Ha slágerírók slágert akarnak írni, két út áll előttük: vagy olyan egyszerűen fogalmazzák meg a dalukat, hogy azt az iparmágnástól a 4d pillásig mindenki átérezze, vagy olyan, minden ember számára átélhető témákról lirizálnak, mint a szerelem. Az egyik, műfajtól függetlenül szívesen megénekelt téma a szerelmi háromszögek nehéz élethelyzete; csupa érzelem és fájdalom, amelyből nem átallottak szórakoztató és drámai filmeket is rendezni a hozzáértők. Nálunk is lesz ma egy ilyen: ez a (dobpergés) Szerelmi háromszög (21:50, FILM4), amelyben egy, az apjával nagyvárosból vidékre költöző lány, Caroline (Kat Dennings) szembesül az élet nagy igazságaival, miközben érdekes kapcsolatai alakulnak ki egy osztálytársával és egy tanárával is.
De ezen felül is tudunk mondani néhány emlékezetes példát ugyanarra a témára.
Elfújta a szél
Az amerikai polgárháború idején játszódó történet főszereplőjének, Scarlett O’Harának (Vivien Leigh) eleinte az a legnagyobb problémája, hogy kivételesen nem kaphatja meg azt, amit akar: egy Ashley Wilkes (Leslie Howard) nevű fiatalember figyelmét. Sőt, a szerelmét sem, mert azt más, történetesen a férfi unokatestvére kapja, hiába próbálja Scarlett felszítani a lángot azzal, hogy először megkörnyékezi az eljegyzése estéjén, majd hozzámegy valaki máshoz, hogy végül mindkét férfi háborúzni menjen. A szerelme visszatér, a férje nem – és bár egy ponton az érzések kölcsönösnek minősülnek, Ashley sosem hagyja el asszonyát. És akkor még Rhett Butler (Clark Gable) személye szóba sem került.
Diploma előtt
Egy másik filmklasszikus: Benjamin (Dustin Hoffman) kissé tejbetök módjára ácsorog a nagybetűs kapujában, amelyet apja egyik munkatársa, Mrs. Robinson (Anne Bancroft) nyit tágra előtte, noha vagy húsz évvel idősebb a főiskolát éppencsak elvégzett fiatalembernél. Ami egyébként elképesztő castingtúlzás, hiszen a valóságban öt év volt köztük, Bancroft 35 volt a forgatáskor. Na de nem ez a lényeg, hanem két ember fülledt viszonya, amelybe egy harmadik szereplő hoz felfrissülést: Mrs. Robinson lánya, Elaine (Katharine Ross), akibe hősünk beleszeret. A történetszövés további érdekessége, hogy a börleszkszerű végkifejlet után Elaine és Benjamin gyorsan és látványosan csöppennek vissza a valóságba.
Aludj csak, én álmodom
Ez egy más szempontból érdekes szerelmi háromszög, bár itt is rokoni szálak vannak – viszont az egyik személy nincs öntudatánál. Az 1995-ös vígjátékban Sandra Bullock Lucyt, a chicagói metró egyik alkalmazottját alakítja, aki egy ideje már kinézte magának Petert, sorsszerűnek tekinthető tehát, hogy megmenti az életét. Az viszont véletlenek következménye, hogy a férfi családja, akivel nem tartotta a kapcsolatot, azt hiszi, ő Peter menyasszonya – a testvére, Jack (Bill Pullman) pedig beleszeret a vélt arába. Bullock őszinte, bájos és vicces játéka nélkül giccsbe fulladna az egész (kicsit így is határeset), de akkor is, legalább egyszer látni érdemes ezt a filmet.
Bridget Jones naplója
Az új generációknak már mást ad ez a történet, mint ahogy a korábbiak értelmezték, de: tekinthetjük ezt a filmet úgy is, hogy a Renée Zellweger-alakította címszereplő, miközben nyomasztó társadalmi elvárásokkal szembesül és komplexusait küzdi le, két férfihez is kötődik. Más-más módokon, de mind Colin Firth Mark Darcyjával, mind Hugh Grant Daniel Cleaverével megértik egymást, hogy aztán a film egymást követő részeiben ez a kezdeti konfliktus még egyre-másra felbukkanjon. Például ilyen tökéletes pillanatokban, mint ez a filmtörténeti szempontból kiemelkedő jelenetsor.
Szerelmünk lapjai
Ebben az agyontárgyalt filmben nem a kiindulópont az érdekes – negyvenes évek amerikája, jó házból való úrilány, aki érzelmei fogságában vergődik -, hanem a szereplők viszonylagos árnyaltsága a műfajhoz képest. Rachel McAdams Allie-je egy önfejű, szabad szellemű, de kissé azért bosszantó fiatal nő, a vőlegénye, Lon (James Marsden) egy figyelmes és finom modorú háborús veterán, akit aztán mégis elhagynak Noah (Ryan Gosling), a lobbanékony természetű ács kedvéért. A történetben kár a realitás elemeit keresni, de mégis érdekes gondolat, hogy vajon azzal a jóravaló Lonnal meg mégis mi lett?
+1 Veszedelmes viszonyok
Ez azért pluszegy, mert az érintettek (haha) száma jóval túlmutat az eddigiekén, szóval érdemesebb kilépni a síkidomok (hehe) világából, és testekről (pfff) beszélni. A szerelmi dodekahedon (itt hagyom abba) központi résztvevői mégis hárman vannak: Marquise de Merteul (Glenn Close), Valmont vikomt (John Malkovich) és Madame Tourveil (Michelle Pfeiffer). A léha és életunt előkelőségek, tehát a márkíz és a vikomt érzékeik csiklandása végett mindenféle szerelmi fogadásokat kötnek, amelynek célja, hogy a nő csak akkor adja magát a férfinak, ha az sikeresen teljesíti a próbákat, így például elcsavarja Tourveil-né fejét. Aki pedig nagyon ellenáll, de ahogy a való életben, a filmben sem jár sikerrel. Váratlan fordulat azonban, hogy az érzékiség csapdájába esett férfiben is őszinte érzések ébrednek a romlatlan lelkű nő iránt.
