Szoktunk ámuldozni, mosolyogni, elhűlni, és még ezerféleképpen reagálni akkor, amikor meglátjuk, mit tartottak megfelelő öltözetnek azok a híres személyek, akiket év elején különféle díjkiosztókra, gálákra és díszvacsorára hívnak meg. Nem azért, hogy az angolokat ajnározzuk, de úgy fest, nekik különösen jó érzékük van ahhoz, melyik stylisttal érdemes együtt dolgozni – amerikai kollégáik pedig lelkesen igyekeznek felzárkózni a mezőnyükhöz. Elég csak a BAFTA-díjátadó felhozatalából válogatni, hogy egyértelmű legyen, nem minden csak az átlátszóról, a közönségesről, a fantáziátlanságról szól. Nézzünk néhány jó példát erre!
Emily Blunt például azt mutatta meg, hogy egy viszonylag hagyományos hosszúságú és vonalvezetésű estélyi is lehet érdekes, lehet annyira kivágva, hogy az már a szexi kategória, de mégsem mutat meg belőle túl sokat. És nem minden átlátszó, ami annak tűnik: az Elie Saab-kreációnak része a beépített, testszínű védőöltözet. Merész? Merész. Közönséges? Nem.
Emerald Fennell filmkészítőként, forgatókönyvíróként és színészként is ismerhető, ahogy viszont még sosem gondoltunk rá, az az extravagánsan nőies ízlésű társasági lény, pedig lett volna rá ok: az alábbi Armani estélyi ékes példája ennek. Ha valaki azt mondaná, fordítva vette fel, és a készítők a hátát szerették volna ezekkel a vörös virágokkal díszíteni, simán elhinnénk neki. Így viszont egy ravaszságában is mélyen dekoltált ruha lett az eredmény, ami nagyon unalmas, bár elegáns lenne az élénk rátétek nélkül is.
Cate Blanchettet kicsit csalás ebbe a mezőnybe sorolni, mert ausztrál, de az eleganciája egyértelműen brit. A január 18-i díjátadóra egy borvörös Louis Vuitton-kreációban ment el, amelyet 150 munkaórával alkottak meg. A Vogue ír hosszabban a témáról, nekünk elég annyi, hogy a színésznőnek fontos, hogy az általa vislet ruhákat fenntartható módon állítsák elő, márpedig mind az anyag, mind a ruhát díszítő gyöngyök és egyebek már a divatház műhelyének rendelkezésére álltak, csak fel kellett használni őket – tehát nem volt szükség új alapanyagokra és azok természetkárosító előállítására. (Ki-ki döntse el, mennyire tartja álszentnek a dolgot, hiszen az előállítás ettől függetlenül valamikor nyilván megtörtént.)
A ruha további érdekessége a merész hátkialakítás, ami egyébként is jellemző Blanchett ízlésére.
Ennél jóval megosztóbb volt az ízig-vérig brit Rosamund Pike megjelenése – de ezt ebben a szezonban már megszokhattuk tőle, elég csak a sok találgatást kiváltó fejdíszére gondolni a Golden Globe-díjátadóról. Ezúttal is Diorban érkezett, a minden irányból erősen kivágott fáradtkék ruha alá pedig egy testszínű alsóruhát varrtak a készítők. Ez egyrészt mindent eltakart, amit el kellett, másrészt csípőtájon kicsit merevebbé tette a hatást. Hacsak nem valami szimbolikus üzenet átadásának vágya vezetett ez utóbbihoz, akkor kár érte, mert kicsit furcsa.
Messze nem olyan furcsa persze, mint a váltóruhája, amelyet a Netflix BAFTA-afterpartijára érkezők láthattak rajta (Simona Rocha-tervezés). Itt is visel valamilyen félabroncsot a szett alatt, ez olyasféle széles, de lapos változat lehet, amelyekhez hasonlóban, persze kellőképpen ráöltözve, a francia udvar rokokó hölgyei szerettek billegni, egyik helyiségből a másikba oldalazva, mert egy-két nyitott ajtószárny nem volt elég az átjutáshoz (az 1700-as években paniernak hívták a kelléket). Az áttetsző öltözet további részei is vetnek fel kérdéseket; hosszas mérlegelés után arra jutottunk, hogy valószínűleg az azonnali elkárhozás ellen helyezték el rajta a Gondviselés szemét rögtön két példányban, illetve rózsák füzérét, nem feledkezve meg az ólálkodó kígyók ábrázolásáról sem.
Vizsgálatunk következő alanya Lily Collins, egy újabb csalás, hiszen származását tekintve brit ő, de Los Angelesben nevelkedett. Tény viszont, hogy Emerald Fennellhez hasonlóan neki is sikerült egy olyan ruhát választania, amely egy klasszikus szabású fekete estélyin alapszik, ám a gazdag díszítés (itt is rózsák! Angliában vagyunk, elvégre, és teáscsészékkel mégsem szokás ruhát díszíteni) hallatlanul izgalmassá teszi a végeredményt. (Készítő: a Tamara Ralph szalon.) Az angolok egyébként elég jól értenek ahhoz is, hogyan világítsák meg előnyösen a felvonulókat, nem?
Na de végre valami vagány is: Daisy Edgar-Jonest a Gucci szakemberei öltöztették egy igazán izgalmas burgundivörös valamibe: eleve nehéz lehetett megoldani, hogy a köldökig kivágott ruha egyáltalán ne keltsen közönséges hatást, de a nevezett tájékon szó szerint beiktattak két csavart. Az egyik a becsavarodni látszó ruhaanyag, a másik pedig az ötletes alkalmi short (biztosan van neve ennek is), ami egészen biztosan kényelmesebb volt, mint a kollégák ruháinak többsége. Bár a cipősarkai elég gyilkosnak tűnnek.
És bár egyértelműen nem angol személyről van szó, ne feledkezzünk meg Emma Stone innen nézve narancsos-barackos árnyalatú Louis Vuitton-ruhájáról, amely nagyon emlékeztetett a Szegény párákban viselt jelmezeire – ennek női főszerepéért történetesen díjat kapott az est folyamán.
Ha nem hiszik el, tessék, itt a film egyik plakátja.
De most lássunk néhány olyan esetet, amelyek talán kevéssé voltak szerencsések. Kezdjük Naomi Campbellel: az angol topmodell szépsége a mai napig lenyűgöző, az estélyije (Chanel) viszont finoman szólva sem volt az. Nem azért, hogy a Pike-féle vallásos tematikánál maradjunk, de nem egy igéző nő képét sugallta a végeredmény, hanem legjobb esetben is a rejtélyes sorsú fekete apácáét, Louise Marie-Thérèse-ét.
A Chanel öltöztette Michelle Keegant is, akit a Coronation Street című brit szappanoperán kívül például a Netflixnek forgatott, Fool Me Once című sorozatban lehetett látni (csak épp nem érdemes). Meg ebben a nyilvánvalóan vagy vintage, vagy vintage ihletésű összeállításban, amelyben egyszerre túl sok minden történik.
Végül lássuk Emma Corrint, aki A koronával lett szélesebb körben ismert, de egyébként is csinos portfóliója van már. Amit visel, az a Miu Miutól származik, és elsőre talán nehéz értelmezni: egy masnikkal ékített fekete short van egybeépítve átlátszó fekete anyagcsíkokkal, és a meztelen összhatást elkerülendő, egy hupikék harisnya teljesíti ki az élményt. Nem egyszerű, de hát öltözött ő már zacskós aranyhalnak is a tavalyi MET-gálán. Stílusérzékét mindenesetre sokan díjazzák, nem véletlenül kérték fel, hogy az esten adja át a legjobb jelmeztervezőnek járó díjat. Mint Harry Lambert, a stylistja a Vogue-nak elmondta a megjelenéséről: „ezt még nem láttam a vörös szőnyegen”. Ez aligha véletlen.
Nem tudom, önök hogy vannak vele, én már pont elég színésznőt láttam bugyiban, és valahogy nem érezném a hiányát, ha többé nem kerülne ilyesmire sor.
