Focis tematikájú filmeket bemutató sorozatunkban ismét egy olasz alkotással foglalkozunk. A meccs (La Partita) című mozi a premier után sok negatív kritikát kapott külföldön és idehaza is, bár ezekben sok ellentmondást véltem felfedezni, így döntöttem, magam is utánajárok ennek a jó másfél órás történetnek.
A futball olyan téma, amellyel mindig is előszeretettel kísérleteztek – főként Olaszországban – rutintalan, akár elsőfilmes rendezők. Ez volt a helyzet Francesco Lettierivel az Ultrákban, de a Ricky Tognazzi-féle Kemény mag (Ultrà) is – kritika ITT és ITT – a legendás színész-rendező, Ugo Tognazzi fiának mindössze második alkotása volt.
Utóbbinak a film lendületet és díjakat hozott a pályafutásában, ugyanez sajnálatos módon nem mondható el arra a Francesco Carnesecchire, aki az ismeretlenség homályából előbukkanva egy remek alapötletre támaszkodva készítette el 2018-ban A meccs (La Partita) című filmjét.
A helyszín az olasz főváros egyik peremkerülete, ahol a Sporting Roma nevű – kitalált – csapat ütött-kopott földes pályáján és környékén zajlanak az események. Mai szemmel kicsit megmosolyogtató egy ilyen minőségű talaj bármely stadionban (bennem például nosztalgikus emlékek törtek elő vele kapcsolatban, a 90-es évek elejének kelenföldi Gamma-pályájára gondolva).
A körülmények is remekül illeszkednek ehhez a közeghez, éppen csak a rongylabdák hiányoznak: a Sporting éppenséggel jó passzban van, és története során először trófeát is nyerhet, amennyiben az utolsó bajnokin legyőzi a nagy rivális milánói csapatot. Kapitánya-fővezére Antonio (Gabriele Fiore), egy, a kőkemény külvárosi valóságban felnövő, búsképű srác, aki messze a legjobb játékosa együttesének, nélküle nincs is esély a jó eredmény elérésére.
Csakhogy a ráhangolódás minden, csak nem ideális: az elnök, ahogy lenni kell, egy simlis kókler, az edző idegbeteg, lecsúszott alkoholista, akinek alteregóját jó eséllyel megtalálhatnánk valamelyik magyar megye 2-es (vagy vármegye 2-es…) falusi csapat kispadján. Emellett állandóak a drámák a szurkolók körében, a bajnoki cím küszöbén is a boldogtalanság, kilátástalanság és szürkeség leng körbe mindent. Ennek szemléltetésére egyébként zseniális a földes pályás körítés, amihez hozzátesz a Sporting fehér meze is; Antonióék az idő előrehaladtával egyre koszosabbak, lerongyoltabbak lesznek, ami a közeg folyamatos lezüllésével is harmonizál.
És ezekre jön az igazi dráma: a fiú apja ugyanis igazi szélhámos, aki nemhogy támogatná a srácot a nagy összecsapás előtt, de még vállalhatatlan helyzetbe is hozza: adósságait ugyanis úgy kívánja rendezni, hogy a Sporting ellen fogad nagy tétben a döntőben, és jelzi is Antoniónak, hogy ugyan veszítsék már el a meccset, mert ez ugye neki életbevágó.
A főhőst alakító Gabriele Fiore egyébként remekül játszik, bár karakterét sokkal jobban is kidolgozhatták volna, de rajta tényleg nem múlik semmi. Nagy kár, hogy a többi szereplő halvány emlékként sem marad meg az emberben, annyira jellegtelenek és elnagyoltak. És bár az alapsztori valóban izgalmas, Carnesecchi csapong, teljesen feleslegesen újabb és újabb, film fő vonulatától eltérő résztörténeteket nyit meg, csakhogy ezek sehová sem futnak ki és a néző számára érdektelenek.
Ettől függetlenül, ha rögösebb úton is az indokoltnál, de a feszültség nőttön-nő, ahogy haladunk a végkifejlet felé, és már előre sajnáljuk szegény Antoniót, hogy tinédzser létére olyan döntést kell majd meghoznia, amely egy sokat tapasztalt, edzett felnőttnek is komoly dilemmát jelentene. Már persze akkor, ha a lába bírja, mert egy brutális belépő után úgy tűnik, nem is segíthet…de kin is? A csapatán? Az apján? Az edzőn? Netán saját magán?
A meccs soha nem lesz igazi klasszikus, ez borítékolható, én mégis azt mondom, egyszer érdemes megnézni. Elsősorban Gabriele Fiori miatt, és azért, mert muszáj megtudnunk, hogyan birkózik meg a fiatal Antonio egy olyan súllyal, amelybe a legtöbbünk bicskája egészen biztosan beletörne.
A filmet először a 2018-as Római Független Filmfesztiválon, majd a 2019-es Taorminai Fesztiválon vetítették, a mozikban azonban csak 2020 februárjában volt a premierje. A koronavírus-járvány miatt szinte csak néhány napig lehetett jegyet venni rá, mivel jöttek a lezárások, így az ebből származó bevétele mindössze 5300 euró volt…Miután azonban a Netflix bevette a kínálatába, mindenki számára elérhetővé vált, és a mai napig megnézhető a szolgáltatónál.
A MECCS (LA PARTITA)
Bemutatás éve: 2020
Írta és rendezte: Francesco Carnesecchi
A főbb szerepekben: Francesco Pannofino, Alberto Di Stasio, Giorgio Colangeli, Gabriele Fiore, Daniele Mariani, Lidia Vitale, Fabrizio Sabatucci
Hossza: 94 perc
