Amikor egy lakóhajón élsz és biciklivel jársz a luxus közepén

A krimisorozatok legtöbbjében a rendőrök, nyilván, hogy gyorsabbak és hatékonyabbak legyenek (meg persze hogy ne villamoson zötykölődve kelljen bűnözőket kergetniük), autóval közlekednek mindenhova. Ezért is volt baromi jó ötlet a Bűnös Chelsea című sorozat készítőitől, hogy csavarnak egy kicsit a megszokott rutinon (sok egyéb frissítő újdonság mellett – de erről majd máskor) azzal, hogy Max Arnold nyomozót kerékpárra ültették. Oké, főhősünk természetesen nem azzal ered a gyanúsítottak nyomába általában, de munkába, haza, a volt felesége lakásához és közeli bűnügyi helyszínekre kizárólag biciklivel jár.

Ez egyrészt rengeteget ad a detektív személyiségének mélyebb megértéséhez, másrészt remek lehetőség arra, hogy a rejtélyes esetek felderítésével egy időben London Chelsea nevű elitnegyedét is jobban megismerjük – a sorozat ugyanis (kisebb-nagyobb területelhagyásokkal) leginkább erre a környékre összpontosít. A legtöbb rész, ahogy azt már ön is láthatta, Max bicajozásával kezdi, majd helyezi keretbe a sztorit, ugyanakkor majdnem az összes jelenetváltás figyel arra, hogy pontosan jelezze, hol is vagyunk éppen a térben. Így pedig hamar megismerjük a rendőrőrsöt, a kórházat, ahol az igazságügyi orvosszakértő dolgozik, a rendőrök otthonát (Max például egy lakóhajón él a Temzén), London metrómegállóit, Chelsea fancy éttermeit, és a gyilkosságokhoz kapcsolódó személyek kifinomult otthonának környezetét is. Merthogy eddig nem sok olyan eset történt, ami a hátrányos helyzetűeket helyezte volna a középpontba, tehát ahogy azt a sorozat a kezdetektől ígéri, a történetszálak valóban elit környezetben, leginkább jómódban élő emberek körül zajlanak.

Ez alapján persze sejthető, hogy az esetek is egészen egyediek lesznek, és bepillantást engednek a brit főváros egyik legelőkelőbb és legexluzívabb negyedének bűnös világába is – amiről azért halandó ember nem sokat tud, lássuk be. Ahhoz azonban, hogy Chelsea sötét mélységeit magunkévá tegyük, nem árt tudni, milyen is a városrész külső szemlélőként, amikor épp nem egy bestseller szakácskönyv írója fullad bele egy közeli tóba, vagy egy pszichózissal küzdő ember hullik a metró elé.

Chelsea a 19. század óta művészek, írók és bohém közösségek kedvelt találkozási pontja volt, olyan korabeli hírességek éltek itt mint Oscar Wilde, Dante Gabriel Rossetti vagy J.M.W. Turner. Ahogy teltek az évek, Chelsea természetes módon vált a kreatív szellemiség és a társadalmi elit egyik legkeresettebb lakóhelyévé, ahol a kifinomult brit életérzés vegyülhetett a modern luxussal. A negyed legismertebb része a Sloane Square és környéke, amely a 20. század közepén, a punkmozgalom és az avantgárd divattervezők szárnypróbálgatásainak hatására a brit zenei- és divatkultúra egyik központjává alakult. Manapság itt találhatók a legnagyobb dizájnerüzletek, dugig van exkluzív butikokkal és elegáns éttermekkel, mondhatjuk, hogy a helyi Váci utca lett belőle.

A környéken található a Chelsea Physic Garden, London egyik legrégebbi (1673-ban alapított) botanikuskertje is, ahol egzotikus növények és gyógynövények között lehet barangolni (és talán embereket is ölni, ki tudja, én biztos kihasználnám a helyszínt, ha beleszólhatnék a Bűnös Chelsea forgatókönyvébe). Egyébként a közelben szokták megrendezni a világhírű Chelsea Flower Show kertészeti kiállítást is, ahol a virágok legalább olyan drágák és extravagánsak, mint a látogatók öltözékei.

Mivel itt tényleg igazán gazdag emberek élnek, Chelsea nem lenne Chelsea fényűző ingatlanai nélkül sem: a városrészben található például a Cadogan Estate, amely egy elegáns kúriákkal és luxuslakásokkal teli, hatalmas, generációkon átívelő örökségnek tekinthető, amelyet annak idején arisztokraták laktak, manapság meg a felső tízezer. És ahogy erről, úgy nem lenne szép megfeledkezni a Chelsea Harbor lakóparkról sem, amely a Temze partján áll, kikötője van, és a környék modernebb vonalát erősíti. Itt persze csak az tud lakást venni magának, akinek a pénz tényleg nem számít egy cseppet sem (természetesen Arnold felügyelő nem ezen a környéken költözött egy szűkös hajóba, gondolom, ezt mondani sem kell.)

Hanem itt él.

Jelentős látnivaló továbbá a sorozatban gyakran mutogatott Stamford Bridge is, ami ugyan technikailag már Fulham területére esik, de pont egy kőhajításnyira van Chelsea-től. A negyed persze dugig van galériákkal, kulturális- és sportintézményekkel, tehát minden adott ahhoz, hogy itt élni ne csak egy cím legyen, hanem életérzés is. Bár a sorozat alapján ezt az életérzést nem biztos, hogy annyira irigylem. (A Bűnös Chelsea új epizódját ma délután 15:55-kor láthatja a TV4-en).