A közelmúltban néztem meg azt a 2022-ben bemutatott sportos témájú dokumentumfilmet, amellyel kapcsolatban folyamatosan a nálunk néhány hete bemutatott A nemzet aranyai jut az eszembe. Amit ugyanis nekünk a Kemény Dénes-féle férfi vízilabda-válogatott jelentett, az valahol a Dream Team, azaz a férfi kosárcsapat az amerikaiaknak. A kissé suta magyar címet kapó (A kosárcsapat visszavág) alkotás ráadásul olyan társaság történetét dolgozza fel, amelyben – Benedek Tiborékhoz hasonlóan – csupa zsenit találtunk.
Bármilyen furcsán hangozhat is, 2004 sötét éve volt az amerikai férfi kosárlabdának. Az Egyesült Államokban ugyanis úgy gondolják, ebben a sportágban egész egyszerűen senki más nem nyerheti meg az olimpiai aranyat – legalábbis azóta, hogy a FIBA 1989-ben engedélyezte az NBA-játékosok ötkarikás indulását.
Ez először az 1992-es barcelonai játékokat érintette, ahol annak rendje és módja szerint az USA be is gyűjtötte az első helyet, többek között Michael Jordannel, Earvin „Magic” Johnsonnal, Scottie Pippennel, Charles Barkley-val és Larry Birddel. Bizony, már az a társaság is maga volt a csoda (innen jön a Dream Team elnevezés), de azért nem mindig taroltak. És bár Atlantában és Sydney-ben is ők diadalmaskodtak, 2004-ben Athénban jött a feketeleves: a csoportban Puerto Ricótól és Litvániától is kikaptak, majd az elődöntőben az argentinok is legyőzték őket, és végül meg kellett elégedniük a számukra óriási csalódást jelentő bronzéremmel.
A sportág tanítómestereinél ezt követően vettek egy nagy levegőt, és megfogadták, hogy ilyen soha többé nem fordulhat elő, a leszereplést már 2008-ban, Pekingben ki kell javítani. Ennek jegyében kezdte meg munkáját a Redeem Team, azaz a Jóvátevő csapat. Igen, az athéni szégyent kellett jóvátenni. Az egyébként hatalmas tiszteletnek örvendő Larry Brownt nem más, mint „Coach K”, vagyis Mike Krzyzewski követte a válogatott kispadján, aki a játékosokkal együtt átérezte, hogy egy egész nemzet várja tőlük a dolgok rendbetételét.
A kosárcsapat visszavág a Krzyzewski-féle csapatnak az útját követi végig interjúkkal, visszaemlékezésekkel, szakmai elemzésekkel és persze korabeli felvételekkel. Nehéz persze összehasonlítani az egyes korszakok Dream Teamjeit, de íme, egy kis ízelítő, hogy többek között kik utaztak el a 2008-as olimpiára: LeBron James (már másodjára, az athéni bronzcsapatnak is tagja volt), Jason Kidd, Dwyane Wade, Carmelo Anthony, no és persze a csodálatos Kobe Bryant… Nyilván mindenkinek megvan a kedvenc együttese a kosártörténelemből, de a filmben többször is megszólaló, nagy népszerűségnek örvendő szakíró, Bill Plaschke nem véletlenül mondja el a végén, hogy „ez volt minden idők legnagyszerűbb amerikai válogatottja”.
Ennek hátterében pedig az állhat, hogy az említett nyomást, egy minden amerikai számára fájó mélyütést kellett helyrehozniuk, a Team USA egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy ismét bakizzon.
A nemzet aranyaival való párhuzamoknál maradva: ezt a csapatot is lényegében kivétel nélkül zsenik, szupersztárok alkották, de ugyanakkor egy fantasztikus, egymásért küzdő társaságot láttunk viszont a pályán és azon kívül is, mint Kemény Dénes gárdájánál. Mindenki egy célért küzdött, és ha nem is 24 éves olimpiaiarany-ínséget kellett megtörniük (mint a mieinknek anno 2000-ben), de nekik már az athéni játékok, illetve a 2002-es és a 2006-os világbajnokság hatodik (!) és harmadik helye is csalódást keltő volt (különösen előbbi, hisz a vb-t épp az Egyesült Államokban rendezték).
Hallhatunk poénokat, kulisszatitkokat, és számomra kicsit meglepő módon nem olyan vészes a pátoszos körítés, ami egy amerikai alkotásnál szinte borítékolható, főleg ha fényes USA-diadal a téma. Persze, végig érezni azt a hatalmas önbizalmat, néha önfényezést, ami a tengerentúliak sajátossága (ez pozitív értelemben is értendő, hiszen ez az élet minden területén löki őket előre), de megjelenik a tisztelet is.
Ezt támasztják alá a többször is megszólaló Larry Brown szavai is: „A kosárlabda világsport lett. Tisztelnünk kell az ellenfelet, vagy pórul járunk.” Ő ezt a saját bőrén tapasztalta meg Athénban.
Ahogy a mi pólós filmünkben, úgy itt is megszólal az egykori „ellen”. A riválisok leginkább központban lévő figurája a spanyolok csillaga, Pau Gasol, akit persze az amcsik nagyon is jól ismertek (elvégre majdnem húsz évet húzott le az NBA-ben), és akit már a pekingi csoportmeccsen is kezelésbe vettek Wade-ék. Mi sem természetesebb, hogy a fináléban éppen Gasol és a hispánok voltak az ellenfelek, és a végén a Redeem Team megtette, amiért Kínába utazott: visszaszerezte az ötkarikás aranyérmet.
Még egy, ezúttal szomorú hasonlat: a mi nemzetünk egyik legfényesebb aranyhőse, Benedek Tibor 2020 júniusában távozott közülünk. A Redeem Team és az amerikai kosárlabda legendája, Kobe Bryant, aki egyébként 20 ponttal, 6 assziszttal és 6 lepattanóval vette ki a részét a pekingi döntőn aratott győzelemből, 2020 januárjában hagyott itt minket. A kosárcsapat visszavágban természetesen a Los Angeles Lakers egykori ikonja is többször látható-hallható, így a szívszorító pillanatok sem maradnak el.
A filmet már csak azért is ajánlanám mindenkinek, mert én például nem tartozom a kosárlabda feltétlen rajongói közé, de ez a csapat, az elszántságuk, a zsenialitásuk, az életszeretetük teljesen magával ragadott. Sportszeretőknek kihagyhatatlan!
Az amerikai válogatott kerete a 2008-as pekingi olimpián:
Carmelo Anthony, Carlos Boozer, Chris Bosh, Kobe Bryant, Dwight Howard, LeBron James, Jason Kidd, Deron Williams, Chris Paul, Tayshaun Prince, Michael Redd, Dwyane Wade
A KOSÁRCSAPAT VISSZAVÁG (THE REDEEM TEAM)
Bemutatás éve: 2022 (Netflix)
Rendezte: John Weinbach
Producerek: Greg Groggel Diego és Hurtado de Mendoza
