A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az – és Jack Woolfnak rögtön kettő is jutott az utóbbiból. A felesége Carolyn, a szülésznő volt, együtt nevelték fiukat, Williamet, amíg be nem lépett a képbe a másik nő. Nevesítsük őt is: a jogász Emilia, aki a férfi irányítása alatt kezd dolgozni, majd a Carolyntől való válás után összeházasodnak, és ugyancsak születik egy gyermekük, aki csecsemő korában meghal.
A másik nő (június 10., 22:00, FILM4) főszereplője mégsem a két nőt összekötő férfi (Scott Cohen), hanem Emilia (Natalie Portman), akinek nemcsak gyermeke elvesztésének tényével kell megküzdenie: felelőssége van egy házasság felbomlásában, a sajátja is éppen széthullani látszik, a férje exfelesége (Lisa Kudrow) gyűlöli őt, a férje fiához hiába próbál meg közeledni, és közben tudja, hogy soha többé nem lehet saját gyereke.
Egy ilyen sztoriból nagyon nehéz nem végtelenül melodramatikus filmet rendezni, amiben mindent agyonnyomnak az érzelmek, de Kudrow és Portman szép alakításai nem hagyják elsüllyedni A másik nőt ebben a mocsárban. A filmet 2009-ben kezdték forgatni, végül 2011-ben mutatták be. Története Ayelet Waldman 2006-ban megjelent Love and Other Impossible Pursuits című regényén alapul, kisebb-nagyobb eltérésekkel.
Ami az eredeti sztoriból markánsan megmaradt, az William és Emilia nehézkesen alakuló kapcsolata: a könyvben is hangsúlyos, mennyire nem tudnak mit kezdeni egymással, tulajdonképpen intenzív ellenszenvük abszolút kölcsönösnek mondható. Pedig a nőnek rendszeres feladata elhozni a nyolc éves fiút az iskolából (bár az idő nagy részében nem együtt élnek, mert William az anyjánál maradt), temészetesen az iskolátarsak anyáinak pusmogása közepette, hiszen mindenki tudja, hogy ott megy a szerető.
A film központi traumáit azonban újrakeretezi az a fordulat, amikor Emilia és Carolyn az előbbi babájának haláláról beszélnek, és bár nem lesznek hirtelen barátok, de sok minden más megvilágításba kerül. Miközben egyébként Carolyn gyereket vár, és az esküvőjére készül.
