A karácsonyi filmek legfontosabb jellemzője, hogy kiszámítható történetszövésük miatt végtelenül megnyugtatóak, és a legtöbb esetben olyan közhelyekre épülnek, amelyeket a néző már az első percben átlát. És hát pontosan ez a jó bennük, hogy senki sem számít Hatodik érzék-szintű csavarra, vagy egyéb váratlan fordulatra, például, hogy a magánnyal küzdő főhősnő szívét egy mufurc favágó helyett földönkívüliek rabolják el, vagy karácsonyfadíszítés közben chipet ültetnek a bőre alá. Tudjuk, hogy mi vár ránk, és pontosan ezért szeretjük annyira.
De a történet mellett van egy másik nagyon fontos eszköz, amellyel a filmkészítők élni szoktak, és amivel rá tudnak csavarni egy nagyot a giccshangulatra, mégpedig a környezet, ahová a történetüket helyezik. Nem régóta tudjuk, hogy az amerikaiak nagy kedvence Vermont, mivel ott gyakorlatilag egész évben karácsony van, de ha még a havas kisvárosi utcáknál is nagyobbat akarnak virítani a filmesek, elmennek, és forgatnak mondjuk Írországban. Hogy miért ott? Egyértelmű: mert Írország tökéletesen alkalmas arra, hogy a karácsonyi filmek kliséi összekapcsolódhassanak az ír romantika más filmekből ismert közhelyeivel, és ezeken keresztül teljes valójukban kibontakozhassanak.
Elmagyarázom, miről beszélek, méghozzá a Karácsony egy ír kastélyban című filmen keresztül, amelyet ön is megtekinthet, ha csütörtök este 8 órakor a FILM4-re kapcsol: Brooke Bennett Írországba utazik karácsonyra, hogy felkutassa ír gyökereit. A kutatás azonban nem várt fordulatokhoz vezet, ugyanis véletlenül összetévesztik egy népszerű rendezvényszervezővel, és mivel Brooke szereti elkerülni a konfliktusos helyzeteket, ahelyett, hogy elmondaná, hogy fogalma sincs, miről beszélnek, inkább magára vállalja a dolgot, és megszervezi a világ egyik legnagyszabásúbb karácsonyi partiját. (Szerencse, hogy nem egy agysebésszel tévesztették össze, tartok tőle, hogy akkor egy kicsit azért más irányt vett volna a történet). Közben persze egy férfi is a képbe kerül, de ezt nyilván már sejtette.
És itt fonódik össze a karácsonyi filmek és az érzelemgazdag ír környezet összes sablonja, amely minden valamire való romantikakedvelőnek ínyére lehet. Az első és legnyilvánvalóbb sztereotípia maga a helyszín, a 15. században épült, gótikus Dromoland kastély, amely a Clare megyében található Newmarket-on-Fergus település közelében fekszik. Az épület hozza az elvártat: a történelmi, díszes miliőt, a múlt és jelen találkozását (hősünk ugyebár a gyökereit kutatja, ne feledjük ezt!), egy helyet, ahol egy konfliktusos helyzet ugyanúgy kibontakozhat (ugye senki sem hiszi, hogy Brooke nem fog lebukni azzal, hogy nem is rendezvényszervező?), mint a nagy szerelem végső beteljesülése.
Aztán persze ott van a varázslatos ír táj, a Moher-sziklák, a zöldellő dombok, amelyek a természet vad és érintetlen szépségén keresztül a film érzelmi csúcspontját adhatják – elvégre nagyon nem mindegy, hogy amikor életünk szerelmével összevitatkozunk, a szél kap-e a hajunkba egy méretes sziklán ácsorogva, vagy a szagelszívó a konyhában.
Persze lesz itt karácsonyi vásár (a Bunratty-parkban forgatott jelenetek tipikus példái annak, hogy lehet a legmagasabb szintre emelni a romantikát), jelenetek tipikus ír pubokban, és a mellékszereplő karakterek is hozzák az elvártat: kedves, segítőkész, sztereotipikusan ír falusi emberek, akik pont annyira furcsák és viccesek, amennyire a történet megköveteli. Összességében a Karácsony egy ír kastélyban pontosan az, amire az efféle filmekre fogékony emberek vágynak, felturbózva Írország utánozhatatlanul szentimentális atmoszférájával. Ne feledje, csütörtök este 8-kor láthatja a FILM4-en.
