Szenvedős idény után ugrott az örökranglista élére a PSG

Ha egy csapat megvédi címét, 11 éven belül kilencedszer lesz bajnok, mi több, élre áll az örökrangsorban is, elméletileg mindennek szépnek és jónak kellene lennie a klub háza táján. A Paris Saint-Germain esetében azonban más a gyakorlat: veszekedések, szurkolói elégedetlenségek kísérték a 2022/2023-as szezont, és a vezetőedző sem marad a helyén.

Bár fizetés szempontjából talán kevés vonzóbb állás van a Paris Saint-Germain vezetőedzői posztjánál, ez tipikusan az a meló, ahol az ember jó eséllyel csak veszíthet. Mivel most már több mint egy évtizede dől a pénz a párizsiakhoz, rendre sztárok egész sorát tudják leigazolni, a mindenkori trénerrel szemben az alap elvárás, hogy a bajnokságot és lehetőleg a Francia Kupát is nyerje meg, emellett pedig a tulajdonosok most már egyre türelmetlenebbül várják a Bajnokok Ligája-serleget is.

Szegény Christophe Galtier-t már a szezon elején sokan féltették, egyrészt mert marseille-i illetőségű, ami Párizsban nem túl jó ómen, másrészt meg egyáltalán nem az a tipikus sztáredző. Bár a Lille-lel korábban bajnoki címet szerzett és a Nice-szel is jól szerepelt, nehezen tudták elképzelni, hogy megfelelően tud majd bánni az elkényeztetett klasszisokkal.

Nos, az idény lényegében igazolta is ezeket az aggodalmakat, mert bár időnként lehengerlő volt a PSG, a Ligue1-ben az igazán fontos meccseket többnyire hozni tudta, csapategységről nem igazán beszélhettünk. A párizsiak sikere általában azon múlott, hogy Kylian Mbappé és Lionel Messi kellően jó napot fogott-e ki, és mivel az ő zsenialitásuk magasan a francia bajnokság mezőnye fölé emeli őket, ennek köszönhetően rengeteg meccset tudtak megnyerni.

Mbappé zsinórban ötödször lett a Ligue1 gólkirálya, ezúttal 29 találattal, a sokat kritizált, a szurkolók által is kikezdett Messi pedig csak összehozott 16 gólt és 16 gólpasszt is, utóbbival toronymagasan ő lett a liga asszisztkirálya.  A nagy trió harmadik tagjáról, Neymarról most azért nem érdemes külön értekezni, mert makacs sérülése miatt a szezon második felében legtöbbször parkolópályán volt.

Az összkép valahogy mégis olyan, mint amikor egy csiricsáré, Michelin-csillagos étteremben az ember előtt ott van egy fantasztikusan kinéző, agyondíszített étel, benne csodálatos összetevőkkel, de egyes falatoknál mégis fura mellékízt érzünk, valami nem az igazi benne. Ráadásul a rivális elitéttermek séfjei rendre bohócot csinálnak belőle a Bocuse d’Or-on, mint ahogy tette a Bayern München a PSG-vel a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. Ez az a pont, amire mindig kilyukadunk a párizsiakkal kapcsolatos értékeléseknél. Hiába áhított cél a BL-trófea, ha van egy bajnokság, ahol a csapat hétről hétre jobb esetben fél-, de maximum háromnegyedgőzzel is megnyerni a mérkőzései többségét, ahol az egyénieskedés sokszor háttérbe állítja a csapatérdeket, és ahol – legyünk őszinték – az edzőnek nem sok tekintélye van.

A történelmi, 11. bajnoki címet mindenesetre így is behúzta a PSG (most már egymaga vezeti ezzel a rangsort a Marseille és a Saint-Étienne előtt), de a fájó BL-kudarc és mellette a korai Francia Kupa-búcsú is igencsak beárnyékolja az idényt.

Egy valami mindenképp javít az összképen: Galtier előszeretettel dobta be a mélyvízbe a szemtelenül fiatal tehetséges játékosokat. Warren Zaïre-Emerynek 16, El Chadaille Bitshiabunak és Ilyes Housninak 17, Ismaël Gharbinak 18 évesen adott lehetőséget, a 20 éves Hugo Ekitike és Nuno Mendes pedig szinte már alapemberré nőtte ki magát.

Mondhatnánk tehát, hogy a jövő fényes is lehet majd Párizsban, de közben Sergio Ramos és Lionel Messi is elköszönt, Galtier-nak is megköszönték a munkáját, vagyis csupa bizonytalanság övezi a következő idényt. A hírek szerint Julian Nagelsmann érkezhet a kispadra – kérdés, hogy a fiatal, 35 éves szakembernek sikerül-e nagy célokért tényleg csapatként küzdeni képes, egységes társaságot összehoznia a Parc des Princes-ben.

A szezon legkellemesebb meglepetését a Lens okozta. Az északi együttes volt lényegében az egyetlen, amely úgy-ahogy meg tudta szorongatni Mbappéékat, és néhány héttel a befejezés előtt még volt is esélye a bajnoki címre. A jó őszi szereplés után akadtak, akik úgy gondolták, nem hogy nem fogják bírni a tempót a párizsiakkal, sőt, még a dobogótól is messze kerülnek, ám aztán kiderült, hogy a normann király mégse meztelen, a piros-sárgák tényleg komoly minőséget képviselnek.

A siker egyik fő kovácsa maga a vezetőedző, Franck Haise, aki annak idején, a 2020-as feljutás után tökéletesen felmérte a keret erősségét, és csak olyan játékosokkal erősítette meg a gárdát, akik beleillettek a játékrendszerbe, illetve akiket igazi csapatembereknek gondolt. A Lensnál tehát a PSG-nél tapasztalt egyénieskedéseknek nem volt nyoma, de azért így is akadtak bőven kiemelkedő teljesítmények: hátul a kapus Brice Samba előtt akár a Machado-Danso-Medina hármas, akár Haidara vagy Gradit is megbízható volt, a középpályán Fofana, Abdul Samed és Frankowski vitte a prímet, elől pedig a Wesley Saïd-Loïs Openda kettős feltartóztathatatlan volt. A belga támadóval vélhetően az év egyik nagy üzletét csinálták meg, hiszen tavaly kevesebb mint 10 millió euróért vették meg a Bruges-től, szezonbeli 21 gólja és lendületes játéka után ennél vélhetően jóval többért értékesíthetik – a hírek szerint az RB Leipzig a legkitartóbb érdeklődő.

Enyhe csalódással zárta a 38 fordulót az Olympique Marseille, amelynél talán joggal gondolták úgy, hogy az időnként botladozó PSG megfogható lehet. Főleg azok után, hogy nyáron komoly nevekkel erősítettek, többek között Alexis Sánchez, Chancel Mbemba és Jordan Veretout is az OM-hez szerződött, télen pedig Vitinha és Ruszlan Malinovszkij is csatlakozott hozzájuk.

Csakhogy ehhez jóval kiegyensúlyozottabban kellett volna teljesíteniük, főleg hazai pályán. Az elvileg félelmetes hírű Vélodrome-ban ugyanis 19 bajnokijukból csak 10-et tudtak megnyerni, egy aranyéremre hajtó csapattól ez édeskevés. Ráadásul amikor a Lens kisebb megtorpanása és a PSG hullámvölgye következtében felcsillant a remény a felzárkózásra, a 25. fordulóban olyan tükörsimán kaptak ki otthon 3–0-ra a párizsiaktól, mintha osztálykülönbség lett volna a két együttes között. Sokatmondó adat az is, hogy az OM utolsó öt mérkőzéséből négyet elveszített – talán azért is, mert Igor Tudor idény végi távozása ismert volt. A BL-ben így a főtábla helyett már a 3. selejtezőkörben be kell kapcsolódnia a csapatnak a küzdelmekbe.

Ami a többi élcsapatot illeti, végig hatalmas csata zajlott az európai kupaindulásért a Rennes, a Lille és a Monaco között. Az utolsó pillanatokban végül a bretonok lettek a negyedikek, így ők az Európa-liga csoportkörében szerepelhetnek. Ha három nevet kellene kiemelni közülük, a veterán kapust, Steve Mandandát, a középpálya motorját, Benjamin Bourigeaud-t és a gólzsák Amine Gouirit kell megemlítenünk.

A Lille végül Jonathan David 24 gólja ellenére is csak ötödik lett, így meg kell elégednie az Konferencia Liga-részvétellel, ahol ráadásul még egy playoffpárharcot is sikerrel kell majd megvívnia a főtábláért.

A csalódások sorát a Monacóval kezdjük. A hercegségbeliek keretbe foglalták szezonjukat, hiszen gyengén kezdtek, aztán egy jó sorozatnak köszönhetően a dobogó és így a BL-selejtező sem tűnt elérhetetlennek számukra, de miután tavasszal kiestek az Európa-ligából, elindultak a lejtőn. Ennek következményeként az ősztől sehol sem láthatjuk őket a nemzetközi porondon.

Ez a helyzet a későn ébredő Olympique Lyonnal is, amely zsinórban másodszor maradt le Európáról, ami a hétszeres bajnok, egykor rendszeres BL-résztvevő, sőt, 2020-ban BL-elődöntőt játszó együttes szurkolóinak óriási csalódás. Ezen még az a tény sem változtat, hogy az angliai karrier után hazatérő Alexandre Lacazette – rácáfolva a kétkedőkre, akik szerint levezetni jött csak haza Franciaországba – 27 gólt termelt, ezzel alaposan megszorongatta a gólkirályi címért zajló versengésben Mbappét.

Szintén elmaradt a várakozásoktól a Nice, amelynél időnként rossz öltözői hangulatról, a vezetőség és Lucien Favre közötti csörtékről lehetett hallani, és amely megbízott edzővel, Didier Digard-ral fejezte be a szezont. A Nantes pedig, amely túlságosan is mindent az újabb kupadöntőre tett fel (amelyet csúfosan, 5–1-es zakóval bukott el a Toulouse ellen), csak óriási mázlival tudott bentmaradni a végén úgy, hogy utolsó 15 bajnokijából egyetlenegyet, a legutolsót tudta csak megnyerni – igaz, az épp elég is volt.

A pozitív csalódás kategóriát képviseli a nyolcadikként záró Clermont és a tizedik Lorient: előbbi a második, utóbbi a nyolcadik legkisebb értékű játékoskerettel tudott a mezőny első felében zárni.

A két kiscsapat idei teljesítménye annak fényében érdemel még nagyobb dicséretet, hogy az átszervezések miatt idén négy kiesője van a bajnokságnak, a 2023/24-es szezonban már csak 18 csapat képviseli a Ligue1-t: a nagyot küzdő, de a végén hoppon maradó Auxerre, valamint az Ajaccio, a Troyes és az Angers látta a kárát.

A Ligue2-ből a Le Havre feljutása már biztos, és bár a hivatalos döntésre még várni kell, a Bordeaux-szurkolók utolsó fordulóban produkált balhéja miatt Bölöni László csapata, a Metz csatlakozik még a legjobbak mezőnyéhez.

Ligue1, a 2022/23-as szezon végeredménye: