Ha korábban bárki azt mondja, hogy 2024-ben rágcsálóarcú férfiakról fogok írni, valószínűleg megkérdezem, hogy kér-e egy pohár hideg vizet, és felhívjam-e valamelyik rokonát, hogy érte jöjjön. Márpedig igaza lenne: ez a kifejezés egyre ismertebb, internetszerte így jellemeznek mindenféle ismert férfiakat, gyakran abban a kontextusban, hogy „ó, bárcsak lenne egy szexi rágcsáló pasim”. A jelenség tehát mindenképpen igényli, hogy értelmezzük.
A trend a Z generációtól indult, ennek tagjai 1997 és 2012 között születtek. A kifejezés egyértelműen pozitív töltetű, és abból indul ki, hogy a vonzó férfiak vonzósága is különböző, amely különbség – vélik azok, akiknek van ilyenről véleményük egyáltalán – abból fakad, hogy milyen állathoz lehet őket hasonlítani. És most úgy adódott, hogy a Z generáció közvélekedése szerint az idei nyár a szexi rágcsálóférfiaké, vagyis azoké az egyébként is vonzó férfiaké, akiknek vonásai rágcsálókat, némelyek szerint egyenesen patkányt idéznek. (Mi példázhatná jobban a generációk közti különbséget, mint az, hogy a „pocokfejű” és a „patkányarcú” csak a népesség igen szűk szegmensében hangzott eddig kívánatosnak?)
Lássuk, kiket sorolnak ide: például a Challengers című film férfi főszereplőit, Josh O’Connort és Mike Faistet, Matthew Healy zenészt és Jeremy Allen White színészt. Vannak, akik szerint Barry Keoghan színész is ebbe a kategóriába tartozik. Nézzék meg maguknak mindannyiukat, és döntsék el, látják-e a mintázatot. Ha nem, semmi gond, sokan vannak gondban azzal, hogy mitől tűnnek ők rágcsáloidnak.
Különösen sok vitát vált ki a listán Timothée Chalamet szereplése, aki sokak szerint egyértelműen beletartozik a kategóriába, mások szerint hülyeség, hiszen hüllős arca van inkább.
A New York Times divattal és stílussal foglalkozó munkatársai is kissé értetlenül álltak a jelenség előtt, és mindössze a keskenyebb állat (hehe) és a nagy, elálló füleket tudták kiemelni a nagy közös felhozatalból. Ugyanők arra vezetik vissza a jelenséget, hogy a fiatalok megunták a tökéletesre filterezett képű emberek látványát, és akkor már szívesebben nézegetik az ilyen, kissé hétköznapibb külleműeket. A Dazed szerzője szerint további jellemző az inkább nyápic, mintsem izmos alkat, és az is előfordul, hogy a hörcsögmód kívánatos férfiak a szó általánosabban vett értelmében nem is tekinthetők vonzónak.
Az Independentnél pedig arról írnak az egyébként rettenetesen szórakoztató cikkükben, hogy persze, lehet itt vicceskedni, de itt akkor is javarészt arról van szó, hogy lepatkányoznak férfiakat. Márpedig ehhez az állathoz azért ritkán kapcsolódik az emberek fejében pozitív jelentéstartalom, és persze mélységesen dehumanizálja az adott illetőket – ami nagyon ritkán vezet jóra. Tessék csak elképzelni, milyen érzés lenne nőként azt olvasni, hogy az idei nyár a patkányarcú csajoké, vagy hogy a halfejű lányokban van valami izgalom. (Mondjuk biztos van.)