Agatha Mary Clarissa Miller élete 1890. szeptember 15-én indult el, és akkor még nem lehetett tudni, hogy a világ egyik leghíresebb krimiírója lesz. Apja egy Frederick Miller nevű gazdag amerikai férfi volt, anyját pedig Clarának hívták. Frederick és Clara Torquayben, a dél-devoni tengerpart népszerű üdülőhelyén telepedett le, és a kis Agatha, tíz évvel bátyja, Monty és tizenegy évvel nővére, Madge után érkezett a családba. A család kényelmesen, jólétben élt, egy nagy házban, nem messze a tengertől, nagy kerttel és rengeteg játéklehetőséggel a kislányoknak.
Agatha neveltetését az tette szokatlanná, még az akkori viszonyok között is, hogy a kis Agatha magántanuló volt, apja tanította. Clara, aki kiváló mesemondó volt, nem akarta, hogy Agatha nyolc éves kora előtt megtanuljon olvasni, de Agatha unalmában és egyedüli gyerekként otthon ötéves korára megtanította magát olvasni. Mivel bátyja és nővére iskolába járt, Agatha képzeletbeli barátokat talált ki, játszott az állataival és verseket írt. Amikor otthon volt, Madge gyakran töltötte az időt kishúgával, és ijesztő lényekről szóló forgatókönyveket talált ki, Agathának pedig visszatérő rémálma volt egy félelmetes alakról.
Amikor Agatha ötéves volt, a család amerikai befektetései rosszul alakultak, és hogy takarékoskodjanak, kiadták a birtokot, hogy egy kis időt Franciaországban töltsenek. Agatha itt tanulta meg a francia nyelvet, igaz, rossz kiejtéssel, és az utazás is rabul ejtette.
Nem sokkal a tizenegyedik születésnapja után azonban az apja meghalt, Agatha világa pedig a feje tetejére állt. A kétségbeesett Clarának Agatha lett a legközelebbi társa. Újabb anyagi gondok merültek fel, és a házuk eladásáról is szó esett, de a jövendőbeli írónő és édesanyja megtervezték a jövőt, hogy ne kelljen eladni a birtokot.
Agatha egy rövid ideig Torquay-ben járt leányiskolába, de mivel Clara ezt nem találta megfelelőnek, lányát Párizsba vitte, ahol egy sor bentlakásos iskolában tanult, zongora- és énekórákat vett, és magáévá tette a francia főváros kultúráját. Akár hivatásos zongoraművész is lehetett volna, ha nem lett volna rettenetesen félénk – ő maga úgy érezte, felesleges ezt erőltetni.
18 évesen Agatha már novellákkal szórakoztatta magát, ezeket írogatta, amikor betegeskedett. Clara egészsége és a spórolás diktálta a következő lépésüket. 1910-ben Kairóba indultak, ahol egy hotelben töltöttek három hónapot. A fiatal nők számára a házasság volt a fő cél, és a lányok jóképű férfiakat kerestek, akikkel flörtölhettek. A partik iránt a fiatal Agatha nagyobb érdeklődést mutatott, mint a helyi régészeti lelőhelyek iránt (bár ez a jövőben máshogy alakul majd). A Kairóban szerzett barátaival a hazatérése után is tartotta a kapcsolatot, és a kérők is egyre nagyobb számban keresték a lányokat. A legtöbbet elutasították, de ő szívesen igent mondott egy barátjának, Reginald Lucy-nak. Reggie azonban, aki mindig gyakorlatias volt, ragaszkodott hozzá, hogy várjanak két évet – és ha időközben valaki más, gazdagabb jönne, Agatha felbonthatja az eljegyzést.
1912-ben Agatha részt vett egy partin. Itt vette le a lábáról a bájos Archie Christie, egy pilóta, aki jelentkezett a Királyi Légierőhöz. Szerelmük viharos volt; mindketten kétségbeesetten szerettek volna megházasodni, de nem volt pénzük. Agatha felbontotta eljegyzését Reggie-vel, és 1914 szentestéjén ment hozzá Archie-hoz.
Mindketten átélték az első világháború borzalmait – Archie Franciaországban, Agatha pedig otthon, ugyani ápolónőként dolgozott az önkéntes segélyosztagnál a Vöröskereszt torquay-i kórházában. A nászéjszakát a torquayi Grand Hotelben töltötték, majd az ifjú férj azonnal visszatért Franciaországba. A háborús évek alatt ritkán találkoztak, és csak 1918 januárjában, amikor Archie-t a hadügyminisztériumba helyezték Londonban, érezte úgy Agatha, hogy házas élete igazán elkezdődött. És ebben nem is tévedett sokat.
Honnan jött az ihlet Hercule Poirot-hoz? Az első világháború idején menekültek ezrei érkeztek Angliába a belgiumi harcok elől. Torquay lakói befogadták őket, és Agatha úgy gondolta, hogy egy belga menekült, egy ismert belga rendőr kiváló detektív lenne. Így született meg Hercule Poirot figurája. Bár a történetét megírta, a kiadók egytől-egyig visszadobták a kéziratot.
A háború végeztével Archie munkát talált, és éppen elég pénzük lett egy londoni lakás bérlésére és berendezésére. Még abban az évben, augusztus 5-én Agatha életet adott egyetlen lányuknak, Rosalindnak. Ugyanebben az évben egy kiadó (a hetedik, amelyhez az írónő fordult) végre elfogadta a kéziratot, és szerződést kötött Agathával további öt könyv elkészítésére. Aki a háború után folytatta az írást, és különböző típusú thrillerekkel – bár akkor még nem tudták, hogy ez lesz a nevük – és krimikkel kísérletezett. 1922-ben tíz hónapos utazásra indult a férjével, hogy kivegyék a részüket egy, a brit birodalom nagyságát illusztráló londoni kiállítás népszerűsítéséből. (Ez idő alatt a gyerekükre Christie édesanyja és nővére vigyázott.) Az egész világot bejárták, Dél-Afrikától Kanadán át Hawaii-ig, az írónő eközben szörfözni is megtanult, és azt mondta róla, hogy ennél kellemesebb fizikai élmény nincs a világon.
Regénye, Az Ackroyd-gyilkosság minden idők egyik leghíresebb krimiregénye lett. Az 1926-os év azonban egyben a mérhetetlen szomorúság éve is volt. 1926 áprilisában az asszony szeretett édesanyja meghalt, és Agathának egyedül kellett kiürítenie a családi házat, miközben haladnia kellett a megrendelt könyvekkel is. Férjével való kapcsolata a távolság és a gyász miatt megromlott, Archie pedig beleszeretett a család barátjába, Nancy Neele-be. Ezután Christie tizenegy napra eltűnt, amiről még a lapok is beszámoltak. Valószínűleg idegösszeomlása lehetett, de nem nagyon emlékszik, mi történt vele – otthonától csaknem 300 kilométerre, egy fogadóban találták meg.
Egy 1928-as vacsorán Agatha találkozott egy fiatal párral, akik éppen Bagdadból tértek haza. A Közel-Keletről szóló beszámolóik által inspirálva, még mindig fájó szívét gyógyítani vágyva lemondta a tervezett nyugat-indiai utazását – mert ugye szeretett utazni -, és jegyet foglalt az Orient Expresszre, megvalósítva élete nagy vágyát, hogy a luxusvonaton utazzon. Egy egyedülálló nőhöz képest ebben az időszakban meglepő módon egyedül utazott, és útja során rengeteg érdekes figurával találkozott. Bagdadból a sivatagon keresztül egy régészeti lelőhelyre indult, ahol összebarátkozott Leonard Woolley neves régésszel és feleségével, Katherine-nel.
Woolleyék 1930-ban meghívták Agathát Urba, és itt ismerkedett meg a huszonöt éves Max Mallowan régészgyakornokkal. Katherine Woolley megbízta Maxot, hogy mutassa meg Agathának a történelmi helyszíneket. A mutogatás hamar szerelembe fordult, és Christie hamarosan újra férjhez ment. Így kezdődött Agatha és Max utazási rutinja: nyarak Agatháék birtokán Rosalinddal, karácsony nővérének családjánál Abney Hallban, késő ősz és tavasz az iraki és szíriai ásatásokon, az év többi része pedig Londonban.
1938-ban meghozta a nehéz döntést, hogy eladja a birtokot, de csak miután beleszeretett egy másik házba, amelyre gyermekkorából emlékezett – Greenwaybe. A Dart folyó partján fekvő Greenway Agatha számára „a világ legszebb helye” volt, és három regényét ihlette.
1939 szeptemberében Agatha és Max meghallották a hírt, amitől mindenki rettegett: Nagy-Britannia háborúban állt Németországgal. Úgy döntöttek, hogy egyelőre a családi birtokon maradnak, a férfi önkéntesnek jelentkezett a honvédséghez, a nő pedig ismét a torquay-i kórházi gyógyszertárban dolgozott. Max azonban elégedetlen volt a háborús erőfeszítésekhez való hozzájárulásával, és 1940-ben visszaköltöztek Londonba, ahol munkát talált, és Greenwayt evakuáltaknak adta bérbe.
Agatha eközben a borzalmak elől az alkotásba menekült. 1945-re rájött, hogy milyen adóvonzatai vannak annak, hogy ilyen sokat ír, ami után kevésbé lett termékeny szerző, évente egy regényt írt (egy Christie minden karácsonyra), és a drámaírásra összpontosított. A régészeti ásatások is újraindultak, és Mallowanék ismét Irakban találták magukat.
1955-ben Agatha adóügyi gondjaira megoldást jelentett, amikor megalakult az Agatha Christie Limited, és Agatha alkalmazott lett saját cégében. A könyvek jól pörögrek, például 1948-ban a Penguin százezer példányban adta ki tíz regényét; majd 1950-ben egy másik kiadó ötvenezer példányban nyomtatta ki 50. könyvét.
Agatha rendkívül sikeres karrier után békésen halt meg 1976. január 12-én. A tisztelet kifejezéseként a West End színházaiban lecsavarták a fényeket. Sírja a Cholsey-i St Mary’s templomkertben található, amely turisták egyik kedvelt helye azóta is.
Agatha Christie élete során 74 regényt (ebből 66 detektívregény) és 28 novellagyűjteményt írt, illetve hét rádiójátékot a BBC-nek és 12 színdarabot. Minden idők egyik legtermékenyebb szerzője – a munkássága alapján készült krimisorozatokat pedig rendszeresen megnézheti nálunk! Poirot kalandjait a GALAXY4-en, a MAX4-en és a TV4-en követheti, Miss Marple pedig a TV4-en nyomoz.
