Bár a válogatott mérkőzések még most jönnek, a klubszezon már véget ért az európai futballban, ez az időszak az értékeléseké, visszatekintéseké. A Network4 sportcsatornáin közvetített Bundesliga 2022/2023-as idényében bőven akadtak érdekességek, most néhány olyan szempont alapján vizsgáljuk meg a történteket, amelyek segítségével még teljesebb képet kaphatunk az eseményekről.
Talán nincs már olyan jelző, amit ne használtunk volna el a mögöttünk hagyott bajnoki szezonnal kapcsolatban. Drámai, különleges, izgalmas, sokkoló, meglepő: ez mind-mind érvényes volt a bajnokságra, amely az utolsó pillanatig tartogatott érdekességeket, szenzációkat. Ha a színvonalat nézzük, összességében pozitív a kép, de azért nem árt leszögezni, hogy a német csapatok idei nemzetközi szereplése elmaradt a várakozásoktól. Ez alapján kijelenthető, hogy a következő idényben jobb teljesítmény kell majd a Bundesliga-résztvevőktől, ha bele akarnak szólni a legjobbak küzdelmébe bármelyik sorozatban.
A szezon meglepetéscsapata: Union Berlin
Természetesen minden ilyen titulus megítélése szubjektív, de nálam nem kérdés, hogy a nagyobb klubokhoz képest szerényebb költségvetéssel dolgozó, a Transfermarkt szerint csak a tizedik legértékesebb keretű, komoly sztárokat fel nem vonultató fővárosi együttesé a díj.
Lehet persze azt mondani, hogy az elmúlt évek alapján nem volt annyira váratlan a berliniek előretörése, hiszen a 2019-es feljutás óta sorrendben 11., 7., majd tavaly 5. lett a gárda a német élvonalban, de minden egyes nyáron olyan hangokat lehetett hallani, hogy „na most már úgyis a helyükre kerülnek.” Ebben a szezonban is, bár sokáig még vezette is a tabellát Urs Fischer alakulata, a károgók azt hitték, tavaszra jelentős visszaesés jön majd, ehhez képest a megalkuvást nem ismerő, kőkemény és szervezett védekezésre alapuló, rendkívül hatékony és az ellenfelek számára kellemetlen játék top négyes finist eredményezett.
Az Union így a 2021/22-es Konferencia Liga- és a tavalyi Európa-liga-szereplés után idén már a Bajnokok Ligájában próbálkozhat. Nagy örömünkre a menetelésnek – legalábbis egy darabig – Schäfer András is részese volt, aki sajnos a tavaszi idényben egy makacs sérülés miatt csak néhány alkalommal tudott pályára lépni.
A szezon csalódása: Hertha BSC
Több jelölt is lenne az „elismerésre”, a viszonylag tehetős, de sokáig a kiesés ellen harcoló Hoffenheimot vagy a 2011-ben még BL-elődöntőt játszó, 2021 után másodszor búcsúzó Schalkét is említhetnénk, de a csalódások csalódása mégis csak a Hertha vesszőfutása.
Pedig a fővárosiak már évek óta a tűzzel játszottak, baljós jelek tehát bőven akadtak. Két éve éppen csak hogy megúszták a kiesést, tavaly pedig osztályozón kellett kivívniuk a bennmaradást. Kesze-kusza tulajdonviszonyok, rettenetes szakmai vezetés Fredi Bobic sportigazgató ámokfutásaival, sűrű edzőváltások és rossz öltözői és azon kívüli hangulat: ezek jellemezték a berliniek legutóbbi idényeit. Az elmúlt években megfordult a klubnál többek között Jürgen Klinsmann, Bruno Labbadia, Felix Magath és természetesen Dárdai Pál is. Az 1997 óta Berlinben élő, a Herthához ezer szállal kötődő magyar szakember korábban már megmentette egyszer a mélybe zuhanástól szeretett csapatát, most azonban nagyon későn, lehetetlen helyzetben kapta meg újra (immár harmadszor) a vezetőedzői posztot, a gárda kiesése elkerülhetetlen volt.
Egy biztos: Dárdainak és a klubvezetésnek is drasztikus változtatásokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a Hertha visszatérhessen a legjobbak közé. A bázis adott: az együttesnek hatalmas szurkolótábora van, és nagyon piszkálja a csőrüket, hogy ma már egyértelműen másodhegedűsök Németország legnagyobb városában a korábban lesajnált Union mögött.
A szezon edzője: Urs Fischer
Szintén egy olyan kategória, ahol igazából nem lehet vita. Az Union említett menetelése, évek óta tartó jelentős fejlődése döntő részben köszönhető a svájci szakembernek, aki 2018-ban, még a másodosztályban vette át a gárda irányítását.
Fischer legnagyobb erénye, hogy azonnal felismerte a klub limitált erőforrásait, tisztában volt a korlátokkal. Tudta, hogy jelentős erősítésekre nem futja a vezetéstől, de remek érzékkel választotta ki azokat a máshol epizódszereplő vagy éppen rosszabb passzban lévő futballistákat, akik az ő filozófiájába beleillettek, és nem sajnálta az időt és az energiát arra, hogy csapatot építsen.
Bár a vele azonos nevű, szintén svájci származású világhírű képzőművész (Urs Fischer az Egyesült Államokban élő szobrász-fényképész) látványos stílusa nem érhető tetten az Union Berlin játékán, de az a küzdőszellem, amit náluk tapasztalhatunk, nagyon kevés csapatnál figyelhető meg. A kemény munka ellenére Fischert imádják a játékosai és persze a szurkolók is, akik kultikus figuraként tekintenek rá. Nagyon érdekes lenne a trénert egy nagy, tradicionális klub kispadján látni, ahol sokkal nagyobb nyomás alatt kellene dolgoznia, de ki tudja, erre mikor kerülhet sor.
A szezon jelenete: a mindent eldöntő Musiala-gól
Valószínűleg minden focistának készülő gyermek arról álmodik, hogy sorsdöntő meccsen az utolsó pillanatokban győztes gólt szerez. (Megkérdeztem a 11 és a 14 éves fiamat is, megerősítették…Igaz, én is ilyesmikről álmodoztam anno, aztán még futballista se lett belőlem.) Ezek után mi más lehetne a szezon jelenete, mint Jamal Musiala 89. percben lőtt találata a Köln–Bayern mérkőzés 89. percében.
A gól maga nem volt csúnya, de a jelentőségét az adta, hogy ezzel csikarta ki drámai körülmények között a müncheni együttes a 33. német bajnoki címét. Abból a szempontból sorsszerű is volt a dolog, hogy Musiala a kevés, nagyjából a teljes szezonban jól teljesítő bajor játékos között volt.
A szezon gólja: Bensebaini pazar ollózása
A legszebb gól kategóriában viszont nálam egyértelműen Ramy Bensebaini találata viszi a prímet. A Borussia Mönchengladbach algériai válogatott játékosa még a nyitó fordulóban, tavaly augusztusban a Hoffenheim ellen védő létére lőtt egy olyan ollózós gólt, amitől az embernek tátva marad a szája.
A szezon játékosa: Jude Bellingham
Bátran kijelenthetjük, hogy a mögöttünk hagyott szezonban nem volt olyan játékos a Bundesligában, aki olyan mértékben kiemelkedett volna a mezőnyből, mint korábban éveken át Robert Lewandowski.
Az év futballistája nálam a német bajnokságban Jude Bellingham volt. Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy 19 évesen csapatuk talán legfontosabb láncszemévé növik ki magukat, márpedig az angol középpályás nem akárhol, hanem a Borussia Dortmundnál érdemelte ki ezt a titulust. Tinédzser korára máris klasszissá érett, és ez még akkor is igaz, ha bizonyos szituációkban még szüksége lesz arra, hogy a jövőben higgadtabban reagáljon. A BVB „majdnem bajnoki címének” főszereplője volt, nagy kár, hogy a következő idénytől már nem a Bundesligában, hanem a Real Madrid tagjaként, a La Ligában láthatjuk.
