Ha skót futball és derbi, akkor a legtöbb szurkolónak természetesen az Old Firm jut eszébe. A Celtic és a Rangers rivalizálása mellett azonban vannak még érdekes párharcok az Egyesült Királyság legészakibb államában, ilyenek a főváros, Edinburgh két csapata, a Hearts és a Hibernian összecsapásai, melyeknek lassan másfél évszázados történelmük van. A hétvégén többek között az ő mérkőzésükkel zárul a Premiership 2022/2023-as szezonja.
Képzeljék el, hogy valamikor az 1870-es években, karácsonykor a Városligetben vív egymással focimeccset egy zöld és egy lila mezes csapat, akik Ferencvárosnak és Újpestnek hívják magukat, és aztán az évek, évtizedek során egymás legnagyobb riválisaivá válnak.
Nos, 1875. december 25-én Edinburgh ikonikus parkjában, a Meadowsban valóban egymásnak feszült két társaság, és a fák közötti göröngyös, futballpályára nyomokban emlékeztető területen Heart of Midlothian, illetve Hibernian néven rugdosták a labdát. Hivatalos tudósítás híján is megkockáztathatjuk, hogy a lelkesedés minden bizonnyal felülmúlta a színvonalat, egy gól azért született, azzal pedig a Hearts nyerte meg a skót főváros két, azóta már legendássá vált klubjának első összecsapását. Kevesen tudják, de ez a meccs a világ egyik legősibb derbije.
A helyi rivalizálás mellett a két klub közötti ellentét okait és a történelmi hátteret is érdemes megvizsgálni. A Heartsot 1874-ben alapították, hivatalos neve pedig arra utal, hogy a focizni kezdő fiatalok valamennyien tagjai voltak a Heart of Midlothian Quadrille Assembly Club nevű táncklubnak – vagyis mindannyiuk tényleg táncos lábú volt. (A Midlothian név pedig egy ősi skót megyére utal.)
Ami még fontosabb, hogy az egyesületnek protestáns gyökerei vannak, az első évtizedekben a szurkolóik is szinte mind skót presbiteriánusok voltak, miközben a Hiberniant 1875-ben ír bevándorlók hívták életre. Ez értelemszerűen azt jelentette, hogy a Hibs katolikus bázison jött létre, vagyis „kicsiben” a Celtic–Rangers kulturális-vallási szembenállás is tetten érhető a mérkőzéseiken. Ennek tudható be, hogy a Celtic hívei a Hibsesekkel, a Rangers drukkerei pedig a Hearts fanatikusaival ápolnak – viszonylag – jó kapcsolatot. Tegyük hozzá, hogy a történelem során ennek a protestáns–katolikus törésvonalnak egyre kevésbé lett jelentősége, ma már bőven találunk a két együttes szurkolótáborában „ellenoldalról” is meccsre járókat.
A brit futball számos balhés rivalizálásával ellentétben egyébként a fizikai atrocitások száma viszonylag alacsonynak mondható a mindenkori Hearts–Hibs rangadókon, de azért erre is volt példa. Mindenekelőtt a 90-es évek elején, amikor Wallace Mercer, a protestánsok elnöke a fejébe vette, hogy a skót fővárosnak csak egy „igazi” csapata kell legyen, így – bármennyire is abszurdan hangzik – meg akarta kaparintani az ősi riválist, hogy onnantól csak a Hearts létezzen.
Az 1990-ben az Easter Roadon lejátszott bajnokin így már eleve rendkívül feszült volt a hangulat, és miután a Hearts 3–0-ra elhúzott, a drukkerek egy része a pályára özönlött randalírozni. Afféle városi legenda, és senki sem erősítette meg hivatalosan, de állítólag a szünetben a edinburghi rendőrfőnök személyesen ment be a két csapat öltözőjébe, és kérte meg őket, hogy a folytatásban egyikük se lőjön gólt, mert azzal talán elkerülhető az újabb fizikai atrocitás. A Hibs-hívek tiltakozásai a hétköznapokon is folytatódtak, a szurkolói csoportoknak pedig sikerült elegendő számú részvénytulajdonost meggyőzniük arról, hogy ne adják el papírjaikat, így Mercer terve elbukott, a zöld-fehérekhez új, független befektető érkezett.
Alapvetően mindkét fővárosi együttes a skót labdarúgás legsikeresebb klubjai közé tartozik 4-4 bajnoksággal, de fényévekre lemaradva a Rangers 55 és a Celtic 53 bajnoki címétől.
A Hearts első aranykorszaka nem most volt: az 1890-es évekre datálódik, amikor a legendás Willie Michael-Willie Taylor-Davie Baird trió vezérletével kétszer is a csúcsra ért a csapat az első osztályban (1895, 1897). Ezt követően a kései 50-es években is ellenállhatatlanok voltak, amikor a többi között Jimmy Wardhaugh és Willie Bauld nevével fémjelzett társaság szintén két aranyat zsebelt be (1958, 1960). A Gordie Boys emellett összesen 8 Skót Kupa és 4 Skót Ligakupa-serleget is betett a vitrinbe. A legutolsó trófea igazán emlékezetes lehet a számukra, hiszen a 2012-es glasgow-i döntőben 5–1-re páholták el – éppen a Hiberniant.
A Hibs először 1903-ban foglalta el a trónt (David Reid volt a szezon gólgyárosa), majd jött a 40-es évek vége, 50-es évek eleje a „Híres Ötösfogattal” (The Famous Five). Az elnevezés a csapat szenzációs támadóira utal: Gordon Smith, Bobby Johnstone, Lawrie Reilly, Eddie Turnbull és Willie Ormond éveken át rettegésben tartotta az ellenfelek védelmét, ami 1948-ban, 1951-ben és 1952-ben is bajnoki címet eredményezett. A kollekcióhoz tartozik három-három Skót Kupa-, illetve Ligakupa-siker is.
Manapság a két csapat számára a realitás tényleg csak annyi, hogy a két nagy mögött a dobogóért, vagy legalább a felsőházi rájátszásért küzdjön. Ez utóbbi a hamarosan véget érő 2022/23-as szezonban mindkét gárdának összejött, de arra is volt példa az elmúlt években, hogy kiestek a másodosztályba. (A Hibs 2014 és 17 között három idényt is eltöltött a Championshipben, a Hearts 2020/21-ben sínylődött a második vonalban.)
Bármi is történt azonban az elmúlt szűk egy évben, a két együttes számára itt a lehetőség, hogy derbigyőzelemmel örvendeztesse meg a szurkolóit és jó szájízzel fejezze be a bajnokságot. Az utolsó Premiership-összefoglalót, benne az edinburghi rangadó legfontosabb pillanatait hétfőn nézhetik meg a MATCH4-en, de a skót foci szerelmesei már ma este is megtalálhatják a számításaikat, hiszen szintén a MATCH4-en élőben közvetítjük az Ayr United–Partick Thistle playoff-elődöntő visszavágóját, ahol a tét az lesz, hogy melyik csapatnak marad esélye a feljutásra.
