Világ- és Európa-bajnok lett játékosként a német válogatottal, a Bayern München legendás alakja volt, aki Olaszországban az Interrel is komoly sikereket ért el. Mégis, nekünk, magyaroknak leginkább a 2004 és 2006 közötti időszak jut eszünkbe vele kapcsolatban, amikor magyar szövetségi kapitányként dolgozott. Bár az eredményeket tekintve ez nem volt sikeres periódus, ettől függetlenül a közelmúltban a 62. születésnapját ünneplő Lothar Matthäus valósággal beleszeretett Magyarországba. Ambrus Tamás exkluzív interjúja az egykori legendás futballistával a hétvégi Klassikerről, a Leipzig formahanyatlásáról és persze a mieink Eb-esélyeiről.
Ön számunkra tiszteletbeli magyar, megkérdezhetem, hogy mostanában milyen gyakran látogat Budapestre, illetve mikor tervezi, hogy legközelebb eljön hozzánk?
Nono, Magyarország az én országom is, még mindig a második hazámnak tekintem! Tizenhét évig éltem ott, két éve ugyan Münchenbe költöztem, de szinte minden hónapban autóba ülök és Budapestre vezetek, ahol még megvan a lakásom is. A következő tervezett utam május 31-én lesz, amikor az Európa Liga döntőjét rendezik a magyar fővárosban.
Ami a Bundesligát illeti, most mindenki természetesen a Bayernnél történt edzőváltásról beszél. Mennyire lepte meg önt Julian Nagelsmann menesztése? Egyetértett a klubvezetés döntésével?
A döntést értem, az időzítését viszont nem annyira. Kicsit értetlenül hallgattam az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat Herbert Hainer elnöktől, Oliver Kahn vezérigazgatótól, Hasan Salihamidzic sportigazgatótól, de még Uli Hoenesstől is, akik az elmúlt két hónapban többször is kiálltak Nagelsmann mellett. Aztán eltelt egy hét, és ezek a kijelentések egyik pillanatról a másikra jelentőségüket vesztették, mivel a Leverkusen elleni vereség után kirúgták az edzőt. Hosszú távú projektről volt szó, öt évre szóló szerződése volt, és 10 napja még semmi baj nem volt vele…No de hát ez a Bayern München, itt mindig nagyok az elvárások, folyamatos a nyomás, és azért van néhány konkrét oka is Nagelsmann menesztésének: a bajnoki szereplés, az, hogy nem tudott fiatalokat beépíteni a csapatba, emellett bizonyos játékosokkal – nem az egész öltözővel, hanem egyes futballistákkal – nem találta meg a közös hangot, például Thomas Müllerrel vagy Manuel Neuerrel. Utóbbival a kapusedző-váltás miatt különbözött össze, Müller pedig úgy érezte, hogy túl sokszor ült a kispadon. De nem volt felhőtlen a viszonya Sanéval és Gnabryval sem, folyamatosan változtatott a játékrendszeren, és persze egy idő után az eredmények sem voltak megfelelőek. Ilyen szempontból tehát érthető volt a döntés, főleg annak fényében, hogy Thomas Tuchel éppen szabad volt.
Vajon Thomas Tuchel a megfelelő ember a Bayern kispadjára? Mit gondol róla?
Úgy gondolom, Thomas Tuchel az elmúlt öt évben nagyon komoly tapasztalatokat gyűjtött két európai topcsapatnál, a Paris Saint-Germainnél és a Chelsea-nél, kiváló játékosokkal dolgozhatott együtt és fényes sikereket ért el. Jól ismeri a Bajnokok Ligáját, ezt láttuk a Chelsea-nél, nagy sztárokkal dolgozott már együtt, akik sokra tartják őt: a napokban Buffonnal hallottam egy interjút Olaszországban, aki kiemelte Tuchel emberi kvalitásait, de Thilo Kehrer, aki a PSG-nél szintén a játékosa volt, ugyanígy dicsérte őt. A Chelsea-vel megnyerte a Bajnokok Ligáját, és úgy érzem, tapasztalatban egy lépéssel előrébb jár az edzői karrierjében, mint Julian Nagelsmann. A nagy játékosokkal jobban tud bánni. A Borussia Dortmundnál is nagyon jó munkát végzett abban a két évben, amíg ott volt, de nem volt egy hullámhosszon a vezetőséggel. Jól ismeri a Bundesligát, így ideális választásnak tűnik a Bayern számára.
A Bayern elég érdekes szezont produkál, jobb és rosszabb periódusokkal, de a stabilitás mindenképp hiányzik a játékukból. Mi lehet ennek az oka?
Igen, pontosan ez volt Nagelsmann problémája, hogy nem tudta ezeket a hullámvölgyeket elkerülni, a játékot stabilizálni. Ebben az évben a Dortmund eddig 10 ponttal gyűjtött többet a Bayernnél, ahol a csapat ha csak a második helyen áll, máris megszólal a vészcsengő és történik valami. Ez a valami pedig most egy edzőváltás volt egy nagyon fontos rangadó előtt, és így a csapat új impulzusokat kaphat. Úgy gondolják a vezetők, hogy Thomas Tuchel többet hozhat ki ebből a kiváló játékosanyagból. Ne feledjük, hogy az elmúlt két évben a klub többet költött új játékosokra, mint korábban bármikor, van vagy 20 válogatott futballistája. Minőségileg tehát minden bizonnyal az övék a legerősebb keret, de most már ennek a csapatnak a karakterét is meg kell mutatni, azt, ami korábban jellemző volt a Bayernre, hogy a nehéz helyzetekben összetartanak, mint egy jó családban. Az elmúlt két évben, mióta Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge hivatalosan nincs ott a klubnál, én ezt a legendás atmoszférát hiányolom. Nagyon bízom benne, hogy ez a hangulat visszatérhet, de ehhez nemcsak a játékosoknak, hanem a vezetőknek is jobban össze kell tartaniuk.
Ősszel még a Dortmund is elég szeszélyesen szerepelt, de 2023 eddig szenzációsan alakul a számukra, csúcsformában vannak. Mi történt velük a világbajnokság után? Vajon tényleg képesek lehetnek megnyerni a bajnoki címet?
Ha egy csapat 26 forduló elteltével egy pont előnnyel vezet a Bayern Münchennel szemben, akkor igenis képes lehet a bajnokság megnyerésére, de ehhez a következő nyolc hétben tökéletes teljesítményt kell nyújtania. Első körben az lenne az ideális, ha elkerülnék a vereséget Münchenben, mert úgy előttük maradnának, és a Bayernen még nagyobb lenne a nyomás. Igen, ez a megoldás, a bajorokat nyomás alá kell helyezni az eredményekkel, meg kell tartaniuk a pontelőnyüket. Ehhez egy döntetlen már jó lenne nekik, de persze győzelem esetén még idegesebbé tehetik a riválist, akik ráadásul komoly terhelés alatt lesznek, hiszen jön majd a Manchester City, aztán talán a Real Madrid vagy a Chelsea, és esetleg még a döntő is a BL-ben…A dortmundiak mentálisan nagyon erős játékosokat szerződtettek, Schlotterbeckre, Özcanra gondolok…Van egy fiatal sztárjuk, Jude Bellingham, akinek a kisugárzása, az energiája nemcsak a csapatra, hanem az egész stadionra hatással van. Emellett – ellentétben az elmúlt évekkel – van egy klasszis kapusuk is Kobel személyében, aki már sok pontot hozott a védéseivel. Remélem, játszhat is majd a hétvégén, hiszen az elmúlt három hétben sérült volt. Kiváló tehát a keretük, elől szélvészgyors támadókkal, és ha még Haaland is maradt volna, akkor tényleg a Bayern szintjén lennének.
Sebastien Haller már jó pár hete visszatérhetett súlyos betegsége után, a Köln ellen kétszer is betalált, sőt pár napja az elefántcsontparti válogatottban is eredményes volt. Akár ő is egyfajta pluszt jelenthet a folytatásban a Dortmundnak?
Sebastian Haller esetében a legfontosabb az egészsége, ami mindenek fölött áll. Fontosabb a meccseknél, a góloknál, a bajnoki címnél. Nehéz időszakon van túl ő is és a Dortmund is, és mi itt, Németországban mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy legyőzte ezt a betegséget és visszatérhetett. Persze egyelőre nem várhatunk tőle olyan produkciót, mint amilyet a diagnózis előtt az Ajaxnál vagy korábban a Frankfurtnál mutatott. Remek játékos, de még messze van a száz százaléktól, attól a formától, amit például másfél éve Amszterdamban a BL-ben láttunk tőle, ahol sorra lőtte a gólokat. Persze sok pénzt fizettek érte, Erling Haaland utódaként igazolták le, de most még a leglényegesebb tényleg az egészsége, nem fog annyi gólt lőni, mint elődje. Hozzátenném, a csapategység szempontjából jól is elsülhet az ő története, hiszen ez a drámai helyzet még jobban összehozta a játékosokat. Haller megnyert egy nagy meccset, és ebből erőt meríthet a Dortmund.
Egyértelmű, hogy mindkét csapatban akadnak bőven kulcsemberek, de sokan azt mondják, hogy a Bayernnél Jamal Musiala, a BVB-nél pedig Jude Bellingham formája mindig sorsdöntő. Ön is úgy látja, hogy ez a két játékos fontos szerepet játszhat a Klassikeren?
Musiala esetében még nem tudni, játszhat-e a sérülése után, de meg kell, hogy mondjam, nagy rajongója vagyok. Képzelje, Gera Zoltánra emlékeztet engem a kinézete, meg persze a cselezőkészsége miatt is. Igen, amikor Musialát látom a pályán, mindig eszembe jut Gera, aki ugyanebben a pozícióban játszott. Ő is nagyon technikás volt, mindig érezte, hogyan születhet gól egy támadásból. Igazi egyéniség, aki a különbséget jelentheti egy-egy mérkőzésen. Ezt a válogatottban is bizonyította, még a világbajnokságon is, ahol a helyzetek kidolgozásában főszerepet játszott. Talán a befejezéseknél lehetett volna nagyobb szerencséje, és akkor továbbjuthatott volna a Nationalelf. Mindenesetre ő nemcsak a Bayern, hanem a nemzeti csapat, így Hansi Flick nagy reménysége is.
Bellingham az elmúlt hetekben nem volt annyira meggyőző, térdproblémákkal küszködött, az az igazság, nagyon nagy terhelést kapott. Helyt kellett állnia az angol válogatottban is, a Dortmundban is rendre végigjátszotta a 90 perceket. Valahogy nem érzem, hogy mostanában úgy élvezné a játékot, mint mondjuk 4-5 héttel ezelőtt, de persze ő a BVB és az angolok kulcsjátékosa is. Nem egész 20 évesen meghatározó egyéniség, aki a vb-n az angol csapat legjobbja volt, két mérkőzésen is főszerepet játaszott a győzelemben. Hogy Musiala végül pályára lép-e szombaton, illetve hogy Bellingham újra formába lendül-e, az majd kiderül.
A hétvégén a Leipzig–Mainz mérkőzést is közvetítjük, ennek kapcsán érdekelne a véleménye, hogy miért esett vissza a lipcseiek teljesítménye? Főleg annak fényében, hogy előtte hónapokon át remek formában voltak.
Úgy gondolom, az Union Berlin elleni hazai vereség sorsdöntő volt. Előtte valóban lendületben voltak, és ha azt a meccset is behúzzák, most akár hármas versenyfutás is lehetne az aranyéremért. Marco Rose irányításával a lipcseiek is remekül kezdték az évet, de aztán valahogy eltűnt az a könnyedség a játékukból, ami addig megvolt. Szerintem Rose a csapat összeállítása kapcsán is hozott rossz döntéseket az elmúlt hetekben, de az volt az érzésem, hogy az agresszivitás, a koncentráció, a megfelelő mentalitás terén is hiányzott valami tőlük, amiért elmaradtak a sikerek. Volt 3-4 meccsük, de tényleg az Union ellenit emelném ki, ahol 1–0-s vezetésük után túlságosan megnyugodtak, és végül kikaptak 2–1-re. Ha valaki bajnok akar lenni, akkor az ilyen kiengedések nem férnek bele, ahhoz mindig 100 százalékig kell koncentrálni és az ilyen találkozókat meg kell nyerni. A bajnoki cím tehát elúszott, emellett jött a Manchester City elleni katasztrofális BL-mérkőzés, az ilyen dolgok bizony benne maradnak a fejekben, így el kell telnie egy kis időnek, amíg újra magukra találnak. Persze a Bajnokok Ligája-indulásukra nagy az esély, és a Német Kupában is jók a kilátásaik, márpedig ennek a fiatal klubnak minden egyes trófea sokat jelenthet. Ezt láttuk a tavalyi kupagyőzelmüknél is, ami történelmi volt, hiszen rövid idő alatt ennél a csapatnál komoly eredményeket tudtak elérni.
A végére egy kérdés a magyar válogatottról, amely hétfőn Bulgária ellen győzelemmel kezdte az Eb-selejtezőket. Mit gondol az esélyeinkről, ott leszünk vajon 2024-ben a németországi tornán?
A magyar csapatnak én mindig a legjobbakat kívánom. A Nemzetek Ligájában is jobban örülnék annak, ha a hollandiai négyes döntőben nem az olaszok, hanem a magyarok lennének ott, de sajnos az utolsó meccset elveszítették hazai pályán. Viszont négy pontot szereztek a németek, hatot pedig az angolok ellen. A nagyobb csapatok ellen tehát megmutatták, mit tudnak, de a gyengébbek ellen is ugyanilyen koncentrációval kell játszaniuk. Pár napja ezt megtették Bulgária ellen, sima 3–0 lett a vége. Ezzel a fantasztikus szurkolótáborral és ezzel a csodálatos stadionnal bármi lehetséges, és az ilyen győzelmek persze komoly önbizalmat is adnak. Amelyik csapat Angliában 4–0-ra tud nyerni, nem is kérdés, ott lehet az Európa-bajnokságon is. Nagyon drukkolok a szurkolóknak és a magyar válogatottnak is, hogy jövőre itt, Németországban találkozzunk az egyik Eb-meccsen.
