Biztosan van valamilyen neve annak a jelenségnek, hogy olyan emberekről, akiket nem ismerünk személyesen, van egy kép a fejünkben, és időről-időre meglepődünk, amikor ez nem egyezik a valósággal. Előfordul persze az ilyesmi olyan barátainkkal vagy rokonainkkal is, akikkel ritkán találkozunk, de személyes tapasztalatom szerint szeretteink lényegesen kevesebben és ritkábban szabatják, kezeltetik és injektáltatják az arcukat, vagy használnak mondjuk meghökkentő póthajakat. Ellenben ugye ott vannak a színésznők, akiket néhány szerepben megismertünk, általában az újságokban is hízelgő képeket mutatnak róluk, és néha egészen váratlanul nem hasonlítanak azokra az önmagukra. És itt most nem arról van szó, hogy nahát, a híres embereknél is telik az idő.
Vegyük például Demi Moore-t, akinek pont most jön ki egy filmje arról, mit tesz az emberrel az öregedéstől való félelem, szóval emiatt még beszélt is nyilvánosan a kérdésről. Mondhatnánk, hogy körülbelül húsz éve ugyanúgy néz ki, de fogadjunk, hogy a sok arc-kisimítás és szemöldökemelés után ön sem tudná megmondani, hány éves.
Demi Moore egyébként 61 éves, és ez néha (főleg távolról nézve) nem látszik rajta. De elég egy más szögből készített fotó, egy másik arckifejezés, és hirtelen már megismerni is nehéz a színésznőt, mert nem egy ismert arc korosabb változatát látjuk, hanem valami egyértelműen művit.
Nem gonoszkodásból írtam a fentit, tessenek megnézni a színésznőről egy közelit az 1996-os Striptease című filmből, köze nincs a fenti személyhez. Jó, a szemszín stimmel, de a mókuspofi, ami valószínűleg a fiatalság illúzióját hivatott kelteni, nem véletlenül mutat ennyire természetellenesen Moore arcán. Hanem mert sosem volt ott.
Nyilván mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai. Amikor például Cherrel találkozott az idei amfAR-gálán, Cannes-ban, az összhatás kicsit természetesebb volt. Bár akkor kontrasztnak ott állt mellette a 78 éves énekes-színésznő.
Cher egyébként rendkívül trükkös, már régen felismerte, hogy akármit, akármennyit szabat át magán, a kezei lebuktathatják, úgyhogy általában nem mutatja meg a kézfejét nyilvánosan, inkább mondjuk felhúz rá egy kesztyűt.
Nézzük a kettősüket szemből is, egyrészt, hogy elhiggyék, tényleg Cher az ott a kép bal felén…
…másrészt, hogy legyen módjuk összehasonlítani 1967-es önmagával. Elnézést, hogy pont egy ilyen homályosat választottunk, de itt elég jól látszik az arcformája, mosolyog, és még színes is a felvétel!
Mások nem annyira elővigyázatosak, mint Cher – Angelina Jolie a közelmúltban Velencében filmfesztiválozott, és elég erős kontrasztot mutatott arc-kéz-témákban.
Sosem fog kiderülni, hogy a következő sajtóeseményre direkt vett-e fel fekete, könyékig érő kesztyűt, vagy ezt találták ki az öltöztetőjével, mindenesetre a dolog nem bizonyult tartósnak, és Torontóban készült is róla egy remek fotó. Mármint olyan szempontból remek, hogy érzékletesen bemutatja, milyen sokat tesz Jolie a fiatalság illúziójáért az arcán. Ott lehet. (Egyébként 49 éves, ha ezen tűnődnének.)
Másik, viszonylag kortalanra műtött arcú kolléganője Nicole Kidman, aki az elmúlt néhány évtizedben mindent megtett, hogy megállítsa az időt – talán csak a szemöldökét nem emeltette, de egyébként stabilan viaszbábot idéző feszes, csillogó arccal láthatjuk. De a keze őt is elárulja, a színésznő igazából 57 éves.
Emlékeztetőül, így festett annak idején. El tudom képzelni, hogy van valami összeesküvés a Los Angelesben praktizáló plasztikai szakértők közt, és mindenkinek azt állítják, hogy persze, XXL-es orcákkal tényleg egy nappal sem tűnik majd idősebbnek 23-nál. Hazudnak.
Kate Hudson is igyekszik konzerválni a fiatalságát, de akármennyit is jógázik, fut és kezelteti az arcát a vágyott simaságért, a 45 az 45 marad. Nem sok, de eltagadhatatlan, főleg így, hogy egyre nagyobb a különbség az arca és a kézfeje közt.
Végül nézzünk meg két nőt, akiknek arcát a kilencvenes években ismerte meg a világ, csak nem így. Jennifer Anistonról és Courteney Coxról van szó, és persze a Jóbarátok című sorozatról, amelynek az egyik reklámfotóját mutatjuk előtte-változatként.
Anistonról a múltkor meg is írtuk, hogy valami nagyon félrement a legutóbbi fiatalító beavatkozásán, mert alig hasonlít önmagára. Valószínűleg nem egy allergiás reakciót próbált éppen akkor leküzdeni, mert az állapot tartósnak bizonyult.
Kolléganője, Cox pedig maga is beismerte több interjúban, hogy túltolta a beavatkozásokat, és élete legnagyobb hibájának tartja, hogy ráfüggött az arcfeltöltésekre. Olyan szempontból tényleg kár, hogy az arca elvesztette a karakterét és viszonylagos szimmetriáját is. (Viszonylagos, mert senkinek sem ugyanolyan a két arcfele, na de itt elég látványos a különbség.)
Itt egy másik kép is, ezen rendesen, szemből látszik. Ne legyünk igazságtalanok: látszik rajta, hogy hosszú évek után kezd kimenni az arcából a töltelék, de persze sosem fogjuk megtudni, hogyan festett volna, ha egyáltalán neki sem áll.
Búcsúzóul ki mást mutathatnék, mint Madonnát, aki a maga részéről rövidre zárja az ügyet: eléggé megnehezíti mindenki dolgát, aki lefotózná, hiszen nemcsak kesztyűben és kalapban jár, de általában napszemüveget is visel. A magam részéről nem is vagyok feltétlenül meggyőződve arról, hogy egyáltalán őt látni a képeken.
