Vészesen közeleg a francia bajnokság (Ligue 1) augusztus 5-i rajtja, ezért itt az ideje ránézni az élcsapatokra, egészen pontosan a múlt szezon dobogósaira, hogyan festenek, miként változott keretük, vagy éppen vezetőségük összetétele, és mennyi az esélyük, hogy “lemásolják”, netán felülmúlják tavalyi teljesítményüket. A legfontosabb kérdés persze: képes lesz a Marseille vagy a Monaco megszorítani a Paris Saint-Germaint?
Paris Saint-Germain: A bajnoki címvédő háza tájékán a klubvezetésben vannak a legjelentősebb újdonságok. Nasszer al-Kelaifi elnök megunta Leonardo sportigazgató -várakozásokhoz képest- eredménytelen ténykedését, a három év után, második párizsi ciklusából is idő előtt felálló brazil helyére pedig a monacói és lille-i sikerkovácsot, Luís Campost ültette, hivatalosan tanácsadóként. Anno az ő sportigazgatósága alatt debütált Monacóban többek között Kylian Mbappé is, de ekkor futott be Anthony Martial, Thomas Lemar, Tiemoué Bakayoko vagy éppen Bernardo Silva, viszont legalább ekkora sikere volt, hogy inkább nagyobb, mint kisebb meglepetésre mindkét állomáshelyén megnyerte a Ligue 1-et, egyaránt a PSG “kudarcára”.
A kispadon szintén cserélt al-Kelaifi, ahol Maurício Pochettinonak másfél év elteltével nem volt maradása, az ő pótlására szintén a Lille bevált receptje lehet a megoldás, hiszen a 2021-es bajnokcsapat vezetőedzője, Christophe Galtier veszi kezei alá a fővárosi öltözőt.
A játékoskeretben nem történtek ordító változások, a legnagyobb erősítés Kylian Mbappé megtartása, akit brutális fizetésemeléssel (évi 50 millió eurós, plusz százmilliós aláírási bónusz) lehetett a Real Madridba igazolás helyett maradásra bírni. Úgy tűnik Neymar sem megy sehova, távozik viszont Ángel Di María, az argentin szerződése lejártával a Juventust választotta. A saját nevelésű kapus, Alphonse Areola 9 millió euróért a West Ham mezére vált, igaz kölcsönben már tavaly is ott játszott. Rajtuk kívül egy újabb kapus, a lengyel Marcin Bulka Nizzába megy, továbbá néhány fiatalnak (köztük a PSV-be szerződő tehetség, Xavi Simmons) is eddig tartott a párizsi kaland, legalábbis egyelőre.
Érkezett idáig a portugál válogatott középső középpályás, Vitinha, mellette honfitársát, Nuno Mendest sikerült kölcsön után véglegesen megszerezni, a 19 éves balhátvédet Pochettino tavaly 27 bajnokin és 8 Bajnokok Ligája-találkozón tette pályára. Sokat várnak a Reimst-től kölcsönbe megszerzett csatártól, Hugo Ekitikétől, akinek piaci értéke már 20 évesen majd’ 30 millió euróra rúg, de a Lipcséből elhozott francia válogatott jobbhátvéd, Nordi Mukiele is remek húzás.
Tagadhatatlan, a PSG az új szezon nagy aranyesélyese, új vezetőedző és új sportigazgató ide vagy oda. Mi sem bizonyítja jobban, a keretérték 910 millió euró, ami több, mint a Ligue 1 második, harmadik és negyedik legtöbbre becsült csapatának, azaz a Monacónak (340 millió), a Lyonnak (310 millió), illetve a Marseille-nek (265 millió) az értéke együttvéve.
Olympique Marseille: A regnáló ezüstérmes Marseille -kissé indokolatlanul- edzőt cserélt, Jorge Sampaolit a Veronában ütőképes csapatot formáló, de előtte a Juventus pályaedzőjeként is dolgozó horvát, Igor Tudor váltja. Tudor érkeztével egyszerre egyéb mozgások is vannak az együttesben, öt játékos érkezik, négyen kölcsön után maradnak, hatan távoznak.
Komoly erősítés a Napolitól végleg megszerzett Arkadiusz Milik, ő eddigi másfél éves kölcsönjátéka alatt 38 mérkőzésen 16 gólt szerzett. Az Arsenalos Mattéo Guendouzit, illetve az As Romas Cengiz Ünder szintén kölcsön után marad a klubnál. A Granadából Luis Suárez a támadósorba, a Lens-től áron alul megvásárolt Jonathan Clauss pedig a közáppályán repítheti vissza a dobogóra a kilencszeres bajnokcsapatot. A Portóban Pepe oldalán edződő, 17 millióra becsült Chancel Mbemba ingyen érkezett, és teheti hozzá a magáét ahhoz, hogy a múlt idényben beszedett 38 gólból ( ez a Ligue 1-ben a harmadik legjobb mutató) még kevesebb legyen.
Legalább ekkora szerepe lehet ebben a spanyol kapus Pau Lópeznek, akit Ünderhez hasonlóan az olasz fővárosból szereztek meg végleg, ugyanyakkor rajta lesz a legnagyobb nyomás, mert a klublegendának számító Steve Mandanda örökségét is át kell vennie, bár ezzel a feladattal kiválóan megbirkózott első marseille-i -kölcsönben töltött- szezonjában. Mögé érkezik Rubén Blanco konkurenciának, először a jól bevált kölcsönben, a Celta Vigotól.
Mandanda mellett csapatot vált még két védő, Lucas Perrin (Strasbourg) és Boubacar Kamara (Aston Villa), de se Nemanja Radonjicra (Torino), se Luis Henriquere (Botafogo) nem tartanak igényt, utóbbi kettő kölcsönbe távozik.
A csapatban tehát továbbra is ott lesz a potenciál egy érmes szereplésre, a kérdés csak az, az edzőváltás után mennyire tart majd egy irányba az öltöző. A PSG mögött várhatóan a Monacóval, a Lyonnal, a Rennes-szel és a Nice-szel lehetnek nagy csatában.
Monaco: A Monaco a Ligue 1 mezőnyének legfiatalabb -23.4 átlagéletkorú-, mégis egyik legerősebb csapata. Nem csupán a piaci értékeket tekintve másodikok a hercegségbeliek – a PSG-től jócskán lemaradva és a Lyont előzve -, de a múlt évben látottak alapján is éremesélyesek. A vezetőedző január óta a belga Philippe Clement, akinek nem is lehet panasz a munkájára, mindenféle nehézség nélkül vette át a stafétát Niko Kovactól, hogy az előttünk álló szezonban megcélozza a klub 2017-es teljesítményét (csodáját), amikor BL-elődöntőig és bajnoki címig menetelt.
A keretbeli jövés-menés alapján nehéz eldönteni, hogy fog elsülni a terv, mert a francia, sőt az európai futbbal nagy ígérete, Aurélien Tchouameni elhagyta Monacot a Real Madrid kedvéért, és egy 80 milliós átigazolási díjért, amiből azért még lesz lehetőség minőségileg pótolni őt. Rajta kívül két rutinos róka, Djibril Sidibé és Cesc Fabregas úgyszintén távozott, ahogyan a védő, Strahinja Pavlovic a RB Salzburg, a középpályás, Jean-Eudes Aholou a Strasbourg, illetve a csatár, Pietro Pellegri a Torino mezét ölti magára augusztus elejétől, csak az érzékenyebb veszteségeket említve. A piros-fehér kapusiskola sem ússza meg kihívások nélkül, hiszen négy portás is máshol folytatja, például Alexander Nübel visszatér a Bayern Münchenhez.
Végül az érkezők, akik főleg a támadósorban dobhatnak nagyot, az ex-liverpoolos Takumi Minamino és a Mönchengladbachtól jövő Breel Embolo személyében, értük 28 millió eurót perkált a miniállam együttese. A kapuba ketten érkeztek a Cercle Bruges-től (Thomas Didillon, ill. Radoslav Majecki), az Espanyoltól meg Benjamin Lecomte. A fiatal hullám legújabb képviselője Arthur Zagre, a 20 éves francia utánpótlás-válogatott balhátvéd egy évig volt Hollandiában az Utrechtnél, vele karöltve egy szintén 20 esztendős támadó, Maghnes Akliouche és egy épp felnőttkorba lépő, 18 éves irányító, Félix Lemaréchal az ificsapatből feljebb lépve kapott profi szerződést, tőlük lehet hangos a Golden Boy-díj jelöltjeinek listája a következő években.
A változások és Tchouameni távozása ellenére simán lehet, az új kiírásban még erősebb AS Monacót látunk majd, a második-harmadik hely valamelyike biztosan elvárás lehet a rutinban szegény, de tehetségben milliárdos csapatnak.
A mi hatáskörünk, tudásunk tehát ebben kimerül, de a valóságot jövő héten péntektől a pályán láthatjuk, és a Network4-en, azaz a
MATCH4 és az ARENA4+ felületén. Ne feledjék, augusztus 5., rajt a Ligue 1-ben!
