Vannak filmek, amelyek szeretnek szürreális eszközökhöz nyúlni, amikor szerelemről, halálról, bűnről vagy megváltásról mesélnek, és pontosan így jár el a Szándék nélkül című romantikus thriller is, amelyet csütörtök este 8-kor tekinthet meg a FILM4-en. A történet ugyanis olyan, mintha egy szerelmi háromszöget, egy bűnügyi thrillert és egy túlvilági balladát gyúrtak volna össze: egyszerre földhözragadt és misztikus, időnként noir-szerű hangulatot áraszt, miközben a szereplők sorsa fokozatosan sodródik egy végzetesnek tűnő pont felé. És mindezt olyan mágikus összefüggésekkel színezi, amelyekre sokszor az adott pillanatban teljes értetlenséggel tekint az ember, ugyanakkor vakon bízik benne, hogy egyszer azért minden furcsaságra fény derül.
Pierre (Anton Yelchin) egy fiatal férfi, aki szülei halálát követően visszatér szülővárosába. Illetve térne, útközben ugyanis lerobban az autója, és stoppolni kényszerül. Egy Shane nevű (John Hawkes), gyanús alak veszi fel, aki aztán gondol egyet, és kidobja Pierre-t az autóból, majd galádul ellopja a fiú féltve őrzött rózsabokrát is. Pierre annyira bedühödik, hogy egy számára ugyancsak fontos tárgyat, egy követ hajít az autó felé, ami balesetbe sodorja Shane-t. Pierre odarohan, de a sofőr helyett annak táskáját menti ki az autóból, amelyben pontosan 77 ezer dollár lapul. Pierre elhatározásra jut: a pénzt egy olyan nőismerősének adja, akinek az arca súlyosan megégett, és egyszer azt mondta neki, csak akkor tudná helyrehozatni, ha „találna egy rakás pénzt”. Reakciója váratlan, ugyanakkor valahol érthető is, tekintve, hogy a balesetet okozó követ is ettől a nőtől kapta, ezért Pierre a sors kezét látja az események alakulásában.
Arra azonban nem számít, hogy Shane túlélte a balesetet, és ahogy ezt egy igazi gazfickótól várnánk, bosszút esküszik ellene. És ekkor kezdődnek az igazán váratlan fordulatok is: Pierre egy mezőn andalogva beleesik egy kútba, ahonnan egy szépséges szép, Stella nevű lány (Zooey Deschanel) menti ki, aki iránt olyan erős hálát kezd táplálni, hogy az hirtelen szerelembe fordul át (micsoda szerencse, hogy nem egy rőt szakállú, 120 éves remete talált rá, mi történt volna akkor?). A lánynak azonban van egy kis defektje, de hát kinek nincs, gondolhatnánk: csakhogy Stellával nem az a baj, hogy nehéz gyerekkora volt vagy sokat csalódott az életben, hanem az – ahogy azt pironkodva be is vallja -, hogy ő valójában nem egy hús-vér nő, hanem bizony egy szellem. Egy halott lélek, aki egy háztűzben veszítette életét, de azóta sem tud megnyugodni és továbblépni. Nem véletlen, hát a gyilkosok még szabadon vannak.
Ha figyeli az apró jeleket, ön is hamar rájön azokra az összefüggésekre, amelyek Pierre-t a támadók felé vezetik, és ahogy halad előre a történet, úgy kezd kibontakozni egy sötét és zavarba ejtően lírai kirakós is, amelyben minden mozdulatnak, tárgynak és találkozásnak rendkívül fontos szerepe van. Pierre – bár eleinte csak vissza akart térni egy ismerős helyre – lassan egy olyan világban találja magát, ahol a valóság és a természetfeletti közötti határ elmosódik, és ahol olyan fontos küldetés vár rá, amilyen nem volt, és valószínűleg soha nem is lesz már az életében.
