Elsőre ijesztő lehet, de nem érdemes kardba dőlni akkor, ha egy ponton megrekedt a kapcsolatunk, vagy úgy érezzük, egy alkalmas pillanatban szívesen fojtanánk vízbe drága másik felünket, amiért szerencsétlen nyomorult már megint az indokoltnál hangosabban rágta meg a reggelijét. Ezek elég kellemetlen érzések, de szerencsére van rájuk megoldás, és nem az, hogy minden ruhánkat belegyűrjük egy 20x20x20-as bőröndbe, látványosan elviharzunk, és mindent felégetünk magunk mögött.
Sokan ódzkodnak attól, hogy idegentől kérjenek segítséget a saját életükre vonatkozóan, pedig ők, pláne, ha szakemberek, gyakran kívülről sokkal jobban látják a nehézségeinket, mint mi magunk, és rá is tudnak vezetni a megoldásra. Nem is kell messzire menni, ha erőt akarunk gyűjteni ehhez, hálistennek egy rakás film készült már a témában, és noha nem mindegyik bír pozitív végkifejlettel (de hát az élet sem mindig, lássuk be), általában minden korosztály magáévá teheti belőlük azt, amire szüksége van. Vagy ha nem, legalább arra jók, hogy meggyőznek: néha azért érdemes segítséget kérni.
Kezdjük is az Amit még mindig tudni akarsz a szexről című filmmel: 31 év házasság után már nem a rózsaszín köd határozza meg a mindennapokat, ez törvényszerű, Kay és Arnold élete ugyanakkor még az átlagosnál is semmilyenebb. Egyik nap olyan, mint a másik, minden megy a maga megszokott, unalmas ritmusában, és ami a legrosszabb: látszólag már nincs mit mondaniuk egymásnak (az meg szinte elképzelhetetlen, hogy bármikor is egymáshoz érjenek). A feleség (Meryl Streep) nem akar így élni tovább, ezért úgy dönt, elrángatja férjét (Tommy Lee Jones) egy neves párterapeutához, Bernie Feldhez (Steve Carell), hátha a férfi segítségével új alapokra tudják helyezni a kapcsolatukat. Arnold persze szkeptikus, mint a férfiak általában, de végül belemegy a játékba, amely során szépen lassan kiderül: egyáltalán nem véletlen, hogy ott tartanak, ahol. Feld aztán a saját, szokatlannak tűnő módszereivel próbál a segítségükre lenni, ami okoz némi fennakadást, de azért már az elején sejthető, hogy lesz foganatja. Steve Carell nagyon élvezte a munkát a két színésszel, és úgy nyilatkozott, hogy a film sokkal több annál, mint amit elsőre gondolnánk róla: ugyan könnyed komédiának tűnhet két emberről, akik újraélesztik a szerelmüket, valójában sokkal mélyebb jelentéssel bír. Úgy véli, a történet nagyon átélhető, és Streep és Jones olyan hitelesen és őszintén játsszák a szerepeiket, hogy ez a mélység különösen érezhetővé válik.
A filmet megtekintheti nálunk szombat délután 5 órakor a TV4-en.
Folytassuk a sort a Vágy című, 1997-es, komoly hangvételű, erotikus drámával, amely provokatív módon feszegeti a szerelem, a szex és a bizalom kérdéseit egy fiatal házaspár, Joseph és Maria (Craig Sheffer és Sheryl Lee) párkapcsolatán keresztül. Miközben ők ketten igazán szeretik egymást, nem tudnak felhőtlenül boldogok lenni, Maria ugyanis nehezen nyílik meg Josephnek, és mindössze hat hónapnyi házasság után már orgazmust sem képes átélni vele – problémáik tehát kétségtelenül mélyről gyökereznek, és megoldásért kiáltanak. A páros ekkor párterápiára megy, ahol szembesülniük kell elfojtott traumáikkal, hogy mély érzelmi és szexuális elakadásaik vannak, és ezt nem két perc lesz rendbehozni. Kicsit ellentmondásos érdekesség a filmmel kapcsolatban, hogy Sheffer feleségül vette a rendező, Lance Young lánytestvérét (neki volt is egy kis szerepe a filmben), akivel aztán elváltak.
A Páros mellékhatás egy vígjáték, amely négy különböző pár történetét követi nyomon, akik egy trópusi szigetre szervezett terápiás nyaraláson próbálják összevakarni a kapcsolatukat. Eleinte úgy tűnik, a párok között csak az utazást felvető Jason (Jason Bateman) és felesége, Cynthia (Kristen Bell) között vannak feszültségek, végül persze a helyi terapeután (Jean Reno) keresztül kiderül, hogy a többi kapcsolat sem nevezhető éppen ideálisnak. A film kétségtelenül vígjáték, ami nem is veszi túl komolyan magát, így pedig érdekes látni, milyen, amikor röhögni lehet azon, ha emberek képtelenek megbeszélni egymással a problémáikat, megcsalják egymást, vagy épp semmi kedvük lefeküdni a másikkal. Ennek ellenére a filmnek azért mégis van megfontolandó üzenete, mégpedig az, hogy a nyílt és őszinte kommunikációnál kevés fontosabb van, és ha valami nem működik, azon igenis dolgozni kell.
A Te (You) című Neflix-sorozat harmadik évadában is felbukkan egy párterapeuta. Ez az eset azért különösen érdekes, mert a két főszereplő, Joe és Love valóban súlyos házassági krízisben vannak, a szakértő pedig meglepően jó tanácsokat ad nekik, és – néhány nevetséges pillanatot kivéve – jól látja, melyik területeken vannak konfliktusaik. Ami érdekessé teszi mindezt, az az a csavar, hogy Joe és Love szinte sosem őszinték vele, hiszen azzal mégsem állhatnak elő, hogy úgy egyébként nem áll tőlük távol a gyilkosság, egymás agyára mennek, és igazából csak a legrosszabb fajta kényszereik tartják őket együtt. A legjobb rész, amikor a terapeuta arról győzködi őket, hogy tök normális néha azt érezni, hogy meg tudnánk ölni a másikat, de hát úgysem tennék meg, hiszen nem gyilkosok.
Fáj kimondani, de sajnos tény, hogy a párterápiák nem mindig alkalmasak egy kapcsolatot rendbe tenni, hiába próbálkoznak a felek rendületlenül. A Scarlett Johansson és Adam Driver főszereplésével készült Házassági történet éppen ez a kategória: pontosan arról szól, hogyan hullik szét egy házasság annak ellenére, hogy eleinte mindent megtesznek azért, hogy megmentsék (pláne, hogy közös gyerek is van a képben), aztán valahogy mégsem sikerül. Persze jelen esetben nem könnyíti meg a dolgot a törtető ügyvéd karaktere (Laura Dern Oscart is nyert érte) sem, aki abban hisz, hogy egy válás akkor jó, ha vér is folyik közben. Hogy ezt a házaspár is így gondolja-e, kiderül a filmből – anélkül, hogy spoilerezni akarnánk, érdemes kiindulni abból az érdekes tényből, hogy Noah Baumbach-ot Jennifer Jason Leigh színésznővel való válása inspirálta a forgatókönyv megírására, akik azóta sem tépték ki egymás haját, sőt, a rendező utólag azt mondta, megmutatta Leigh-nek a forgatókönyvet, a filmet is látta, és mindkettő kifejezetten tetszett neki. Válófélben lévők azért jobb, ha mégsem nézik meg, mert túlságosan életszerűre sikerült ez a remek film.
