Hétfő este 8 órától láthatja nálunk a Ben és Anna című filmet a FILM4-en, amely egy olyan házaspár életét mutatja be, akik komoly párkapcsolati gondokkal küzdenek, és noha látszólag már mindent megpróbáltak, hogy rendbehozzák az életüket, valójában csak egyre mélyebbre süllyednek. A terapeutájuk ekkor egy viszonylag szokatlan ötlettel áll elő: arra kéri őket, hogy dalolják el egymásnak az érzéseiket, tekintve, hogy máshogy már nemigen tudják kifejezni, sem feldolgozni a problémáikat. Belevágnak a projektbe, ami aztán annyira sikeresen alakul, hogy a szomszédot is beveszik, és bandát alapítanak hármasban. Anna (Zoe Lister-Jones) és Ben (Adam Pally) számára a közös zenélés új lehetőséget ad arra, hogy konfliktusaikat kreatívan, humorral, öniróniával dolgozzák fel, és felidézzék, annak idején miért is szerettek egymásba. A Ben és Anna őszintén és szórakoztató módon mutatja be, hogy a zene az élményszerzés mellett miként válhat egy kapcsolat megmentőjévé, és hogyan segíthet egy párnak újra egymásra találni.
Persze nem ez az egyetlen ilyen film, amely a témában készült, a zene kapcsolatokra gyakorolt hatását és erejét többször és több módon is feldolgozták már, gondoljunk csak hirtelen a 2005-ös A nyughatatlan című életrajzi drámára, amely a híres zenész, Johnny Cash (Joaquin Phoenix) életét követi nyomon gyerekkorától kezdve egészen a hírnév csúcsáig – miközben bemutatja, hogyan találkozik June Carterrel (Reese Witherspoon), akivel aztán a közös zenélésen keresztül szeretnek egymásba. Ahogy a férfi karrierje egyre jobban beindul, úgy lesz egyre nehezebb kontrollálni az életét a drogok és az alkohol hatása alatt, June azonban végig mellette áll, és segít neki kilábalni a függőségeiből. Miközben a film erősen Johnny Cash életének nehézségeire és sikereire koncentrál, ügyesen állítja középpontba kettejük zenei együttműködését, ami nagyon fontos (ha nem a legfontosabb) mentőövként szolgál a zenész számára. Reese Witherspoon Oscar-díjat kapott a szerepért.
Míg a zene a Ben és Annában és A nyughatatlanban is egyfajta terápiás célt szolgál, addig a nyolc Oscar-díjra jelölt Csillag születikben ennek a totális ellenkezője történik. A 2018-ban bemutatott, Bradley Cooper-rendezte film (ami egyébként az eredeti, 1937-es Csillag születik negyedik feldolgozása) egy híres zenész, Jackson Maine (Bradley Cooper) és egy feltörekvő énekesnő, Ally (Lady Gaga) kapcsolatáról szól: egy bárban találkoznak először, ahol Jacksont teljesen lenyűgözi Ally hangja és kisugárzása, ezért arra kéri, adjanak elő valamit közösen is. Az együttműködés azonban nem várt gyorsasággal indítja el a nő karrierjét (miközben ők ketten persze szépen egymásba is szeretnek), és míg az csak egyre felfelé ível, Jackson az alkoholtól és a zeneipar egyre nehezebben feldolgozható nyomásától kínlódik. Noha a két fél rajong egymásért, a férfi terhei csúnyán rányomják a bélyeget a kapcsolatukra, amely el is indul egy tragikus végkifejlet felé vezető úton. A Csillag születik mutat némi párhuzamot a fenti két filmmel, de van egy hatalmas különbség: míg azokban a zene egy kapcsolat vagy egy élet megmentéséért van, előbbiben végső soron ezeket elemeire zúzza szét. A néző szempontjából viszont rendkívüli ereje van, ugyanis fantasztikusan szimbolizálja a pár érzelmi kapcsolatát, és mélyen tükrözi a karakterek fejlődését és aktuális érzelmi állapotát, miközben segítségükre van abban, hogy kifejezzék, amit szavakkal képtelenek elmondani egymásnak. A film legikonikusabb jelenetében elhangzó Shallow című dal elnyerte a legjobb eredeti betétdalnak járó Oscar-, Golden Globe-, és Critics’ Choice-díjakat, nem véletlenül.
Kicsit visszafogottabb, mégis nagyon erős képet fest a zenei együttműködésről az Egyszer című, alacsony költségvetésű, ír romantikus dráma, amely egy névtelen utcazenész (Glen Hansard) és egy cseh bevándorló lány (Markéta Irglová) történetét meséli el. A férfi az utcazenélés mellett főleg alkalmi munkákból tartja fenn magát, és arról ábrándozik, hogy egy nap híres zenész lesz belőle. Az álma aztán majdnem kézzelfoghatóvá válik, amikor találkozik egy cseh bevándorló nővel, akivel az azonos érdeklődés mentén közös projektbe kezdenek: készítenek egy albumot, amelynek minden számát együtt írják és adják elő. Ahogy napról-napra több időt töltenek együtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg is – ami viszont nem könnyíti meg a helyzetüket, tekintve, hogy mindketten terhelt múlttal (vagy éppen jelennel) küzdenek. A film nem egy tipikus Hollywoodi film boldog végkifejlettel, de baromi jól mutatja be, milyen érzelmi és szakmai fejlődést érhet el két ember, ha a zenén keresztül találják meg az utat egymáshoz. A film különlegessége egyébként, hogy a főszereplők valódi zenészek, akik nemcsak a fő szerepeket alakítják, hanem a film dalait is ők írták és játszották el. A közös zenélés a történet szívét adja, ráadásul a Falling Slowly című közös szerzeményük legjobb eredeti betétdal kategóriában Oscar-díjat nyert, a film zenei albumát pedig Grammy-díjra jelölték.
A Szerelemre hangszerelve egy romantikus dráma (romantikus szál nélkül), amely Gretta (Keira Knightley) és egy lecsúszott zenei producer, Dan (Mark Ruffalo) kapcsolatáról szól. Gretta énekes-dalszerző, aki New Yorkba költözik a barátjával, de amikor a kapcsolatuk véget ér, egyedül marad, és kicsit elveszettnek érzi magát. Akkor jön a képbe Dan, aki viszont azonnal meglátja a nőben rejlő tehetséget, és ráveszi, hogy készítsenek közös lemezt. A film a kettejük közötti együttműködésre koncentrál, de közben azt is láttatni véli, ahogy a zenén keresztül egyre közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg. Ahogy azonban az Egyszer, úgy a Szerelemre hangolva sem feltétlenül erre fut ki, inkább arra, hogy a közös munkán keresztül mély barátság szövődik kettejük között, miközben kiutat találnak saját életnehézségeikből, ami után egy új, önálló és boldog élet várja őket.
