Mi történik, ha egy luxushajó, egy csapat romantikusan komplikált német és a Golden Gate híd összeakadnak egy képernyőn? Természetesen egy újabb epizód az Álomhajó című sorozatból! A San Francisco névre keresztelt 55. rész (szerda 10:55 STORY4) mindent hoz, amit ettől a legendás, kicsit túlparfümözött sorozattól elvárunk: szerelmi dráma, félreértések, nyomozás – és természetesen szívhez szóló zongoraszólam a fedélzetről.
A 2007-es év karácsonya Németországban nemcsak a bejgli illatát, hanem egy újabb Álomhajó-epizódot is hozott. A San Francisco című részben a kapitány és legénysége ezúttal Kalifornia felé veszi az irányt – villamos, Alcatraz, és Golden Gate híd, ahogy azt a prospektus ígéri. Persze, ha nem lennének bonyodalmak.
Sven Nowak például duplán játszik: titkos kapcsolatban él titkárnőjével, Mandyvel, miközben a hajóra – meglepetés! – felszáll a felesége is, Rita. És mindezt még tetézi a munkatárs Raffael felbukkanása. Ha valaki a klasszikus „kínos lebukásos komédia” műfaját szereti, ez a szál olyan, mintha egy német Hotel Margaret-epizód és egy mediterrán szappanopera keveréke lenne, csak még több napsütéssel.
Miközben a felnőttek a fedélzeten elkerülik egymást (vagy épp nem), Beatrice keresztfia, Daniel úgy dönt, hogy mostantól ő a hajó Poirot-ja. Meghall egy gyanús beszélgetést és meggyőződése, hogy Cora Steiner nevű utastársuk bűntényt tervez. Mert hát mi mást csinálna az ember egy luxushajón, mint valami fondorlatos és gonosz dolgot? Szerencsére a nyugdíjas biztosítási szakember, Lothar Lohmann is ráér, így ketten indulnak nyomozni. Hogy a végeredmény inkább kabaré vagy krimi, azt döntse el a néző – de az biztos, hogy nevetni lehet rajta.
És ha ez még nem lenne elég, jön a sorozat szokásos „jaj, ne már tényleg?” pillanata. Paulsen kapitány és Dr. Schröder motorozni indulnak a Highway One-on, de útjukat egy rendőri igazoltatás szakítja meg. A vége? Letartóztatás, mert néha egy német luxushajó-kapitány és egy orvos is gyanúsak lehetnek Kaliforniában.
A Das Traumschiff sorozat nemcsak a német tévénézők örök kedvence, hanem mindenkié, aki szereti a nem túlbonyolított történeteket, a szép tájakat, a jóképű kapítányokat – mi kell még a boldogsághoz? Mondjuk egy út San Franciscóba, amely egyszerre bohém, mégis technológiailag a csúcson pörög. Ez a nyugati parti különc olyan, mintha egy hippi és egy startupper randizott volna egy viktoriánus házban – és ebből született volna egy város, ahol az AI-irányította villamos csilingel.
San Francisco a 19. században még csak egy kis poros település volt a spanyol gyarmati világ szélén, aztán 1849-ben beütött az aranyláz, és hirtelen mindenki itt akart aranyat mosni meg szerencsét próbálni. (Spoiler: a legtöbben inkább csak a mosásig jutottak el.) A város gyorsan nőtt, majd a 20. században jött a szabadság, a szexuális forradalom, a melegjogok mozgalma – és San Francisco lett az amerikai nonkonformizmus fővárosa.
A ’60-as években virágot tűztek a hajukba a hippik a Haight-Ashbury környékén, a ’70-es években itt alakult meg az első nyíltan meleg politikusokat támogató mozgalom, és azóta is ez az egyik legprogresszívebb, legnyitottabb város az Államokban.
De kik élnek ott?
Techguruk, művészek, startuposok, baristák, kockák, költők, szörfösök és olyan emberek, akik havonta újragondolják, mit jelent fenntarthatóan étkezni. A Szilícium-völgy szinte ráfolyik a városra, de a városlakók nem adják olcsón az elveiket: itt a jó kávé pont olyan fontos, mint a következő nagy mesterséges intelligencia-ötlet.
Ebben a városban van minden: viktoriánus építészet a high-tech irodaházakkal, a Pride-zászló a gördeszkázó apácákkal (tényleg vannak), és a híd a köddel. San Francisco ikonikus arca – a Golden Gate – gyakran úgy lebeg a párában, mintha csak egy Monet-festmény lenne. De itt van Alcatraz, a szigorúan őrzött múlt, a Chinatown, a dimbes-dombos utcák, és persze a csilingelő villamos, ami nem turistacsapda, hanem szinte spirituális élmény.
