Úgy tűnik, az alma időnként tényleg nem esik messze a fájától, és ez a futballedzői karrierekre is vonatkozik. Az édesapja, Klaus nyomdokain járó Dino Toppmöller frankfurti sikerei kapcsán olyan apa-fia párosokat mutatunk, akik mindketten letették a névjegyüket trénerként.
Klaus és Dino Toppmöller
Ki ne emlékezne (már a fiatalabbakat leszámítva persze) a 90-es, 2000-es évek borzas hajú, temperamentumos edzőjére, Klaus Toppmöllerre? A németekkel kapcsolatban él egy sztereotípia, miszerint unalmasak és kiszámíthatóak, nos, a Toppi becenévre hallgató tréner esetében ez nem volt érvényes.
Idősebb Toppmöller játékosként nem ért el komoly sikereket, bár hosszú kaiserslauterni pályafutását követően kipróbálta magát az észak-amerikai profi világban is: a Dallas Tornado és a Calgary Boomers tagja volt. Háromszor húzhatta magára az NSZK válogatottjának mezét.
Edzőként aztán a legjobbak közé emelkedett. Kisebb csapatok mellett irányította a Mannheimet, a Bochumot, a Frankfurtot, a Saarbrückent és a HSV-t is, leginkább azonban – hangzatos nyilatkozatai és időnkénti kirohanásai mellett – a Bayer Leverkusennél végzett munkája emelte ki az átlagosból.
A gyógyszergyáriaknál a 2001/2002-es idénye egészen különlegesre sikeredett: a Bundesligában, a Német Kupában és a Bajnokok Ligájában is ezüstérmesként zárt a gárdával, amely ebben az időszakban kapta a Neverkusen, német berkekben Vizekusen, vagyis szabad fordításban az örök második gúnynevet. Ma már tudjuk persze, hogy a Leverkusen aranyakat is képes gyűjteni – de ez egy másik történet.
Az ifjabbik Toppmöller, Dino karrierje annyiban hasonlít az édesapjáéra, hogy játékosként nem tudott igazán magas szintre jutni. Rengeteg csapatban próbálkozott, többnyire német alacsonyabb osztályú klubokban, de a nagy áttörés elmaradt. Pedig néhány meccset játszott a Frankfurtban és a Bochumban, sőt pár hónapra a Manchester Citynek is kölcsönadták. Igaz, az akkor még messze nem annyira tehetősnek számító angol együttes éppen a másodosztályban sínylődött, és Dino így sem lépett pályára egyetlen bajnokin sem.
Edzőként viszont ambiciózus volt és fokozatosan lépdelt előre. A luxemburgi Dudelange trénereként a Vidivel is találkozott 2018-ban, a székesfehérvári csapat csak nagy nehezen, 3–2-es összesítéssel búcsúztatta riválisát. Ezt követően évekig dolgozott együtt Julian Nagelsmann-nal: a jelenlegi német kapitány jobbkeze volt a Leipzignél és a Bayern Münchennél is. 2023 nyarán vette át az Eintracht Frankfurt irányítását, amellyel a jelenleg zajló szezonban remekel mind a bajnokságban, mind az Európa-ligában.
Még egy érdekesség: az 1999/2000-es szezonban Klaus Toppmöller az edzője is volt fiának a Saarbrückennél.
Johan és Jordi Cruyff
Több mint nyolc éve nincs már köztünk a futball egyik legnagyobb legendája, Johan Cruyff. A holland sztár azon kevesek közé tartozott, akik mind játékosként, mind edzőként a legnagyobbak közé tudtak emelkedni. A Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját futballistaként az Ajaxszal (1971, 1972, 1973), trénerként pedig a Barcelonával (1992) hódította el. A korszak egyik topválogatottjával, a holland együttessel pedig vb-ezüstérmet és Eb-bronzot szerzett.
Ami a vezetőedzői munkáit illeti, nem volt nagy vándormadár: három évig egyik szeretett klubjánál, az Ajaxnál, majd nyolc idényen keresztül a másiknál, a Barcelonánál tevékenykedett, hazai és nemzetközi sikerek sokaságával.
Fia, Jordi sajnos csak kis mértékben örökölte a tehetségét. Ügyes és technikás játékos volt, de feleannyi elszántságot nem lehetett megfigyelni nála a pályán, mint édesapjánál. Pedig nem akármilyen kluboknál szerepelhetett, a többi között a Barcelonánál és a Manchester Unitednél is megkapta a lehetőséget, sőt kilencszer a holland válogatottban is pályára lépett.
Edzőként sem váltotta még meg a világot, eddig Máltán, Cipruson, Izraelben, Kínában és Ecuadorban dolgozott. Legutóbb, 2021 és 2023 között a Barcelona sportigazgatójaként munkálkodott. Idén töltötte be az 50-et, egyre kevésbé valószínű, hogy sikeres trénerként vonul majd be a történelemkönyvekbe.
Sir Alex és Darren Ferguson
A skót ikon, akit a Manchester United szurkolói a mai napig visszasírnak: Sir Alex Ferguson, bár játékosnak sem volt utolsó, edzőként lett igazi legenda.
Legnevesebb csapata futballistaként a Rangers volt, onnan tudott négy alkalommal is bekerülni a skót válogatottba. A Dunfermline csatáraként pedig gólkirály lett a skót bajnokságban 1966-ban.
Miután rátért az edzői pályára, két klubnál alkotott maradandót, de azoknál nagyon: az Aberdeennel háromszor is bajnok lett, 1983-ban pedig megnyerte a piros-fehérekkel a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Az 1985-ös skót bajnoki cím abból a szempontból is különleges, hogy azóta sem tudta senki megszerezni az aranyérmet a két favoriton, a Celticen és a Rangersön kívül.
Az MU-t pedig az ott eltöltött 27 évben nem kevesebb mint 37 (!) komoly trófeához segítette, és az Old Traffordon is él a „Fergie távozik, az átok életbe lép” szlogen: a skót 2013-as búcsúja óta ugyanis hiába várnak az újabb Premier League-aranyra a drukkerek.
Sir Alex fia, Darren – mivel édesapja ifjú kora nagy részében a United menedzsere volt – Manchester vörös felén nevelkedett, játékoskarrierje elején játszott is 28 meccset az angol rekordbajnoknál. Pályafutása utolsó szezonja annyiban volt meghatározó, hogy a Peterborough Unitednél vezetett le, de aztán maradt a kék-fehéreknél, ahol négy különböző időszakban ült le vezetőedzőként a kispadra. Sőt, jelenleg is a The Posh becenévre hallgató gárda menedzsere. Legutóbb feljuttatta őket a Championshipbe, márpedig az angol másodosztály akár komoly ugródeszka is lehet Darren számára. Ki tudja, egyszer talán a jó öreg Sir Alex nyomdokaiba lép.
Ifjabb és idősebb Dárdai Pál
Idősebb Dárdai Pál a pécsi, sőt mondhatjuk, hogy a dél-dunántúli labdarúgás ismert alakja volt. Szeretett klubja az egykor szebb napokat látott Pécsi MSC volt, de többek között Komlón, sőt az akkor jugoszláv Vojvodinában is futballozott. Edzőként is ténykedett a PMSC-ben, de Mohácson, Dombóváron és mindenekelőtt Barcson is maradandó emléket hagyott maga után. Hét évig dolgozott az újjáalakult Pécsi Mecsek FC utánpótlásában.
Sajnos ma már nincs velünk, 2017-ben súlyos betegségét követően távozott közülünk.
Dárdai Pál életében eddig három klub játszotta a főszerepet. A PMFC-nél nevelkedett, majd magyar bajnoki és kupaezüstöt szerzett a BVSC-vel, ezt követően pedig 14 évet húzott le játékosként a Herthában, amelynek ikonjává vált.
A Dárdai család annyira jól érezte magát Berlinben, hogy ma már szinte minden oda köti őket. A 48 éves családfőnek és feleségének, Móninak három fia született, ketten (Palkó és Marci) ma is a Hertha játékosai, a legifjabbik, Bence a Wolfsburgot erősíti.
Édesapjuk pedig lényegében el sem hagyta aktív karrierje lezárása óta a német fővárost: hol az utánpótlásban, hol a felnőttcsapatnál tevékenykedik, utóbbinál már három különböző időszakban volt vezetőedző. Emellett 2014/15-ben a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt, és sokak szerint csak idő kérdése, mikor tér vissza erre a posztra.
