A sorozat, ahol Göröcs és Lipcsei gólkirály lett

Immár 24 éve, hogy megszűnt a rangos európai klubfutball-sorozat, a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK). Egy komplett generáció nőtt fel azóta, akiknek valószínűleg semmit nem mond már ennek a szériának a neve, pedig hajdanán a második számú kontinentális viadalnak számított. Ráadásul két alkalommal magyar döntőse is volt, és amelynek történetében két magyar futballista is gólkirály lett.

1960 történelmi év volt az európai labdarúgókupák történetében. Ekkor ugyan még a néhai Közép-európai Kupa (vagy Mitropa-kupa) szervezőinek gondozásában, de első alkalommal rendezték meg a kontinens nemzeti kupagyőzteseinek versengését, a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Az egyaránt 1955-ben indult Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK, a Bajnokok Ligája elődje) és Vásárvárosok Kupája (VVK) után ez volt a harmadik összeurópai sorozat.

Az UEFA 1963-tól integrálta a saját versenyrendszerébe a sorozatot, onnantól kezdve egészen 1999-ig ez számított a BEK/BL mögött a második legrangosabbnak Európában. Annak ellenére is így volt ez, hogy időről időre tartotta magát a vélemény, miszerint ez volt a relatíve legkönnyebben megnyerhető kupa, lévén hogy sok országból olyan együttesek indultak, melyek ugyan a hazai kupában kifogtak pár jó meccset, de a bajnokságukban csak közép- vagy alsókategóriás csapatnak számítottak.

1972-től a KEK-győztes vívhatott meg az Európai Szuperkupért a BEK legjobbjával.

A lebonyolítás 39 év alatt gyakorlatilag ugyanolyan volt: a legjobb 32-től kezdve egyenes kieséses párharcokat, majd a végén egymeccses finálét rendeztek. (A főtábla küzdelmei előtt, ha szükséges volt, selejtezőkre is sor került, illetve 1971-ig három alkalommal megismételt mérkőzés jött a döntő döntetlenje után.)

A kivételt éppen az első, 1961-es aranycsata jelentette, amikor két mérkőzésen dőlt el a trófea sorsa. Érdekesség, hogy a győztes Fiorentina kispadján az Aranycsapat korábbi klasszisa, Hidegkuti Nándor ült, a Rangers elleni firenzei visszavágót pedig Hernádi Vilmos vezette. A legendás csatár az egy évvel későbbi, Atlético Madrid elleni glasgow-i fináléban is még a lilák mestere volt, a négy hónappal későbbi, Stuttgartban rendezett megismételt meccsen (az első összecsapás 1–1-gyel zárult) viszont már nem, mert az Országos Testnevelési és Sportbizottság csak két évre engedélyezte a külföldi munkavállalását, így az új szezonban már nem irányíthatta az olaszokat…

Az örökranglistát böngészve a KEK legsikeresebb csapatának a Barcelona bizonyult, amely 1979 és 1997 között összesen négy alkalommal ért fel a csúcsra. Ha nemzetek szerint nézzük, akkor viszont az angolok vitték a pálmát, hiszen nyolc kupagyőzelmet is ünnepelhettek – ezt hat különböző klubnak sikerült összehoznia, egyedüli szigetországi együttesként a Chelsea tudott duplázni.

A 39 KEK-diadalon 12 ország osztozott (az NSZK-t, illetve az egyesült Németországot és az NDK-t külön számítva), akik között ugyan Magyarországot nem találjuk, de két döntős szereplés így is összejött egy-egy hazai klubnak.

1963/64-ben az MTK képviselte a piros-fehér-zöld színeket, és sorrendben a bolgár Szlavia Szófiát (1–0, 1–1), a keletnémet Motor Zwickaut (0–1, 2–0), a török Fenerbahçét (2–0, 1–3, hosszabbítás után), majd minden idők egyik legnagyobb fordítását produkálva a három évvel később BEK-et nyerő skót Celticet (0–3, 4–0) is kiejtette, így a brüsszeli Heysel-stadionban a portugál Sportinggal mérkőzhetett meg.

A fordulatos találkozón Sándor Károly (Csikar) duplája és Kuti István gólja után 3–3 lett a végeredmény, majd a két nappal későbbi megismételt összecsapáson – akkoriban még nem rendeztek 11-espárbajt – João Morais legendás, érintés nélküli szögletgóljával a lisszaboniak nyertek 1–0-ra, így Volentik Béla gárdája ezüstérmes lett.

Ugyanígy járt 1974/1975-ben a Ferencváros is. A Dalnoki Jenő által irányított zöld-fehérek a walesi Cardiff City (2–0, 4–1), az angol Liverpool (1–1, 0–0), a svéd Malmö (3–1, 1–1) és a jugoszláv Crvena zvezda (2–1, 2–2) ellen is továbbjutottak, így jöhetett a bázeli St. Jakob Stadionban rendezett finálé a Dinamo Kijev ellen.

Ahol a kijeviek simán, 3–0-ra győztek az új szovjet csillag, Oleg Blohin vezérletével, de a körülmények máig keserű érzéseket ébresztenek a Fradi szurkolóiban. Egyrészt a hírhedt Kutas István által vezetett MLSZ nem fogadta el a magyar csapat halasztási kérelmét, így a Fradinak négy nappal a magyar labdarúgás egyik legfontosabb meccse előtt kőkemény bajnokit kellett játszania Békéscsabán, másrészt az eltiltott Bálint László és a sérült Branikovits László mellett a Dalnokinál kegyvesztetté váló Pusztai László sem lépett pályára. A főleg fiatalokból álló, lelkes, de pszichikailag padlón lévő zöldeknek így nem volt esélyük a hetek óta erre a találkozóra fókuszáló Dinamo ellen.

Magyar sikerek a két döntőbe jutás mellett is születtek a KEK történetében, méghozzá két gólkirályi cím formájában. 1962-ben az elődöntőben, éppen a Fiorentinával szemben elvérző Újpesti Dózsa ásza, Göröcs János szerezte a legtöbb gólt a sorozatban, 1992-ben pedig az akkoriban, 20 éves kora ellenére is már vezérnek számító Lipcsei Péter nyerte el ezt a címet a Ferencváros színeiben. A Fradi ugyan a legjobb nyolc közé jutásért alulmaradt a későbbi győztes Werder Bremen ellen, de a zöld-fehér drukkerek nagy kedvence góljaival az európai színtéren is bemutatkozott – a Weser Stadionban például kétszer is beköszönt.

És még egy magyar rekord: a legnagyobb arányú idegenbeli diadal a Budapesti Honvédé volt a KEK-ben, a kispestiek 1966 őszén 10–2-re páholták el a finn Reipas Lahtit a saját otthonában.

A sorozat sorsa a 90-es évek második felében egyre inkább megpecsételődni látszott, az egyre nagyobb presztízsű Bajnokok Ligájában az UEFA előbb a rangosabb bajnokságok ezüstérmeseit, majd a harmadik, sőt negyedik helyezetteket is engedte rajthoz állni. Végül 1999-től már nem rendezték meg a sorozatot, és a nemzeti kupagyőztesek az UEFA-kupa küzdelmeiben vettek részt.

Az utolsó finálét 1999. május 19-én, a birminghami Villa Parkban játszották le, ahol az olasz Lazio, Christian Vieri és Pavel Nedvěd góljaival 2–1-re győzte le a spanyol Mallorcát.

Kupagyőztesek Európa Kupája, a legsikeresebb klubok:

A KEK legsikeresebb nemzetei