A víz alatti világ rettentő izgalmas, nem véletlenül kedvelt sport világszerte a búvárkodás. Belenézni a tengerek és óceánok élővilágába, három dimenzióban lebegni – megnyugtató és különleges élmény.
Így lehetett ezzel az osztrák Hans Hass is, aki nemcsak kiváló tengerbiológus volt, hanem sokan neki tulajdonítják a búvárturizmus megjelenését. Hasst egész egyszerűen a cápák királyának nevezték, mert ő volt az, aki rámutatott, nem csak vérengző vadállatok a cápák, hanem annál sokkal izgalmasabb és sokszínűbb élőlények. Munkásságnak egy része arra irányult, hogy minél több információt osszon meg róluk az emberekkel.
Hass 1919-ben született a császárvárosban, és bár ügyvédnek készült, 17 évesen a Riviérán nyaralva találkozott egy amerikai búvárral. A találkozó mély nyomot hagyott benne, a következő évben már az Adrián merült, aztán nagyot ugorva a térben Curaçaóra utazott, hogy a Holland Antillákon vizsgálja az élővilágot. Nem csak vizsgálta, hanem filmezett is közben, és tette ezt még évtizedeken át.
A búvárkodást ugyan rövid időre megakasztotta a II. világháború, ám szerencséje volt, mert nem sorozták be, így a tanulásnak szentelhette az idejét. Ám nem paragrafusokat biflázott be, inkább zoólógiát hallgatott Berlinben, és közben a görög szigetvilágban végzett kutatásokat. Ezek olyan jól sikerültek, hogy 1944-ben summa cum laude szerzett diplomát.
A következő évek a víz alatt teltek, ám szerencsére azért nem csak maga alá nézett, hanem előre is, így találkozott örök partnerével, Lotte Baierllel, aki szintén búvár volt, így a szerelem és a valóság tengerében is együtt merültek el. Ő volt az első nő, aki merült a Vörös-tengerben, az első nő, aki saját, a felszínhez nem rögzített búvárfelszereléssel merült, az első víz alatti modell és ő volt az első, aki víz alatt fotózta a bálnacápákat és a manta rájákat. Bár hosszú idejébe került, hogy férjét meggyőzze róla, ő is legalább úgy helytáll, mint egy férfi. Lottét rendszeresen a búvárkodás first ladyjének nevezték.
Egészen elképesztő módon, Hass első filmjét 1940-ben mutatták be, Víz alatti cserkészet volt a címe, ami akkoriban azért volt nagy szó, mert nem gopróval merültek a búvárok, hanem masszív, vízálló szerkezetet kellett építeni. A dolog olyan jól sikerült, hogy nem sokkal később piacra is kerültek az első kameraházak. De nem csak ebben adott lökést a búvároknak, hanem felszerelésében is módosításokat tervezett, amelyeket egy lübecki cég le is gyártott. Ennek köszönhetően terjedt el, hogy a búvárok szabadon merülhettek, egészen addig össze voltak kötve a felszínnel.
1951-et sem írtunk, amikor filmje, az Abenteuer im Roten Meer (Kaland a Vörös-tengeren) díjat nyert Velencében, közben pedig létrehozta a Tengeralatti Kutatások Nemzetközi Intézetét Vaduzban. És, hogy ne csak unalmas dolgok legyenek ebben a cikkben, elmeséljük, hogy felfedezett egy új halfajt, egy csőangolnát, melynek lánykori neve Xarifania hassi (Heteroconger hassi) lett. Ez kutatóhajójának, a Xarifania-nak a nevéből és az övéből állt össze.
Jóval később elkezdett a túlnépesedeéssel, az evolucióval és az etológiával foglalkozni, és közben serényen írt, egészen pontosan 32 könyv kötődik a nevéhez, emellett pedig számtalan filmet készített. 94 évesen, 2013-ban hunyt el szülőhazájában, imádott felesége 2 évre rá halt meg.
Bár Hans Hass életéről dokumentumfilm is készült, ennél jóval izgalmasabb a vasárnap 13:00 órakor a STORY4-en nézhető Lány a tenger fenekén amelyben megismerhetjük Hass és későbbi felesége, Lotte Baierl életét és találkozását férjével. A munkakapcsolatból kialakuló szerelemnek a sokhónapos, közös vitorlásra zárt utak sem tettek keresztbe, az egymást támogató pár története pedig igazán szívmelengető.
