Szinte minden kreatív művész és ambiciózus karrierista életében eljön az a pont, amikor az életközépi válság vagy egy hosszabb ideig tartó kiégett állapot mély dilemmával szembesíti: álljon meg, vonuljon vissza egy időre, hogy majd később újult erővel vethesse bele magát az alkotásba, vagy hagyjon teret az érzésnek, süppedjen bele, és kockáztassa meg, hogy ebből már soha nem lesz semmi. Józan ésszel belegondolva minden valamire való művész az előbbi verziót választaná, csakhogy egy ilyen élethelyzetben vergődve nem mindig könnyű racionális döntéseket hozni. Don Cheadle Mindent Milesról (Miles Ahead) című 2015-ös filmje márpedig pontosan erre az életnehézségre koncentrál – méghozzá a jazzlegenda, Miles Davis életének egyik legfontosabb és legnehezebb időszakán keresztül.
A hetvenes évek közepén járunk. Davis gyakorlatilag visszavonult, remeteként él New York-i lakásában, nem lép fel sehol, sőt, a Columbia Records előre kifizetett pénzéből él, amit azért kapott, hogy új zenéket írjon, amelyeknek a kiadó lesz a jogtulajdonosa. A zenész azonban képtelen a feladatra koncentrálni, és inkább magába zárkózva próbál megküzdeni azzal, hogy úgy érzi, tökéletesen elveszítette önmagát és minden kreatív energiáját. Az idejét többnyire azzal tölti, hogy mereng, fest, mogorváskodik, és rádiókat hívogat, hogy vegzálja őket, amiért szerinte csak a rossz számait játsszák.
A film Don Cheandle életének egyik legfontosabb projektje, amelybe gyakorlatilag a teljes lényét belegyúrta: rendezte, írta, zenét szerzett hozzá, sőt, ő alakítja magát Miles Davist is. Jó érzékkel, hitelesen ábrázolja, ahogy a szikár, lesoványodott zenész semmi hasznosat nem csinál, csak piál, kokainozik, csípőfájdalmaktól kínlódik, és mérgező paranoiát ápol azzal kapcsolatban, hogy őt mindenki csak kihasználja. Ami valahol így is van, legalábbis a hirtelen színre lépő Dave Braden (Ewan McGregor) karaktere tökéletesen alátámasztja a feltételezését.
Ő az a személy, aki ékes példája is lehetne Hollywood mindenkori igényének, hogy az afro-amerikai hírességek mellett mindig fel kell tűnnie egy fehér karakternek is a filmekben (és fordítva persze), de valójában sokkal többet ad ennél. A brit újságíró (aki nem létezett a valóságban), azzal a céllal közeledik Davis felé, hogy saját érdekeit előtérbe helyezve cikket írjon róla, és ehhez még a hazugságtól sem riad vissza, ahogy attól sem, hogy ha kell, drogot szerezzen neki. Gyakorlatilag az archetípusa azoknak a „jó ismerősöknek”, akik a híres művészek mellett ólálkodnak, de tulajdonképpen kizárólag a saját érdekeik mentén működnek, akiknek valójában semmi sem szent ezen a világon. Davisnek ugyanakkor bizonyos szempontból jól jön az újságíró társasága, aztán persze idővel kiderül, ki nyer vele többet.
A film kettejük abszurd, fekete humorral átitatott kapcsolatán keresztül mutatja be a zenész aktuális nehézségeit és belső vívódásait, és hogy mi vezette idáig – különös hangsúlyt fektetve Frances Taylor (Emayatzy Corinealdi) táncosnővel köttetett kapcsolatára és későbbi házasságára. Davis arra kérte a nőt, hogy hagyjon fel a karrierjével, és ha lehet, inkább próbáljon meg háziasszonyként kiteljesedni és támogatni őt. Az meg már egy másik kérdés, hogy ő mit adott ezért cserébe – elhanyagolást, hűtlenséget és verést, ami persze később a házasságuk (és majdnem a karrierje) végét jelentette.
A Mindent Milesról nem követi a szokásos zenei életrajzok lináris mintáját, és nem egy egész életen átívelő történetet mesél el, hanem egy adott időszakot ragad ki, és azt igyekszik a lehető legplasztikusabban bemutatni. A visszatekintésekkel játszik csupán, de nem ugrál az időben, ugyanakkor izgalmasan vegyíti a múlt és a jelen történéseit azzal, hogy sokszor úgy tesz, mintha a jelen eseményei is visszaemlékezések lennének csupán.
Cheadle filmje azzal a fontos (és főleg pozitív) üzenettel áll elő, hogy a legsötétebb időszakokban is van remény a visszatérésre, miközben színészként finom, mélyen érzelmes játékán keresztül tiszteleg Miles David előtt, akiről eztán mindenki érteni fogja, miért is tekintjük őt a jazz egyik legnagyobb újítójának. A filmet megtekintheti kedden, 22:50-kor a FILM4-en.
