Amikor 1700 kilométert kell megtenned, hogy újra megtaláld önmagad

Kedden 12:10-kor láthatja a FILM4-en a Vadon című filmet a mostanában írással is szemező Reese Witherspoon főszereplésével, amelyben egy Cheryl nevű fiatal, nehéz múltú nőt játszik, aki egyetlen lehetőséget lát reményvesztett életének megoldására, mégpedig, hogy felkerekedik, és egyedül nekivág Amerika nyugati partvidékének. A több mint 4200 kilométert átölelő Pacific Crest Trail túraútvonal több mint 1700 kilométerét járja be, a kaliforniai Mojave-sivatagtól, Oregon államon keresztül a Washingtoni államhatárnál fekvő Hóhatár-hágóig. Utazása során számos kellemetlen elemmel kénytelen megküzdeni: forró sivataggal, hegyekkel, erdőkkel, hóval és faggyal, és ami talán a legnehezebb, a saját emlékeivel, gondolataival és a magánnyal, amelyek végig vele tartanak. A kalandozás közben persze barátokat szerez, és megtalálja a lelki békéjét, ehhez azonban rengeteg testi-lelki megpróbáltatással kell szembenéznie.

A Jean-Marc Vallée-rendezte 2014-es film Cheryl Strayed két évvel azelőtt megjelent, Wild: From Lost to Found on the Pacific Crest Trail című memoárján alapul, amely egy nagyon kemény, brutálisan őszinte bemutatása annak, miként szedi össze magát egy nő anyja halála és félresiklott házassága után. Az írónő, ahogy írja, azért indult útnak, hogy, mint írja, megmentse önmagát. „A Pacific Crest Trail egy visszaút volt ahhoz az emberhez, aki régen voltam” – emlékezett vissza egy interjúban.

Strayed Minnesotában nőtt fel, és 22 éves volt, amikor elveszítette az édesanyját tüdőrákban – ráadásul viszonylag váratlanul, legalábbis sokkal hamarabb, mint ahogy arra számítani lehetett. Anyja mindössze 45 éves volt, amikor tüdőrákot diagnosztizáltak nála – pedig sohasem dohányzott. Erőszakos, agresszív apja addigra rég eltűnt az életéből (Cheryl élete első hat évét azzal töltötte, hogy nézte, amint az apja veri az anyját), a gyászában azonban mindenkit elveszített maga körül. Testvérei és apjaként szeretett mostaapja elsodródtak tőle, boldognak tűnő házassága pedig a nő hűtlensége miatt omlott össze. „A szexszel romboltam szét” – vallja be Strayed, aki a válását (egy befejezetlen diplomával és egy rakás diákhitellel a háta mögött) alkohollal, heroinnal és alkalmi szexuális partnerekkel próbálta elviselhetőbbé tenni.

Strayed négy évvel, három hónappal és hét nappal édesanyja halála után vakarta össze magát, elvált a férfitól, akihez 19 évesen feleségül ment, és elhatározta, hogy változtat az életén. Azzal kezdte, hogy a nevét Nylandról Strayedre változtatta, ami eltévelyedettet jelent. Úgy érezte, ez írja le legjobban azt, mit érez legbelül, és ez a felismerés vezette oda, hogy felkapjon egy hátizsákot, és elinduljon élete legnehezebb útjára. „Amikor édesanyám meghalt, olyan volt, mintha az egyetlen ember, aki valaha igazán szeretett engem, eltűnt volna” – mondta. „És örökre eltűnt. De végül rájöttem, hogy az igazi tiszteletlenség anyámmal szemben az lenne, ha nem boldogulnék.”

Mobiltelefon és hitelkártya nélkül, egy kevéske pénzzel indult el. Kezdő túrázóként 38 fokos hőmérséklettel küzdött a Modoc-fennsíkon, vagy épp rekordmennyiségű hóval a Sierra hegységben, nem beszélve a medvékről, csörgőkígyókról és a kiszáradt medrű tavakról, amelyekkel útja során találkozott. „Néha úgy tűnt, mintha a Pacific Crest Trail egyetlen hosszú hegy lenne, amit meg kell másznom” – emlékezett vissza Strayed. A bakancsai tropára mentek, a lábkörmeit elhagyta valahol útközben (még most, 20 évvel később is azt mondja, hogy egy lábmasszázs számára az egyik legszebb ajándék), és ragasztószalagból és flipflop-papucsból készített magának lábbelit, hogy képes legyen továbbhaladni az úton. „Nem félek” – ordította, amikor egyik éjszaka gyanús hangokat hallott a sátrán kívülről. Hetekig nem fürdött és nem viselt alsóneműt, így amikor végre egy elhagyatott táborhelyen zuhanyzó alá került, arra földöntúli élményként emlékszik vissza.

A könyvben a múlt fájdalmas története párhuzamosan bontakozik ki azokkal a testi megpróbáltatásokkal, amelyeket Strayed útja során elszenvedett: a hólyagokkal, sebekkel, a nehéz hátizsákkal, amelyet ő csak Szörnyetegnek nevezett. A Vadon nyomon követi a nő minden fájdalmas lépését, azt, hogy miként tanulja meg használni a magával hordott eszközeit (ha éppen tudja), miközben anyja, aki egyértelműen rendkívüli és inspiráló személy volt az életében, mindvégig szinte kísértetként lebeg fölötte. Miközben a bőre bronzszínűre sült, a lábain lobogott a szőr, egyre jobban hozzászokott ehhez az életformához, és elkezdett alkalmazkodni a környezethez. Az útvonal bizonyos pihenőhelyein összeszedte a magának előre elküldött ellátmánydobozokat, amelyek mindegyikében 20 dollár, szárított élelmiszerek, könyvek és egy tiszta póló várta (az utolsóban csipkés fehérnemű is).  „Dühös voltam, és halálosan elegem volt magamból” – írta, és utal rá, hogy gyakorlatilag a könyvei, köztük Vladimir Nabokov Lolitája, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című műve és James Joyce Dublini emberek című novelláskötete mentették meg, amelyeket útja során olvasott. „Egyre erősebb lettem általuk” – emlékszik vissza.

A Vadon című könyv nemcsak azt követi nyomon, hogy miként változik meg a test három hónap alatt ilyen körülmények között (bár ez is fontos szelete a műnek, tekintve, hogy Strayed komoly önértékelési problémákkal küzdött a testével kapcsolatban), hanem azt is finoman és szépen építkezve mutatja be, hogyan jut el valaki elképesztő nehézségek és új ismeretségek révén a belső káosztól a teljes nyugalomig.

A könyv, amelyet az írónő két éven át írt, és amelyből a film készült, 1,75 milliós példányban kelt el, és két éven át vezette az amerikai bestseller-listákat. Witherspoonnak, aki olvasta a művet, és jelezte Strayed-nek, hogy szeretne belőle filmet készíteni, nem volt könnyű dolga, hogy visszaadja mindazt, amin az írónő keresztülment, de az, hogy Oscar-díjra jelölték, elég egyértelmű jele annak, hogy végül mégiscsak sikerült. Pedig nem csak színészként kellett helytállnia, hanem az írónő jelenlétét is viselnie kellett, aki nyilvánvalóan érzelmileg igencsak bevonódva tekintett Witherspoon munkájára. A legnehezebb az volt, emlékezett vissza egy interjúban, amikor végig kellett néznie a jelenetet, amikor karaktere az anyja halálával szembesült. „Fájdalmas volt nézni, mert annyira valóságos volt, pontosan tükrözte, ami történt, és ahogyan reagáltam” – mondta. „Amikor rájöttem, mit mond a nővér, berohantam anyám szobájába, rávetettem magam a testére – amely már egy órával korábban feladta –, és elkezdtem sikítani és üvölteni a fájdalomtól. Üvöltöttem, és az arcomat az testébe fúrtam, mint egy állat. A végtagjai már kihűltek, de a hasa még mindig egy meleg sziget volt. Belenyomtam az arcomat a melegbe, és még jobban üvöltöttem.”

Cheryl Strayed elmondta, hogy az utazás kétségtelenül megváltoztatta az életét, és nemcsak azért, mert fellélegzett végre, hanem mert kilenc nappal azután, hogy hazatért, találkozott jövendőbeli férjével, a dokumentumfilm-készítő Brian Lindstrommel. „Nagyon szeretem Briant” – nyilatkozta róla. „Úgy érzem, hogy hozzá és ahhoz az élethez sétáltam, amit most élek. Az a személy, aki elindult a túrán, még nem állt készen arra, hogy találkozzon Briannel. Viszont az a személy, aki befejezte a túrát, már igen.” Kapcsolatuk alatt két gyerekük született: lányuk, Bobbi a nagymama után kapta a nevét, és ő játszotta anyja fiatalkori önmagát a filmben; és fiuk, Carver.

„Anyám megdöbbenne a sikereimen, de mindig hitt bennem. Néhány nappal a halála előtt az ágyánál sírtam, és azt mondtam neki, hogy nem halhat meg, mert el kell olvasnia azokat a könyveket, amelyeket még nem írtam meg. Ő mosolygott, és azt mondta, már az összes könyvemet elolvasta. […] Évekig tartott, hogy azzá a nővé váljak, akit az anyám nevelt. Négy év, hét hónap és három nap kellett hozzá. Nem tudtam, merre tartok, amíg oda nem értem.”

Cheryl Strayednek egyébként volt egy cameo-szerepe is a Vadonban: egy sofőrt alakított, aki a fiatal Cherylt vitte egy isten háta mögötti helyre (Witherspoon viccelődött is vele, hogy el ne rontsa a szerepét). Egyetlen mondatot mondott a filmben, ami egyúttal egy jókívánság volt saját magának: „Sok szerencsét” – hangzott, és ez végül is valóra is vált.

Ne feledje tehát: Vadon, FILM4, kedd 12:10