Kim Basinger tavaly december 8-án töltötte be 70. életévét. Bár sokáig világszerte címlapokon köszönt vissza, manapság már keveset hallani arról a színésznőről, aki az 1980-as években megtestesítette a szexszimbólum kifejezést.
1983-ban, egy Playboy-címlappal indult a karrierje. Először Bond-lányként a Soha ne mondd, hogy sohában, majd később egy művészeti galériatulajdonosként a 9 és fél hétben tett mély benyomást a közönségére, utóbbiban már erős hangsúly került a szexualitásra.
Basinger személye egész karrierje során reflektorfényben volt, de a nő, aki a fél világot megizzasztotta, valójában félénk, és egész életében szenvedett a lámpaláztól. Sosem titkolta, hogy nagyon megszenvedte a hírnév következményeit; gyakoriak voltak a szorongásos rohamai, valamint az agorafóbia, amivel évek óta küzdött, és ami arra késztette, hogy hónapokra otthonába zárkózzon. Korábban azt nyilatkozta, hogy időről időre még mindig szorong, de ez már nem bénítja meg.
A film, amely felemelte és tönkretette
1986-ban Kim Basinger sírva távozott a 9 és fél hét meghallgatásáról. Miután felhívta az ügynökét, hogy megalázva érzi magát, és hogy ez volt élete legrosszabb élménye, 24 vörös rózsát és egy üzenetet kapott Adrian Lyne rendezőtől. A többi már történelem: elvállalta a szerepet, amely elhozta neki a világhírt, igaz nem színészi alakítása, hanem a teste miatt. Az a jelenet, amelyben sztriptíztáncot adott elő Mickey Rourke előtt, a nyolcvanas évek végén istennővé tette, de örökké kísértette is. A karrierjén és az életén is nyomot hagyott ez a jelenet.
A 9 és fél hét az 1980-as évek egyik legnagyobb bevételt hozó filmje lett, a színésznő azonban majdnem belehalt ebbe a munkába. Megpofozták, bedrogozták és pszichésen bántalmazták. Maga a rendező büszkén mesélte a The New York Timesnak, hogy az egyik jelenetben Rourke erővel megragadta Basingert a karjánál fogva; a nő hiába könyörgött, sikoltozott, sírt és ütlegelte, nem engedte el. Amikor pedig mégis, megpofozta a nőt, aki pánikrohamot kapott.
„Voltak pillanatok, amikor kész voltam abbahagyni, amikor azon gondolkodtam, hogy vajon nem egy beteg ember-e, nem vagyunk-e mindannyian betegek, hogy ezt csináljuk, de végül szembenéztem a saját félelmemmel, és túljutottam rajta” – vallotta a színésznő egy ugyanennek az újságnak adott interjúban a kilencvenes években. Ahhoz, hogy ezt a filmet elkészíthesse, visszautasította az 1991-ben Joseph Rube által rendezett Egy ágyban az ellenséggel főszerepét. A szerepet végül Julia Roberts kapta.
Ő maga többször beszélt arról, hogy szexuális tárgynak érzi magát. A Rotten Tomatoes szerint négyszer annyi rossz filmet készített, mint amennyi jót. Összesen mindössze hat filmje kapott pozitív értékelést. Kim Basingert egyébként hatszor jelölték Razzie-díjra, a Hollywood legrosszabb színészeit és színésznőit elismerő díjat. A hetedik alkalommal, amikor jelölték, meg is nyerte; ez az A sötét 50 árnyalata című filmben nyújtott mellékszerepéért volt.
Pedig közel két évtizeddel korábban elérte minden előadóművész álmát. Ugyanabban az évben, amikor James Cameron Titanic című filmje 13 díjat nyert az Oscar-gálán, Kim Basinger a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat nyerte el a Curtis Hanson rendezte 1997-es Szigorúan bizalmas című thrillerben nyújtott alakításáért.
1998-ban Kim Basinger az Oscar-gálán még férjének, Alec Baldwinnak köszönte meg, hogy feltétel nélkül támogatta filmes karrierjét. Tíz évvel később, közel egy évtizedes házasság után a válás nehéz volt. Annál is inkább, mert erős médiaérdeklődés követte a tárgyalást; egyetlen lányuk, Ireland Baldwin felügyeleti jogáért harcoltak. Barátságról szó sem lehetett. Néhány évvel később még mindig nem voltak barátok: 2006-ban Baldwin ismét bíróság elé citálta Basingert, mert állítólag megszegte a felügyeleti jog feltételeit. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a színésznő hazudott, amiért 12 ezer dolláros bírsággal kellett szembenéznie.
Kim Basinger számos alkalommal sikertelenül próbált elszakadni színészi karrierjétől, hogy betörjön a zeneiparba. Az 1990-es évek elején egy maroknyi kislemezt adott ki, többnyire feldolgozásokat vagy együttműködéseket olyanokkal, mint Ozzy Osbourne vagy Prince. Utóbbival még egy teljes albumot is felvett Hollywood Affair címmel 1989-ben, bár hivatalosan sosem adták ki. A két művész kapcsolata különösen ellentmondásos volt; olyannyira intenzív volt, hogy Basinger feladta hollywoodi életét, és a zenész minneapolisi villájába költözött. Családja helytelenítette a kapcsolatot, mivel úgy gondolták, hogy Prince manipulálja Basingert. Egy nap megjelentek a villában, amikor Prince nem volt ott, és Basingert akarata ellenére visszavitték Kaliforniába.
Amikor a filmeknek, címlapoknak és interjúknak köszönhetően ömlött a pénz, Basinger úgy döntött, hogy megvesz egy földterületet, Georgia államban. Az volt a célja, hogy egy Hollywood-i tematikus parkot hozzon létre. A projekt azonban soha nem valósult meg, mert kártérítést kellett fizetnie egy filmnek, amit bár elvállalt, de nem szerepelt benne. Ez a kártérítés olyan magas volt, hogy ár alatt kellett eladnia a területet, és búcsút inthetett az álmának.
Legutóbbi munkája a Back Home Again című animációs rövidfilm, ami jól mutatja, hogy mennyire van mélyen a karrierje. Már fotózzák a vörös szőnyegeken, sem Hollywoodban, sem máshol. Sőt, az újságokban a neve alatt megjelenő hírek többsége már nem is róla szól, hanem lányáról, Irelandről. Ami ezekben az évtizedekben sem változott, az az állatkínzás elleni küzdelme: Basinger 8 éves kora óta vegán – pedig ki tudta még akkor, mi az a vegánság-, valamint állatjogi aktivista.
Ha egy filmet néz meg tőle, legyen az az Oscar-díjas Szigorúan bizalmas, szerdán 20:00-tól a TV4-en, vagy vasárnap 20:00-tól a FILM4-en, ahol két nyomozó, Ed Exley (Guy Pearce) és Bud White (Russell Crowe) – akik egyébként utálják egymást, összefognak, hogy megtudják, kik azok a rendőrök, akik átálltak a sötét oldalra. Az ügybe Kevin Spacey is bekapcsolódik és természetesen Basinger sem marad ki a történetből!
