Pénteken 12:55-kor újabb romantikus történet érkezik a STORY4-re Álom és szerelem: Inga Lindström: A múlt árnyai címmel. A klasszikus Lindström-hangulatot hozó film egy egykori táncosnő sorsát követi végig, aki évekkel a színpadról való visszavonulása után próbál új életet kezdeni, ami azonban, terveivel ellentétben nem éppen úgy alakul, ahogyan tervezte. De nem is feltétlenül rosszabbul.
Hanna Nilsson (Julia-Maria Köhler) egykor ünnepelt táncosnő volt, ám egy fájdalmas szakítás után végleg maga mögött hagyta a színpadot. Most már inkább nyugalomra és stabilitásra vágyik, méghozzá egy nála jóval idősebb, sikeres építési vállalkozó, Bengt Lindquist oldalán, akinek örök hűséget is fogad, és egy elegáns vidéki birtokon kezd új életet. A látszólagos idillt viszont gyorsan megzavarja, hogy hozzájuk költözik Bengt nővére, az épp válófélben lévő Louis is, aki lépten-nyomon kifejezi nemtetszését a pár házasságával kapcsolatban.
A néző joggal feltételezhetné, hogy Louis csupán irigy testvére boldogságára, csakhogy valójában igaza van: Hanna és Bengt ugyanis tényleg nem illenek össze – tulajdonképpen egészen más világban élnek, különösebb szenvedély sincs köztük, még egy jót beszélgetni vagy nevetni sem tudnak együtt, úgyhogy kapcsolatuk hamar megkopni látszik.
Persze ez akkor válik igazán kézzelfoghatóvá Hanna számára is, amikor megismerkedik egy ünnepelt koreográfussal, Jonasszal, aki egy csettintésre feléleszti benne szenvedélyt és a vágyat: a tánc és természetesen a férfi iránt is. Kettejük között mély vonzalom alakul ki, ami napról-napra erősebbé válik, a fejük fölötti esőfelhőként azonban ott lebeg a férj, Bengt és sajnos egy súlyos, múltbéli titok is, amely Jonas jelenét a mai napig megkeseríti.
A Múlt árnyai egy szép, tipikus Inga Lindström-történet, dugig olyan fontos életbölcsességekkel, mint hogy „soha se mondd, hogy soha”, hogy „minden okkal történik”, vagy, hogy „egyszer mindenki megtalálja a másik felét”. A történet ugyanilyen dramaturgiai sémák mentén épül fel, vagyis a múlt fokozatosan bukkan fel, és ahogy az elvárható, súlyos hatással lesz a jelen eseményeire. A karakterek egyébként hitelesek és hatásosak, különösen a keserű testvér, Sonja Kirchberger karaktere hordoz magában igazi drámát, aki nemcsak a saját sorsát, de mások életét is szép akkurátusan megmérgezi.
Bár a történet időnként kicsit esetlen, melodramatikus fordulatokat vesz, amikor a szereplők szavakkal próbálják kifejezni érzéseiket (ezek ugyanis elég mesterkéltnek hatnak), viszont annál őszintébbnek érezhetőek azok a jelenetek, ahol ugyanők egyszerűen csak a testükkel beszélnek, vagyis táncolnak és érintenek. A két főszereplő egyike sem kifejezett világsztár, mégis képesek arra, hogy megmentsék a filmet attól, hogy túl csöpögősnek hasson: Kristian Kiehling, aki gyakran játszik romantikus karaktereket vagy könnyed vígjátékokban szerepel, most is az ideális férfi karakterét hozza, Julia-Maria Köhler pedig meggyőző alakítást nyújt, köszönhetően annak, hogy valaha New Yorkban tanult táncolni.
