Nem mostanában jutott oda a filmipar, hogy egy adott mű minőségénél jóval fontosabb az eladhatósága, de tavaly igazán látványos volt az a mém-alapú marketinghadjárat, amely az Oppenheimer és a Barbie című filmek körül kavarta a felhajtást. Ha nem emlékeznének, úgy alakult, hogy a J. Robert Oppenheimer életét, illetve közismert játékbaba feminista manifesztóját bemutató alkotások egyszerre debütáltak a mozikban – csakhogy az előzetes számítások helyett nem elhalászták egymás elől a nézőket, nem volt győztese a kettős bemutatónak. A dologból jelenség lett, saját névvel: Barbenheimer.
A Barbenheimer lényege, hogy két, a legtöbb szempontból nagyon különböző kulturális termék egyszerre aratott sikert; lehetett ezzel viccelődni, lehetett mémeket gyártani róla, és persze hasonlóságokat is keresni köztük, a sokszorosan díjazott alkotóktól a lét nagy kérdéseinek feszegetéséig. A dolog bejött, mindkét művet elismerte a kritika és a közönség is.
Nem csoda, ha a Barbenheimer sikerére mások is rá akarnak játszani – most éppen úgy néz ki, a Blake Lively – Ryan Reynolds házaspár. Ugyanis nemrég mindkét színésznek premiere volt, a férfinek a Deadpool és Rozsomák című szuperhősfilmmel, a nőnek a Velünk véget ér című romantikus. Kevés olyan színészpár van, akik külön-külön is kifejezetten kedveltek, sok üzletágban érdekeltek és még a szakma is szereti őket, szóval általában a sajtó is figyel rájuk; nem csoda, ha ki akarják aknázni ezt a figyelmet közös sajtómegjelenésekkel, vörös szőnyeges pózolásokkal (meg persze Lively vendégszereplésével a férje filmjében), illetve egymás filmjének keresztbepromózásával, mint az alábbi, elég kínos videón, amelyben Reynolds és az anyja is szívatják kicsit Lively egyik főszereplő-társát.
Kezdjük gyorsan a szuperhősfilmmel, azzal egyszerűbb a dolog – nekünk is, meg a készítőknek is. Reynoldsról tudható, hogy a piros ruhás, és rendkívül mocskos szájú Deadpool karaktere nagyon fontos neki, régóta el akarta játszani (az egyik képregényben eleve úgy jellemezték a figurát, hogy hasonlít rá), és ez már a sokadik film, amelyben meg is teszi. A rajongótábora masszív, ami a jegyeladásokon is látszik: a Deadpool és Rozsomák már bőven túl van az egymilliárd dolláros bevételen, és valószínűleg hamarosan megdönti a minden idők legtöbb jegybevételt hozó, tizenhat éven felülieknek szánt filmek rekordját (amelyet egyébként 2019-ben a Joker állított be).
Reynolds aktív a közösségi médiában, gyakorlatilag egy olyan imázst épített fel, ami sokat merít a képregényes karakterből. Állandóan viccelődik, minél közelebb áll hozzá valaki, annál gúnyosabban – rendszeresen csinál poént a családjából, illetve barátaiból, így Hugh Jackmanből is, akivel ugye ebben a filmben együtt játszanak. Tehát senkinek sem kellett erőlködnie, amikor összeült a stáb, hogy mégis mivel adják el a filmet: szabadjára engedték Reynoldsot, aki hónapok óta hülyéskedi tele a világot, és kész. Attól most tekintsünk el, hogy szétcincáljuk az alkotást, mind művészi érték, mind tartalom szempontjából, mert ez nagyjából egy kabaré, vicces szkeccsekkel, és többszörös világmegmentéssel.
Merőben más jellegű viszont Blake Lively legutóbbi dobása: a Velünk véget ér egy romantikus regény adaptációja (szerző: Coleen Hoover), amelyben a színésznő egy, boldogtalansága elől menekülő virágárust alakít, aki további szerelmi problémákkal szembesül. És mindeközben Lily Bloomnak hívják, ami liliomvirágzást jelent, ezzel nagyjából olyan élénk fantáziájú szerzőt felvázolva előttünk, aki a gonosz karaktert simán elnevezné Dracula Badmannek.
Mivel mind a sztori, mind a hangvétel teljesen eltér Reynolds filmjétől, a marketingesek örömmel tapasztalták és építettek is a Barbenheimer-párhuzamra, a női nézők felé mint csajos választást kommunikálták, és valamennyire be is jött nekik ez a taktika: eddig olyan 80 milliót hozott jegyeladásokból, nézték a szerző rajongói és azok is, akik nem ismerték az eredetit. A megítélése elegyes: bár Livelynek még egyik filmje sem nyitott ilyen jól, és a Variety is arról ír, hogy nem kéne már az ilyen filmeket (chick flick) csajos filmekként kezelni, hiszen a nézőket az emberi drámák és sorskérdések foglalkoztatják elsősorban, ha ilyet néznek – azért ezt nem fogják Oscarra jelölni. De kíváncsian várjuk, mivel tudnak még előállni ahhoz, hogy mindenki ezt nézze. Vagy a Deadpoolt.
(Mellékszál, de az érdeklődésnek az sem tett rosszat, hogy a sajtó hetekig cikkezett a rendező és egyik férfi főszerepet alakító Justin Baldoni viselkedéséről: egyes stábtagok szerint mindenkit zavart a forgatás légköre, és Baldoni rendszeresen nyomasztotta a nem sokkal azelőtt szült Lively-t a megjelenése miatt – mások szerint szó sem volt ilyesmiről, a munka professzionális légkörben zajlott. A film egyik fő témája egyébként a családon belüli erőszak, nehéz azért elképzeli, hogy ez bulihangulatú forgatást eredményez. De Baldoni korábban úgy nyilatkozott, a film esetleges folytatását, ami a regény folytatásából készülne, már inkább Lively rendezze.)
