Lassan negyven éve lesz, hogy életem második NB I-es gólját szereztem, de mégsem erre, hanem leginkább a mérkőzést övező botrányra emlékszem. Történt ugyanis, hogy 1983. október 1-jén az 56. percben – az Üllői úton első alkalommal – félbeszakadt egy meccs, nevezetesen a Ferencváros–Haladás (2–2) bajnoki, aminek gazdag elő- és utóélete lett. Az úgynevezett metrófogantyús meccs után katonai ballisztikai szakértőt rendeltek ki, az FTC következő két hazai bajnokiját Kecskeméten és Gyöngyösön volt kénytelen lejátszani, a játékvezetőt pedig még évekkel később is metrófogantyús marcipánnal díszített tortával lepték meg a Ferencváros hívei. A főszereplő, Hegedűs Péter, a vasiak kapusa négy évvel az ominózus mérkőzés után e sorok írójának Szombathelyen árulta el, hogy nem találta fejen az ominózus tárgy, hanem a Hali akkori masszőre – nem mellékesen egykori súlyemelő – egy jól célzott ütéssel okozott duzzanatot neki a füle mögött. Visszaidézzük a nem mindennapi történetet, amelyről Ebedli Zoltán, a Ferencváros legendás irányítója, továbbá Hegedűs Péter, sőt, a játékvezető, Büki László is megemlékezik.
Az FTC és a Haladás esetében – különösen a hatvanas-hetvenes években –kifejezetten sportbaráti viszonyról beszélhetünk, a két klub között komoly játékosmozgással – nem véletlenül hívták a Halit akkoriban kis Fradinak. Később változott a helyzet, 1982 tavaszán éppenséggel a Haladás 1–0-ra nyert az Üllői úton, komoly szívességet téve ezzel a szezon végén bajnokságot nyerő Rába ETO-nak. A 90 perc komoly indulatokat gerjesztett, a parádésan védő Hegedűs Péter tízes osztályzatot kapott ekkor a sportlaptól. Az 1983. október 1-jén rendezett metrófogantyús meccs meg aztán pláne tele volt feszültséggel. A Fradi Pogány László és e sorok írójának találatával 20 perc elteltével már 2–0-ra vezetett, ám a vasiak a második félidő elejére ledolgozták a hátrányt, az 56. percben pedig, miközben a labda a másik térfélen pattogott, annyit lehetett észlelni a pályán és a lelátón is, hogy Hegedűs Péter a földön fekve a fejét fogja, mellette pedig egy metrószerelvény sztenderd kapaszkodója hever.
Mindannyian az eset helyszínére rohantunk, plusz a játékvezetők is. A koronatanú, Pozsonyi Lajos, az FTC feledhetetlen fotóriportere eskü alatt állította, hogy a fogantyú nem találta fejen a vendégek kapusát. Mindezt a játékvezetőnek és az eset közelében elsőként megjelenő Ebedli Zolinak is jelezte, ám a Fradi vagány karmestere feleslegesen érvelt Büki Lászlónál, a bíró egyszerűen zavarba jött – és akit ráadásként rendesen el is kezdett „oltogatni” a vasiak négy rutinos labdarúgója, az FTC korábbi centere Szabó Ferenc, valamint Vörös Csaba, Hegyi Imre és Dobány Lajos. Utóbbi éppenséggel már a fegyelmi szabályzat egyes cikkelyeit és a szankciókat is sorolta a gyepen egybegyűlteknek. A bíró sporttárs később elismerte, hogy bár Hegedűs füle mögött látott némi pirosságot, mégsem volt egyértelmű a helyzet, egyszerűen valami nem stimmelt – Büki mégis félbeszakította a mérkőzést.
Ennyi idő után bátran kijelenthető, bizony súlyos sérülés lehetett volna az esetből – szerencsére nem lett –, Büki Lászlót pedig ügyesen megvezették a vasiak. Pedig Ebedli Zoli nem volt rest, és dr. Juhász Józseffel, a Fradi főorvosával együtt a meccs után bement a Hali öltözőjébe, ott helyben elmondta véleményét, s aki ismeri a hajdani bohém irányítót, elképzelheti, milyen hatást váltott ki a vendégek körében a kendőzetlen érvelés. „Tudtam, hogy simlis a történet, hittem Pozsonyi Lajosnak, aki az alapvonalnál ülve látta, hogy nem találta fejbe Hegedűs Petit az a bizonyos fogantyú. A Haladás öltözőjében aztán biztossá vált számomra, hogy klasszikus színielőadás részesei vagyunk. A játékvezető meg egyszerűen amatőr volt” – emlékezett vissza röviden az esetre Ebedli.
Hegedűs Péter egy évvel korábban kivédte a Fradi-játékosok szemét – igaz, Pogány 6. percben lőtt büntetőjénél a kapufa is segített neki –, mindenesetre a vasiak 1–0-s Üllői úti sikere az FTC bajnoki címébe került. A metrófogantyús meccs után négy évvel hajdani katonatársam, a tragikus körülmények közt fiatalon elhunyt szombathelyi védő, Papp István temetésén találkoztam újra Hegedűs Péterrel. A vagabund kapus, aki az edzőket eleve őrületbe kergette azzal a szokásával, hogy a labdát a felső kapufára vágva indította kidobásait, az egyik szombathelyi étteremben, miközben közös barátunkat gyászoltuk, kellően érzelgős állapotban elárulta nekem, mi történt azon az Üllői úti meccsen. A több mint 300 élvonalbeli fellépést elérő hálóőr ezt a következő szavakkal idézte fel. „Elöljáróban annyit, hogy a metrófogantyút bedobták a pályára. Ez azért fontos, mert idővel az is felmerült, hogy én vittem magammal, amire rögtön azt válaszoltam, hogy Szombathelyen nincs metró, de már villamos sincs. Azon a meccsen egyébként nagyon jól játszott a Fradi, az első félidőben akár öttel is mehettek volna a zöldek, aztán Nagy Józsi a szünet előtt nem sokkal szépített, majd a második félidő elején Fitos egyenlített. Ez nekünk csodás eredmény volt, s ekkor a lelátóról már gazdagon kaptam krumplit, gesztenyét, száraz zsömlét, majd érkezett a fogantyú, ami súrolta a vállam. A labda éppen a másik térfélen járt én meg „gyorsan” összeestem. Azonnal körbevettek a társaim, majd ekkor jött a nagy gondolat: az egyik okos kitalálta, hogy nyomot kellene produkálni. Pechemre ezt masszőrünk, a korábbi súlyemelő, Tebeli Gyuri vállalta el, aki akkora sallert mért a fülem mögé, hogy két nap múlva is csak kóvályogtam. Ezt a jókora dudort és vérömlenyt látta viszont a játékvezető is. Ahhoz már senkinek nem volt esze, hogy megnézze a mezemet, amit átszakított a berepülő kapaszkodó, amiből egyértelműen következett volna, hogy nem talált fejen a tárgy (ami egyébként nem műanyagból, hanem fémből készült, és igen komoly sérülést okozhatott volna). Ezt követően több tárgyalás és helyszíni vizsgálat következett, a katonai ballisztikai szakértő meglehetősen utálhatta a Fradit, mert a klub véleményével ellentétben váltig állította, hogy bizony át lehetett dobni a hálón a tárgyat. Soha nem felejtem el, egy évvel később újra az Üllői úton játszottunk, és amikor a Springer szobornál a kivonuláshoz készülődtünk, a játékvezető megkért, hogy bontsam szét a törölközőmet, nehogy a pályára vigyek valamit.
A történet a Fradi-táborban alaposan megváltoztatta a megítélésemet, hiszen az esetet követően már nem a szervusz paraszt, hanem a szervusz színész köszöntés járt nekem a Nagyvárad téri kapunál. Ezt a vendégkapusok közül rajtam kívül senki sem mondhatja el magáról, és nem is bántódtam meg ezen, inkább mosolyogtam rajta. Hiszen a rigmus nem is állt messze az igazságtól…”
A hivatalos játékvezetői jelentésbe is a kapus füle mögötti duzzanat került be, ám a fegyelmi bizottság nem látta száz százalékig bizonyítottnak, hogy a fogantyú eltalálta Hegedűs fejét, ezért jóváhagyta a félbeszakadás időpontjában érvényes eredményt. A pénzbüntetést azonban nem kerülhette el a Ferencváros, és soron következő két hazai mérkőzését vidéken kellett rendeznie. Ezek közül Kecskeméten 2–0-ás vereséget szenvedett a csapat a Gellei Imre irányította ZTE-től, Gyöngyösön viszont 3–0-ra nyert a DVTK ellen. Egyébiránt az Üllői úton a Haladás elleni volt az első félbeszakított mérkőzés, amelynek emléke a játékosokat, a szurkolókat és az esetnél bizonytalan, egyben naiv játékvezetőt is évekig elkísérte. Büki Lászlót még esztendők múltán is, amikor a budaörsi sportnapokra hívták meg mérkőzéseket dirigálni, a helyi Ferencváros-szurkolók – köztük a néhai Juhász Jocó személyében egy kiváló cukrászmesterrel – metrófogantyút ábrázoló tortával lepték meg.
A történet persze úgy kerek, ha meghallgatjuk a mérkőzés játékvezetőjét, Büki Lászlót, aki a közelmúltban megkeresésünkre a következőket nyilatkozta a találkozóról: „Bizony, azt a meccset nem lehet elfelejteni, nem véletlen, hogy máig sokan emlegetik a történteket. Húsz évvel a mérkőzés után összefutottam az ügy főszereplőjével, Hegedűs Péterrel, aki elárulta nekem az igazságot, én meg annyit feleltem neki, nem kellett volna ezt tenni, nem volt szép dolog. Mindenesetre Major István, a Játékvezető Bizottság akkori oktatási vezetője behívatott, résztelesen el kellett mesélnem a történteket, no meg írtam egy négyoldalas jelentést is. Később különböző vizsgálatok is zajlottak, mert nem volt egyértelmű az eset, kérdezték is, hogy szeretném-e kiegészíteni a jelentésemet, én erre nemmel feleltem, mert tiszta lelkiismerettel írtam meg azt. Emlékszem, Havasi Mihály, a Fradi technikai vezetője a pálya közepén azt kérdezte tőlem, hogy huszonnyolcezer néző előtt tényleg le akarom fújni a meccset, mire azt válaszoltam neki, egy csapattal nehéz lenni folytatni, mivel akkor a Haladás már bevonult az öltözőbe. Jellemző, hogy mekkora hullámokat vert ez a bajnoki, negyven évvel később is milyen sokan és milyen sokat emlegetik még mindig. Az meg különös utóélete a történetnek, hogy a sokat emlegetett meccs után néhány évvel Budaörsön bíráskodtam, ahol a helyi Fradi-szurkolók egy tortával, rajta egy metrófogantyút ábrázoló marcipánnal leptek meg – amelyen jót derültem persze én is, eredeti és jópofa ötlet.”
Az persze csak a véletlen műve, hogy néhány Fradi játékos, köztük jómagam, 1983. október elsején este egy budaörsi étteremben „folyékony” beszélgetés közepette elemeztük ki a metrókapaszkodóról elhíresült meccset, így a helyi fradisták igazán képbe kerültek az ügyben, első kézből kapták az információkat.
(A cikkben említett főszereplők közül a 70 esztendős Hegedűs Péter máig Szombathelyen él, a Haladás VSE és a Király Gábor Kapusiskola edzője, míg az ugyancsak hetvenedik évében járó Ebedli Zoltán az FTC utánpótlásában egyéni edző, a mindkét klubban szerepelt kitűnő center, a 67 éves Szabó Ferenc szülővárosában, Celldömölkön él, s ha a Fradi öregfiúk Vas vármegyében jár, ő rendszerint csatlakozik is a hajdani társakhoz. A Hali korábbi játékosai közül a 68 esztendős Dobány Lajos jelenleg a Vas Vármegyei Labdarúgó Szövetség sportigazgatója, a 69. évét taposó Vörös Csaba a Haladás NB II-es labdarúgócsapatának technikai vezetője, a technikás Hegyi Imre 2007-ben, fiatalon, 56 évesen hunyt el. Az FTC egykori főorvosa, dr. Juhász József 1999-ben, míg a legendás fotóriporter, Pozsonyi Lajos 2010-ben halt meg. Büki László, az élvonal első zalai játékvezetője immáron 81 éves, szülőföldjéről, Zalából négy éve költöztek Szigethalomra, hogy közelebb legyenek lányukhoz, egyébként aktív nyugdíjas, egy építőipari vállalkozásban dolgozik.)
Az írás az FTC hivatalos magazinja, a Zöld és fehér 2012 decemberi számában jelent meg, amelyet a játékvezető, Büki László 2023. májusi nyilatkozatával és visszaemlékezésével egészítettünk ki.
