Virginia C. Andrews élete akár a saját regényeinek egyike is lehetne, ha csak a nyomasztó családi dráma részét emeljük ki belőle, és azt, hogy egy gyönyörű lány egészen fiatalon arra kényszerül, hogy a körülötte kibontakozó nyugtalanító eseményekkel szembenézzen. Az amerikai írónő művésznek született: egészen fiatalon festeni, majd írni kezdett, utóbbival híressé is vált, de igazán rögös út vezette idáig. 17 éves volt, amikor az iskolában lezuhant a lépcsőn, amivel kificamította a csípőjét és a gerince kibillent a helyéről. A baleset a már meglévő ízületi gyulladását is súlyosbította, így hamarosan kerekesszékbe kényszerült. Anyja sajnálta, ugyanakkor szégyellte is a lányát, ezért igyekezett távol tartani őt a külvilágtól, még saját kertjükben is olyan helyre ültette, ahol a szomszédok nem láthatták.
Andrews ritka pozitív életszemléletére és élénk fantáziájára támaszkodva élt túl, és lett belőle az, aki. Anyja szép ruhákban, csillogó ékszerekben járatta, Virginia ezért könnyedén érezhette magát hercegnőnek. Jó darabig ez a gondolat és a festészet volt az egyetlen, ami színt vitt kihívásoktól és ingerektől mentes életébe. Aztán némi pénzt is hozott a házhoz: apja halála után anyja Virginia festményeivel kereskedve próbálta fenntartani az életszínvonalat, amelyhez hozzászoktak.
Andrews mit sem tudott a világról, barátai nem voltak, szerelmei pláne nem. Pedig szeretett volna, de anyja, noha a művészet terén támogatta, a lehetőségtől azonban, hogy a lánya egyszer valaki más oldalán találja meg a boldogságot, szándékosan megfosztotta.
Virginia idővel a festészetről az írásra pártolt, és történeteiben élte meg mindazt, amit a valóságban nem tudott. Olykor egészen mély, fájdalmas történeteket írt (fura mód még a szexről is, amelyben sosem lehetett része). Történetei sokszor még saját lelkivilágára is erős hatással voltak. Első nagy sikerű könyve a majdnem betiltott, aztán 1979-ben mégis megjelent Virágok a padláson volt, amelynek elkészültéig majdnem 12 kilót fogyott. Ezzel a könyvvel, 57 évesen lett világhírű, felkapott író, aki beutazta a világot, a ’80-as években pedig Hollywoodba költözött. Anyja a könyveit nem olvasta, de vele tartott mindenhova: dedikálásokra, könyvbemutatókra vitte, szóval ha lelkileg nem is, fizikailag legalábbis jelen volt Andrews életében. Az írónő 1986-ban mellrákban halt meg, hét évvel anyja előtt, akit egy nápolyi otthonban helyezett el családja. Az Andrews örökségének gondozására jogosultak szellemírót foglalkoztattak, hogy halálát követően a neve alatt jelentessenek meg történeteket.
A fentiek tükrében kicsit sem meglepő tehát, hogy az amerikai írónő munkássága viszonylag eltér a többi romantikus történetmesélőtől: regényeit horrorisztikus elemek, baljós, sötét hangulat hatja át, tipikusan olyan, ami képernyőre való. Egyik leghíresebb karaktere, a Laundry-család életét bemutató öt részes regénysorozatból ismert Ruby Landry életét meg is filmesítették, ezek a Ruby-filmek, amelyeken keresztül megismerhetjük azt a fantáziavilágot, amelyet egy olyan író alkotott, akinek szinte semmilyen reális képe nem volt a valóságról. Történetei mégis hitelesek, izgalmasak, és abszolút nézetik magukat.
Nálunk kedden 22:45-kor a FILM4-en indul újra a több részes kanadai tévéfilm, a V. C. Andrews: Ruby című kanadai dráma, amely a könyvsorozatból ismert Ruby Laundry életét meséli el. Ruby és szeretetett nagymamája a mocsaras lousuanai öbölben élnek, ám hamarosan kiderül, a lánynak van egy másik családja is. Noha a cajun közösséghez tartozva teljes az élete, a származását övező titok kipattanása tönkretesz mindent, ami addig a boldogságát jelentette. Nagyanyja meghal, Ruby élete pedig gyökeres fordulatot vesz: a nagyvárosba kerül, ahol gőgös kreolok között kénytelen élni, tűrve gonosz mostohaanyja támadásait, és elviselni ikertestvérét, Giselle-t, akinek a létezéséről tizenöt évig még csak tudomása sem volt.
