A ’70-es évektől kezdődően sátánistaszekta-pánik söpört végig az Egyesült Államokon. Az emberek mindenüvé megnyúzott fekete macskákat fantáziáltak, feláldozott csecsemőket láttak és véres oltárokat kerestek. Az aggodalom eltúlzott volt, bár az 1980-es évek elején nagy hype keletkezett az okkultizmus iránt, melynek része volt a sátánizmus is. Az ördög érdekes módon előbb jelent meg, mint ahogy az Ószövetségben írtak róla, de a kereszténység korai időszakában alakult ki a Sátánról szóló teológia, és a vallási történetekben nagyobb hatalmat és szerepet kapott, mint az eredendő gonosz fogalma. A 13. századra a Sátánt elég hatalmasnak (és népszerűnek) tekintették ahhoz, hogy méltó legyen az elítélésre.
A pestisjárvány alatt a Sátán, mint messiás kapott szerepet, talán azért, mert az emberek az ördöggel is készek lettek volna cimborálni, hogy elkerüljék a halált. Éppen ezért a keresztény egyháznak a sátánizmus kiirtására tett erőfeszítései nem voltak teljesen sikeresek. A XIV. Lajos alatti francia arisztokráciát izgatták a meztelen sátánbulikról szóló történetek, és az és illemtudó viktoriánus korszakban is megugrott az érdeklődés – na persze csak titokban.
Ehhez képest az egész sátánmizéria az Egyesült Államokban sokkal újabb jelenség, amely nagyrészt egy emberhez köthető: Anton Szandor LaVey-hez, az 1969-ben megjelent A sátáni biblia szerzőjéhez. Ez az éleselméjű ember 1966-ban San Franciscóban megalapította a Sátán Egyházát.
A szektaalapítás jól ment, a követők száma elérte a tízezer főt, és komolyan vették, amit az is bizonyít, hogy 1978-ban az amerikai hadsereg még a több száz káplánjának átadott Vallási követelmények és gyakorlatok kézikönyvében is szerepeltette a csoportot. A kézikönyv elmagyarázta, hogy a Sátán Egyházának híveinek szüksége lehet „gyertyákra, harangra, kehelyre, kehelyre, elixírre, kardra, gongra, pergamenre és egy fallosz-modellre” de a káplánoktól nem várható el, hogy ezeket az anyagokat beszerezzék. Bár LaVey 1997-ben meghalt, az általa alapított szervezet azóta is megmaradt. Az, hogy bármi illegálisat cselekednének a hatóságok részéről nem merült fel, viszont sikeresen hozzájárult ahhoz a pánikhoz, mely járványszerűen terjedt el.
1980-ban megjelent egy könyv, melynek címe Michelle Remembers (Michelle emlékszik). Egy Lawrence Pazder nevű kanadai pszichiáter és páciense (és későbbi felesége), Michelle Smith közösen írta, és amely a visszanyert emlékezet terápiájának ellentmondásos és mára már diszkreditált gyakorlatát használta fel arra, hogy Smith-t érintő sátáni rituális visszaélésekről tényként fogalmazzon meg dolgokat. A történetekben fizikai és szexuális abúzus egyaránt szerepelt, és olyan történetek, mely szerint van egy globális szekta, melynek tagjai az elithez tartoznak, és amelyben gyermekeket rabolnak el vagy tenyésztenek emberáldozat céljára, pornográfiára és prostitúcióra.
Az áldozatok, vagy vélt áldozatok ellentmondásos állításokat fogalmaztak meg, nem voltak igazi bizonyítékok se, és sok mindenkit megvádoltak azzal, hogy a sátánt imádják, köztük vallási fundamentalistákat, rendőrségi nyomozókat, gyermekvédőket, terapeutákat gyanúsítottak meg különféle bűncselekményekkel.
A New York Times 1994-es cikke szerint ebből semmi nem volt igaz, „Az országszerte több mint 12 000 dokumentált vád közül a nyomozóhatóság egyetlen szervezett szektás visszaélésre vonatkozó állítást sem tudott alátámasztani.”
A pánik terjedésében szerepet játszott három film: A Rosemary gyermeke (1968), Az ördögűző (1973) és Az ómen (1976). De nem segítette a helyzetet Mike Warnke 1972-es bestsellere, a The Satan Seller című memoárja, amelyben azt állította, hogy egy 1500 fős sátánista csoportot vezetett, amely nemi erőszakot és emberáldozatot végzett, mielőtt áttért az evangéliumi kereszténységre. A pánik lassan elült, és úgy tűnik, azóta sem éledt újra.
Ezt dolgozza fel részben a 2015-ös Regresszió című film – Emma Watsonnal és Ethan Hawke-kal a főszerepben- Az 1990-es években, Minnesotában letartóztatnak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy bántalmazta a lányát. Bár nem emlékszik semmire az esetből, bűnösnek vallja magát. Egy pszichológus segítségével újra átéli a történteket. Eközben a helyi média felveti annak lehetőségét, hogy minden egy sátánista szekta műve lehetett. Az izgalmas művet szerdán este nyolctól lehet megnézni a FILM4-en!
