Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ugyanolyan elemi erővel érdeklődnek és értenek a filmekhez, mint a repüléshez vagy a jó üzletekhez, de Howard Hughes egyike ezeknek az embereknek. A milliárdos üzletember ugyanis mindhárom területen kiemelkedő tehetség volt: sebességi rekordokat döntött az égen, botrányos filmeket rendezett, és kiépítette Las Vegas modern kaszinóbirodalmát. Az elméje viszont, akármennyire is zseniális volt, az élete utolsó éveire teljesen ellene fordult.
Hughes már gyerekként sem rajongott azért, ha megmondták neki, mit csináljon, és igyekezett inkább a saját feje után menni, és kihasználni elképesztő, alkotó kreativitását. Tizenegy éves korában megépítette Houston első, vezeték nélküli rádióállomását, majd egy évvel később egy motoros biciklit rakott össze apja gőzgépének alkatrészeiből. Ugyan elkezdte az egyetemet, hamar rájött, hogy nem illik a rendszerbe, ezért inkább saját maga találta ki, hogyan építse fel a jövőjét. Ez a végtelen önállóság és makacs kitartás jellemezte egész életében, lett légyen szó a filmiparról, vagy akár az üzleti döntéseiről.
A 20’-as évek elején tört be Hollywoodba, ahol nagyon hamar felhívta magára figyelmet, méghozzá azzal, hogy forradalmasította a légifelvételeket A pokol kapuja című filmjével, majd producerként közreműködött az 1932-es A sebhelyesarcúban, amelynek a maga korában brutálisnak számító erőszakossága miatt keményen nekiestek a cenzorok. Hughes elkötelezetten küzdött azért, hogy ez a film megjelenhessen, és saját vagyonából támogatta az eredeti verzió bemutatását. Az igazi botrány mégsem emiatt robbant ki, hanem A törvényenkívüli című filmje miatt, amelyben egy olyan melltartót tervezett a főszereplő Jane Russellnek, amely indokolatlan mértékben hangsúlyozta a színésznő dekoltázsát. Russell később bevallotta, hogy a fehérnemű olyan iszonyú kényelmetlen volt, hogy titokban inkább a sajátját vette fel a forgatásra.
A színésznő egyébként szinte rögeszméjévé vált Hughes-nak, legalábbis állítólag kifejezetten azért vette meg az RKO Pictures nevű filmstúdiót, hogy biztosítsa szereplését A törvényenkivüliben. És míg a színésznő jövőjét a szívén viselte, a stúdióé már kevésbé izgatta, vagy legalábbis a menedzseléshez (kivételesen) nem értett annyira: leépítéseket rendelt el, politikai hátterű tisztogatásokat végzett, végül sikerült teljesen tönkretennie az egészet, így az RKO 1957-ben végleg bezárásra ítéltetett.
Hughes kísérletezőkedve persze nem csak a filmekre korlátozódott, szép lassan a repülés iránti megszállottsága is kezdett kibontakozni. 1935-ben megépítette a Hughes H-1 Racert, amellyel új sebességi rekordot állított fel, majd három évvel később, 91 óra alatt körberepülte vele a Földet, és egy csapásra nemzeti hőssé vált. De ez sem volt elég. A második világháború alatt belekezdett a világ legnagyobb repülő hajójának, a Spurce Goose-nak a megépítésébe – a gond csak az volt, hogy ez az óriási, fából készült gépezet a háború végével elveszítette katonai jelentőségét, és mindössze egyetlen alkalommal, alig egyetlen mérföldet repülhetett.
Hughes 1946-ban, egy tesztrepülés során lezuhant az általa tervezett XF-11 típusú repülőgéppel Beverly Hillsben, amivel több házat is sikerült lerombolnia. A balesetben több csontja eltört, a tüdeje összeomlott, és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy felépüljön ebből, de ahogy mindenben, úgy a gyógyulásban is végtelen elhivatottságot tanúsított. Persze az akaraterőn túl azért elég sokat segítettek neki a fájdalomcsillapító gyógyszerek, amelyekre aztán oly mértékben szokott rá, hogy ez a későbbi életét kétségtelenül negatív irányba befolyásolta.
Gondolhatnánk, hogy egy emberi lénynek bőven elég a repülésben és a filmekben kiteljesednie (nekem mondjuk az is sok, ha meg kell főznöm az ebédet hétvégén, de kinek mi jut), Hughes ugyanakkor mindig többet és többet akart. Úgy látta, a kaszinóbizniszből például még fájóan hiányzik a keze munkája, ezért a hatvanas években Las Vegasba költözött, és elképesztő elánnal vásárolt fel egy rakás kaszinót és szállodát. Az egész várost a maga elképzelései szerint akarta kialakítani, ezért olykor még olyan dolgokra is vetemedett, minthogy átrakattasson egy neonreklámot, amely zavarta az ablakából a kilátást. És noha a biznisz nagyon jól ment (neki is köszönhető, hogy Las Vegast manapság fényűző kaszinóvárosként ismerjük), és tele volt sikerekkel, valamiért egyre inkább elzárkózott a világtól, és ez komoly hatással volt a szellemi egészségére.
A világtól való elszigetelődése aztán kóros méreteket kezdett ölteni: szállodai lakosztályokban élt, és rettegett mindentől, amelyről úgy gondolta, baktériumok lakják, ezért kizárólag zsebkendővel vagy kesztyűben érintette meg a tárgyakat. Bizonyos szokásaihoz is betegesen ragaszkodott, például képes volt heteken át ugyanazt a filmet, a Zebra kutatóbázist megnézni újra és újra (sőt, azt akarta, hogy a csatornák csak ezt a filmet játsszák neki), de állítólag a vizeletét is üvegekben tárolta. Egy időben totál rákattant a Baskin-Robbins banán-dió fagylaltjára, és amikor azzal szembesült, hogy a cég kivonja a forgalomból az ízt, körülbelül 1300 liternyit rendelt belőle. Néhány nappal azután, hogy a szállítmány megérkezett Los Angelesből, Hughes természetesen ráunt az ízre, és inkább a francia vaníliára váltott.
Hughes 1976-ban halt meg, elszigetelt életmódja és feltételezett drogfüggősége miatt szinte felismerhetetlenné vált. Alultáplált volt, a testét felfekvések borították, haja, szakálla, valamint ujj- és lábkörmei megnőttek – 193 centiméteres testmagassága ellenére alig 41 kilogrammot nyomott, és az FBI-nak ujjlenyomatok segítségével kellett egyértelműen azonosítania a holttestet. Noha veséi károsodtak (a boncolás szerint végül ez okozta a halálát), többi belső szerve – beleértve az agyát is – tökéletesen egészségesnek bizonyult, látható károsodás vagy betegség nélkül. A röntgenvizsgálatok öt letört injekciós tűt mutattak ki a karjaiban, ami arra utalt, hogy Hughes üvegfecskendőket és fém tűket használhatott a kodein beadására, amelyek könnyen letörhettek. Az örökségével kapcsolatos 18 hónapos vizsgálat során arra jutottak, hogy „valaki egy halálos adag fájdalomcsillapítót adott be neki, nyilvánvalóan szükségtelenül, és szinte biztosan végzetesen.” Halála napján testét John T. Conover álnéven szállították egy houstoni halottasházba.
Halála egyébként teljes káoszt okozott az öröksége körül, ugyanis utólag több különböző végrendelete is felbukkant, köztük egy kézzel írt verzió, a „mormon végakarat”, amely egy teljesen ismeretlen férfit, bizonyos Melvin Dummart is Hughes örökösévé tette volna. A bíróság végül érvénytelenítette az összes végrendeletet, és a milliárdos vagyonát több mint húsz, távoli rokona között osztották szét.
Ma este 8 órától láthatja a FILM4-en az Aviátor című Martin Scorsese-filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével, amely Howard Hughes polihisztor életének egyik legizgalmasabb és legtragikusabb időszakát mutatja be, pályafutásának csúcspontjaira és mentális hanyatlásának kezdetére koncentrálva.
