem mellesleg az ő gólja döntött a Boro elleni párharcban. A támadó szekcióban pedig természetesen Gyökeres Viktor vitte a prímet: a magyar felmenőkkel rendelkező svéd csatár 21 gólig jutott az alapszakaszban, ezzel a Championship ezüstcipőse lett.
Coventryben nem várnak annyira régóta az élvonalra, mint Lutonban, de a legutóbbi első osztályú szereplés óta csak eltelt ott is 22 év. A City 1967-ben jutott fel először a legjobbak közé, és egészen 2001-ig – többnyire stabil – tagja volt a régi First Divisionnek, majd a Premier League-nek. Ez idő alatt egyszer hatodikként, kétszer pedig hetedikként végzett, és története legnagyobb sikerét – a Lutonhoz hasonlóan – a 80-as évek második felében aratta, 1987-ben a Tottenham legyőzésével elhódította az FA-kupát.
„Azt hiszem, ez volt eddigi pályafutásom leghosszabb mérkőzése – idézte fel Mark Robins a Middlesbroughban aratott 1–0-s sikert, amely a Wembley-be repítette a Cityt. – A szurkolók hatalmas erőt adtak nekünk, a csapat pedig hihetetlenül keményen dolgozott. Egy hatéves folyamat eredménye az, hogy most itt lehetünk. Természetesen most már a Wembley-re koncentrálunk, de azért a Boro elleni győzelem után belefért néhány ital.”
A 90 ezer fő befogadására alkalmas londoni szentélyben egyébként az angol szövetség 36.493 jegyet biztosít a Luton, 36.237 belépőt pedig a Coventry szurkolóinak. A City hívei órák alatt elkapkodták a rendelkezésre álló mennyiséget, a Luton-drukkereknek is csak pár napra volt ehhez szükségük.
A meccs felvezetéseként az angol sajtóban ilyenkor nem csupán a szakmáé a főszerep, igyekeznek emberi történeteken keresztül is bemutatni, mekkora jelentősége van a mérkőzésnek: a BBC például a Humphreys család történetét mutatta be, akik 11 évvel ezelőtt még teljes létszámban, négyen siratták a Lutont, amely a League Two-ért rendezett rájátszás döntőjében kikapott a Wembley-ben a York Citytől. 2017-ben a házaspár egyik gyermeke, Matthew öngyilkos lett, édesanyja, Jayne viszont biztos benne, hogy „a nagy égi nappaliból”, odafentről ő is nézni fogja kedvenc csapata mérkőzését.
Coventryben az egyik helyi zenekar, a The Enemy új himnuszt írt, kifejezetten erre a meccsre ’The City is Sky Blue’, vagyis „A város égszínkék” címmel, melyet a stadionban is énekelni fognak. Eközben a City egy másik fanatikusa, Jodie Turner, elmondása szerint élete 800. Coventry-mérkőzésére készül.
A fenti történetek is mutatják, hogy bármennyi szó esik is a pénzről, a Premier League által biztosított Kánaánról, az ember néha hajlamos megfeledkezni az érzelmekről, a kötődésről, a hűségről, ami az angol futballban több mint egy évszázada szoros velejárója a mérkőzéseknek. Aki szombaton 17.45-kor leül a tévé, a telefon vagy a laptop elé, hogy megnézze a MATCH4-en az összecsapást, egészen biztosan hatalmas élményt kap. Mindegy, hogy szurkol-e valamelyik csapatnak, ez a meccs a szenvedélyről, az emóciókról szól majd. Háború lesz, de ezúttal a szó nemes értelmében.
A Luton–Coventry mérkőzések eddigi mérlege
| Mérkőzések | Luton-győzelem | Döntetlen | Coventry-győzelem |
| Bajnoki | 21 | 17 | 36 |
| Ligakupa | 2 | 0 | 1 |
| FA-kupa | 2 | 1 | 0 |
| Összesen | 25 | 18 | 37 |
A két csapat mérkőzései a 2022/23-as szezonban
2022. szeptember 14.: Luton–Coventry 2–2 (Morris 2, ill. Gyökeres, Hamer)
2023. február 11.: Coventry–Luton 1–1 (Godden, ill. Lockyer)
2023. május 27., playoff-döntő: Luton–Coventry (MATCH4, élő)
