Az elveszett ereklyék fosztogatóinak soron következő részében (hétfő, 13:50, TV4) Sidney Fox egy különösen hátborzongató ügybe keveredik. Egy barátja, Eric ugyanis azzal keresi fel, hogy már a világ összes orvosát végigjárta, mégsem tudja senki, mi baja van. Egyedül ő az, mármint Eric, aki arra gyanakszik, hogy kínjainak okozója a saját barátnője, aki nyilvánvalóan egyike a görög mitológiából ismert szörnyű vámpírnőknek, a lamiáknak. A férfi úgy hiszi, gyógyulására egyetlen esély van: ha a kezébe veheti Zeusz mágikus naplóját, amelyet persze egyedül Sidney és csapata keríthet elő. Sidney természetesen ahelyett, hogy barátját a pszichiátriára küldené, beleveti magát az ügybe, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megmentse Eric életét.
Ha képesek vagyunk a történéseket Eric szemszögéből vizsgálni, jogosnak tarthatjuk a félelmeit, a lamia ugyanis a görög mitológia egyik legrémisztőbb nőalakjának számít. Tulajdonképpen egy démon, amely arra tette fel az életét, hogy elcsábítsa a férfiakat, majd ha megölte őket, desszertként gyerekeket zabáljon föl. Előbbi azért kevésbé tűnik kellemetlennek, de ha az utóbbi kettővel jár együtt, azért érdemes fenntartásokkal kezelni az efféle lények iránt táplált szimpátiánkat. A velük való találkozás esélye ráadásul elég régóta fennáll, tekintve, hogy már időszámításunk előtt a 6. században is írtak róluk, legtöbbször ijesztő külsejű nőként hivatkozva rájuk, akiknek ugyan női felsőtestük volt, az alsó részük viszont már egy kígyóéra, arcuk pedig egy torzszülöttére emlékeztetett. Egyesek pedig úgy vélték, hogy ha ennyi nem lett volna elég, még hermafroditák is voltak (Aristophanész Darazsak című komédiájában például herékkel rendelkező lényekként emlegeti őket).
Már a név is beszédes: a görög laimos (garat) és lamyros (falánk) szavakból ered, ami tökéletesen leírja ennek a teremtménynek vérszomjas, emberhúsra éhes természetét. A klasszikus görög irodalomban egyébként egyenesen a vámpírok elődeiként tekintettek a lamiákra, akik csábító szépségként jelentek meg (amennyiben valakinek gyengéje a torz arc), hogy aztán kegyetlenül kiszívják a férfiak vérét, és elégedetten továbbálljanak.
A hivatalos verzió szerint az eredeti Lamia Líbia királyának, Belusnak volt a lánya (más változatok szerint azonban Poszeidóné), és ő volt a tengeri szörnyeteg, Szkülla anyja is. Szépsége hamarosan felkeltette Zeusz érdeklődését (mondjuk Zeusznak az ördög öreganyja is felkeltette volna az érdeklődését, szóval ez várható volt), akivel, a főisten szapora jelleméhez igazodván több gyereket is nemzett – ők viszont szerencsétlenségükre nem élték túl Zeusz felesége, Héra bosszúját.
Más források ugyanakkor azt mondják, Hérának semmi köze nem volt a gyerekek halálához, és ezt a kegyetlen gyilkosságot is Lamia számlájára írják. Eszerint a verzió szerint ugyanis maga a démonvámpírasszony végzett a saját gyermekeivel közvetlenül azután, hogy teljesen elment az esze. Amikor viszont visszajött, a gyász egyszerűen felemésztette, amire az egyetlen gyógyírja az volt, ha más asszonyok gyerekeit is megöli. Ezután dühe és szűnni nem akaró gyásza rémséges szörnyeteggé silányította őt, Zeusz pedig, talán bűntudatból vagy a hatalma fitogtatása gyanánt különleges képességeket adott neki: az egyik arra volt jó, hogy a jövőbe lásson, a másik pedig arra, hogy bármikor kivegye a saját szemét, ha nem akarja látni, mi lett belőle. (És itt most vonatkoztassunk el attól, hogy elég lett volna, ha nem néz bele a tükörbe).
Lamia ezek után bűzös barlangokban élt, éjszakánként házakba tört be, ahonnan csecsemőket rabolt el, és alvókat ébresztett fel galádul. A saját gyásza tulajdonképpen más anyák szenvedésén keresztül vált bosszúvá. Aztán, amikor már unta az egyedüllétet, csatlakozott a démoni nőkhöz, az empúszákhoz, akik Hekaté istennő szolgálatában álltak. És ez volt az a pont, amikor Lamia már alakot is tudott váltani, és noha egyes források szerint legtöbbször úgy nézett ki, mint bárki, akinek az egyik lába bronzból van, a másik meg szamár- vagy lópatából, azért ha akart, gyönyörű női testet is képes volt magára ölteni – így pedig kicsit azért egyszerűbb volt férfiakat csábítgatni, majd megölni őket kegyetlenül. A mitológia nagyjából ekkorra datálja Lamia vámpírságát is.
A Lamia-mítosz a görög társadalomban egyébként tanmeseként is szolgált: azt mutatta meg, mi történik, ha egy nő végleg elveszti erkölcsi tartását. Akkoriban ugyanis azt vallották, hogy egy nő akkor „jó”, ha férjhez megy, gyerekeket szül, és gondoskodik, ahelyett, hogy férfiakkal hetyeg és gyilkolászik feszt. A filozófusok Lamia alakját a vágy, a kapzsiság és a veszélyes nőiség példájaként használták, sőt, a gyerekeket is előszeretettel riogatták vele, ha azok nem akartak alvás előtt kimenni fogat mosni. Lamia figurája tehát évszázadokon át fennmaradt: hol ijesztgetésre használták, hol erkölcsi tanulságként, de a költőket, festőket és tudósokat is megihlette. Egy olyan alakká vált, aki egyszerre testesíti meg a vágyat, a bosszút és az elveszett emberiességet. És hát pont egy ilyen lény tört szerencsétlen Eric életére egy szerető barátnő képében, és ezzel kell felvennie a harcot Sidney csapatának Az elveszett ereklyék fosztogatói következő epizódjában. Hogy sikerül-e, ne feledje, holnap délután 13:50-kor ki fog derülni, ha a TV4-re kapcsol.
