Mi történik, ha egy fiatal író túl hamar ér fel a csúcsra? Nos, az Oscar-díjas rendező, Shawn Christensen Sidney Hall eltűnése című filmje (szerda, 20:00, FILM4) pontosan erre a kérdésre keresi a választ, ahogy arra is, miként őrölhet fel valakit a siker, egy feldolgozatlan trauma és a saját múltja. A film három idősíkon vezeti végig a nézőt, aki így teljes képet kaphat a főszereplő életéről – egy emberi sorsról, amely sokkal, de sokkal sötétebb és több rétegű, mint amilyennek elsőre tűnik.
A főszereplő, Sidney Hall, tinédzserként tűnik fel először: szókimondó, kicsit zavarba ejtő figura, akiben láthatóan már ekkor ott munkál az a fajta érzékenység és tehetség, ami egy napon irodalmi szenzációvá teszi őt. Egy megrázó élmény hatására megírja hát első regényét, amely hamar kultikus státuszba emelkedik – a hirtelen jött siker azonban nemhogy boldogságot nem hoz az életébe, de teljesen felemészti őt. A harmincas éveire már senki sem tudja, hol van, és mi lett vele. Az egykor ünnepelt szerző J.D. Salinger-módjára kivonul a világból, nyomai pedig könyvtárakban és könyvesboltokban tűnnek csak fel olykor, ahol viszont módszeresen próbálja megsemmisíteni a saját múltját.
A történet egyszerre coming-of-age dráma, pszichológiai portré és egy rejtély, amelyre válaszokat várunk. Különlegessége, hogy a sztori nem lineárisan bontakozik ki, hanem három életszakasz között ugrálva világít rá, ki is valójában Sidney Hall, és miért döntött úgy, hogy eltűnik. A főszerepben Logan Lerman visszafogottan, de hitelesen és kiváló érzékkel ábrázolja a karakter belső vívódásait, míg Elle Fanning, a szomszéd lány, Melody szerepében a szerelmi szálat szállítja, miközben egyfajta érzelmi iránytűként funkcionál a történetben. A filmben feltűnik még Kyle Chandler is egy titokzatos nyomozó szerepében, aki az eltűnt író után kutat.
A filmet Shawn Christensen, a Stellastarr nevű rockzenekar egykori frontembere rendezte, aki Jason Dolannel közösen írta a forgatókönyvet. Christensen már korábban is bizonyította, hogy ért a történetmeséléshez – 2012-ben Oscar-díjat nyert Curfew című rövidfilmjéért, és most nagyjátékfilmes debütálásában is megmaradt az érzelmileg intenzív, személyes hangvételnél.
A Sidney Hall eltűnése nem egy könnyen fogyasztható, sablonos dráma, azaz kétségtelenül nem követi a megszokott bestseller-adaptációk jól ismert ívét, és nem is egy tipikus, írói válságot feldolgozó film. Inkább egy fájdalmas, elgondolkodtató karaktertanulmány arról, mit okozhat, ha egy ember túl hamar válik példaképpé, miközben legbelül még maga sem tudja, ki is ő valójában. A film egyszerre nyers, érzelmes és időnként túl intenzív is, a néző pedig végig abban reménykedik, hogy a főszereplő végül megtalálja azt a lelki békét, amire annyira vágyik. Megtekintését egyértelműen azoknak ajánljuk, akik szeretik a nyomozós szerkezetű, de érzelmileg erős indie-filmeket, különösen, ha azok inkább a tragédiát hangsúlyozzák, és nem kínálnak közhelyesen boldog befejezéseket. Merthogy itt olyat biztosan nem kapunk.
