Ha azt mondjuk, betonvédelem, az embernek elsőként az olasz futball jut az eszébe. A legendás catenaccio képviselői azonban elbújhatnak szégyenükben egy francia csapat mögött, amely az elmúlt évtizedekben nem volt jelentős tényező még a Ligue1-ben sem. Az OGC Nice együttese a gall élvonal első 14 fordulójában összesen 5 (!) gólt kapott, jelenleg a Paris Saint Germain első számú üldözőjének tekinthető, és mindezt egy szinte ismeretlennek számító olasz vezetőedzővel érte el. Vasárnap 13 órától kiderül, hogy a gárda folytatja-e kiváló sorozatát.
Ha az idény elején volt csapat, amelyet nem tekinthettünk a címvédő PSG komoly kihívójának, az a Nice együttese volt. Bár a nizzaiak a viszonylag tehetősebb gall klubok közé tartoznak – természetesen nem a párizsiak szintjéhez mérve – az elmúlt szezonban igencsak szürke társaság benyomását keltették, ráadásul úgy tűnt, meg is gyengülhetnek a nyáron.
Kasper Dolberg, Calvin Stengs és Ross Barkley is elhagyta a csapatot, és Nicolas Pépé, valamint Joe Bryan is visszatért anyaegyesületéhez. Emellett Didier Digard is távozott a kispadról, a helyére pedig egy, még az európai foci eseményeit behatóan követő szurkoló számára is ismeretlen fiatal olasz tréner, Francesco Farioli érkezett.
A keretet látszólag nem sikerült megacélosítani, egyedül az Atalantától megkaparintott Jeremy Bogára mondhattuk azt, hogy minőségi igazolás. (Terem Moffi már a tavasszal Nizzában szerepelt kölcsönben, a nyáron csak véglegesítették a szerződését.)
A bajnokságot nem is kezdte parádésan a Nice, amely három döntetlennel rajtolt, de aztán elég hamar kiderült, hogy ezt a brigádot borzasztó nehéz lesz legyőzni. Ennek pedig mindenekelőtt a hihetetlenül kemény, már-már áthatolhatatlan védelem lett a kulcsa, ami éppen az új edző személye miatt érdekes.
A 34 éves Farioliról ugyanis – bár vezetőedzőként csupán két török csapatnál, a Fatih Karagümrüknél és az Antalyaspornál dolgozott – az a hír járta, hogy jóval támadóbb szellemű taktikával küldi pályára a játékosait, ezért is cserélték le elődjét: Digard ugyan védekezésben jelest produkált 2022/2023-ban a nizzaiakkal, a Lens után a második legkevesebb gólt kapták, de a közönség és a vezetőség offenzívebb futballt szeretett volna látni tőlük.
Csakhogy Farioli hamar szembesült a keret korlátaival és azzal, hogy a Ligue1-ben sokkal gyorsabb, kreatívabb riválisokkal találja szemben magát, mint Törökországban, így Digard-hoz hasonlóan nagy hangsúlyt fektetett a biztonságos védekezésre. A korábban Roberto De Zerbi keze alatt is dolgozó tréner már egy szeptemberi nyilatkozatában leszögezte, hogy azt a defenzív stílust, amit a Nice az elmúlt években felvett, csak fokozatosan, szisztematikus munkával lehet módosítani, és ehhez idő kell – de nem tudni, mennyi.
Mivel pedig az eredmények jöttek, hiszen azért Moffi vezérletével a legtöbbször sikerült bepasszírozni a győztes gólt az ellenfelek kapujába, Fariolinak nem volt oka arra, hogy kockáztasson.
Szögezzük le, mert ez az igazság: a Nice-nek egyetlen igazán látványos meccse volt eddig a szezonban, de a Parc des Princes-ben aratott 3–2-es diadalhoz kellett a PSG időnként szeleburdi, már-már öngyilkos taktikája is, márpedig ezt a szívességet a vetélytársak többsége nem teszi meg a nizzaiaknak.
Maga a védelem azonban tényleg szenzációs: 14 forduló ment le eddig az idényből, és ezalatt a Nice mindössze 5 gólt kapott. Csak összehasonlításul: ez a szám az öt európai topbajnokság mezőnyét figyelembe véve messze a legalacsonyabb. A Premier League-ben minden csapat kétszámjegyű gólt kasszírozott, a Bundesligában csak a Bayern München, a La Ligában a Real Madrid áll 10 alatt (9–9), és a kemény védekezésről híres Serie A-ban is csak az Inter (7), illetve a Juventus (9) közelíti meg ezt a számot.
Mindebben elévülhetetlen érdemei vannak Európa egyik legkülönlegesebb belsővédő-párosának, a 40 éves (!) Dante és a nála 17 évvel fiatalabb Jean-Clair Todibo kettősnek. Bár a volt Barcelona-játékos kis túlzással a brazil hátvéd fia is lehetne, remekül megértik és kiegészítik egymást. Dante rutinja, fejjátéka, helyezkedései, Todibo fizikális adottságai és keménysége azt eredményezik, hogy jelenleg tényleg kevés ütősebb hátsó duót találunk a jegyzett bajnokságokban, mint az övék.
Mellettük a védelem bal oldalán az ex-lyoni Melvin Bard, a jobb szélen pedig a svájci válogatott Jordan Lotomba vagy az algériai Youcef Atal is kiválóan oldja meg feladatát. Mivel elől átlag feletti minőséget lényegében csak Moffi képvisel, Farioli egyelőre nem látja indokoltnak, hogy a hangsúlyok a támadások felé tolódjanak el – és igen, az eredmények őt igazolják.
Tegyük hozzá, ez látszik is a gólok számán, hiszen bár a Nice eddig csak egyszer kapott ki, ötször is 1–0-ra tudott győzni, és összesen 14-szer talált be az ellenfelek kapujába. A listavezető PSG 36 vagy éppen a Nice mögött a harmadik helyen álló Monaco 29 góljához képest ez döbbenetesen alacsony szám (egyetlen találat mérkőzésenként…), sőt még az osztályozós helyen álló Lorient is összehozott tizennyolcat.
Egy biztos: kizárólag betonvédekezéssel operálva és abban bízva, hogy Moffi valahogy begyötör egyet elől, a Nice hosszú távon nem hogy a PSG-t nem szorongathatja meg, de alighanem a dobogóról sem álmodozhat. Ha viszont a nigériai mellé Gaëtan Laborde vagy esetleg Evann Guessand is megtalálná a góllövőcipőjét, végre szintet léphetne a nizzai együttes. A következő hónapokban kiderül, van-e ennek realitása.
A nizzai gárda vasárnap 13.00-tól a Reims együttesét látja vendégül, utóbbi szintén jól szerepel a szezonban, jelenleg a hatodik helyen áll, azaz pillanatnyilag európai kupaindulónak tekinthető. Ebben nagy szerepe van Will Still vezetőedzőnek, aki a legutóbbi szezonban vette át az együttes irányítását – már mindenki tudja a trénerről, hogy fiatalkori futballtapasztalatait csak konzolon gyűjtötte.
A Reims ráadásul duplán motivált, hiszen ha győz, akkor az lesz a 16. bajnoki sikere 2023-ban, ilyenre pedig története során eddig csak egyszer volt képes egy naptári évben, még 1976-ban.
A vasárnap 13.00-kor kezdődő találkozót a MATCH4-en és a NET4+ oldalán is élőben közvetítjük, a kommentátor Lukács Viktor lesz.
